Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)
1805-10-25 / 34. szám
is azután fontos, és a’ köröyűlállásokhoz alkalmaztatott deák beszédet tartván , a’ Cancellarius Ur Eő Ex.ja által bé nyújtott Propositiókat tulajdon kezével a’ Palatinus EG Kir. Fő Hertzegségének által adta, és háromszori vivát kiáltással fogadtatott, a’ Palatinus K. Fő H.ge pedig hasonló deák beszéddel felelvén, és háromszori vivát kiáltással fogadtatván, az Ország tagjait Eő Felsége magától elbotsátotta, kik is az Ország házába által menvén elegyes (mixta) ülést tartottak. Ebben a’ Kir. Propositiók Aczél ítélő mesér ( Protonotarius ) az ő Méltósága által felöl vallattak, mellyekben Európának mostani állapotja és a’Franczia Császárnak minden Európai Státusok ellan való ellenséges törekedése velősen előadattatik, a’ háborúnak elkerülhetetlen mivóltja kinyilatkoztattatik, és Magyar Ország meg hivattatik, hogy díczse őseinek nyomdokit követvén, az Austriai Birodalmakra , nevezetesen pedig Magyar Országra is háromolható veszedelmet elhárítani, a’ végre pedig mind elegendő fegyveres népről, mind annak élelméről, a’ mint a’ környülállások kívánják, gondoskodni igyekezzen , és ez érint tanácskozzon (nem határozta tehát Eő Felsége meg mennyi fegyveres népet, minémit, és mennyi élelmet kiván az országtól). Ezek felolvastatván Nádor Ispány Eő Királyi Herczegsége egy oly fontos deák beszédet mondott, mellyből nyilván kitetszett, hogy az ő idege ebben is buzog Árpád, vére, és hogy úgy hozván magával a’ szükség, ő Fő Hge is kész szerette magyarjait vezérelvén mindenét feláldozni Kegyelmes Felségéért, és édes hazájáért. Ezen valóban arany betűt érdemlő beszeden annyira felbuzdultak a’ halgatók, hogy Őt