Magyar Kurir, 1808. július-szeptember (22. évfolyam, 1-27. szám)
1808-09-20 / 24. szám
Hiegegygyező módon, és jó nagy mérték szerént kevesíteni akarjuk: e’ végre, ujj adóknak kiírattatások által jeles fundust tsináltunk vala. És ha szintén mi nem soká azután arra a’ reméntelen kentelenségre jutottunk is, hogy ezen adókból bégyült summát az először meghatározott czélra nem fordíthattuk, a’ mi Oktober 29-kén 1 80- ban kelt Pátensünk által kihirdettetvén , hogy a’ nevezett adókat azon rendkívül való szükségekre fordítottuk légyen, a’ mellyek az akkor elő fordult környűlál*lásokra nézve elkerülhetetlenek voltak, csakugyan köteleseknek lenni éreztük magunkat arra, hogy hüséges alattvalóinkat bizonyossá tegyük a’felől, hogy mihelyest az említett szükségek elmúlnak, az eddig azokra fordíttatott adók azonnal a* magok első czéljukra, u. m. a* Bankoczéduláknak kevesittetésekre fognak fordittatni. Ilyen indúlat által lelkesittetvén, ’s a’ Bétsi Bankoczédulák* betsének fenntartatását állhatatosan meghatározván, óhajtással várjuk azt a* szerentsés időpontot, midőn azon bóldog eszközöknek elővetettetésekhez minden ahoz kivántató erő által hozzá lehet fogni, és azt állandó képpen folytatni is lehet. Azonközben, hogy a’ Bankoczedulák betsit az alatt is a’ lehetőségig felemelhessük, czélozásunknak elérésére egy ujj és bitorságos útat nyitunk, a’ melly végre a’ következendőket határoztuk meg: — „1). Mind azoknak, a kik a’ magok Banko- czéduláikat oly törökös vagyonná tenni kívánják, hogy azokért bizonyos interest kapjanak, megengedjük, hogy Bankoczéduláikat, a’ mi minden Cselig Nemét és Gallitziai Örökös tartományainkban talál, tető Státusjószágainkra, a’ mellyek száz millió Ft-