Magyar Kurir, 1814. január-június (28. évfolyam, 1-51. szám)

1814-01-04 / 1. szám

Az­­'ágy Britanniái és Izlandiai egye­sült országoknak Királya, és a’ minden Oroszoknak Császárja Eő Felségek semmi áldozatot nem kéméltettek , semmi erőlkö­désnek nem kedveztek , hogy az ellenség Európának semmivé való tételére tzélzó szán­dékának és plánumának határt vethessenek. Egy olly idő­pontban, mellyben az Isteni gondviselés az Eő Felségek fegyverét olly világossal boldogította, olly kívánság lel­kesíti Eő Felségeket, hogy a­ népeknek függetlenséget, békességet, ’s boldogulást szerezhessenek, és hogy minden hatalmok­ban lévő eszközöket ezen használatos vég­nek elérésére fordítsanak, abban­ egymás­sal megegyezzenek, és egy különös szöve­tséget szereztek a’ végre, hogy azon pénz­beli segedelmet és segítséget meghatároz­zák, mellyel ezen két Hatalmasság az egész háború alatt egymást gyámolíthassák. E’ végre meghatalmazott követjeik­be vá­lasztották a’ Felséges Nagy Britanniát és Izlandiai Király Viscount Cathcartot C­aro Cathcartot és Greenokot a’ Parlamentim egyik Lordját, titkos Tanácsosát, Skótziá­­nak Vice - Admirálisát, az armada Generá­lisát, a’ Kir. testőrző 2-ik regementnek Obersterét, és a’ régi ’s igen nemes Sz. András vitézi Rendnek tagját [Ordinis S. Andrae sen Carduit a’ Fels. Orosz Csá­szárnál rendkívül való Követjét, és megha­talmazottját­­ a’ Fels. Orosz Császár pedig Gróf Nesselrode Károlyt maga titkos Ta­­nátsosát, Status Titoknokját, valóságos Ko­­mornyikját, a’ Szent Wladimir vitézi Rend 3-ik karbeli vitézét, és Anstett Jánost ma­ga titkos Tanátsosát, a’ Sz. Wladimir Rend­je. első Karbeli, és a’ Jeruzsálem­beli Sz. János Rendjének tagját , a’ kik meghatal­mazott leveleiknek feltseréltetések­ után , következendő tzikkelyekből álló egyesség­­re léptek: 1. Tzik. A’ Fels. Orosz Császár álha­­tatosan elvégezvén azt magában, hogy a’ jelenvaló háborút leg nagyobb erővel foly­tassa, magát arra kötelezi, hogy a’ várak­- ban lévő katona őrizeteken kívül, szünte­len 160 ezer emberekből álló, különb­­különb fegyverű armadát fog készen tar­tani. 2. Tzik. És hogy azon végre Axaga részéről leg hathatósabban munkálodhas­­son, Eő Nagy Britanniái Kir. Felsége is ar­ra ajánlja magát, hogy e’ folyó 1813-ik esztendőben, a’Fels. Orosz Császár szabad rendelésére egy millióm, száz harmintz há­romezerszáz harmintznégy font sterlinget fog Londonba fizettetni, e’mellett, a’II. Britanniai kikötőhelyekben most lévő Orosz hajóse­regeknek, és az azokon lévő hajós katona­ságnak tartására ötszáz ezer font sterlinget fog rendelni. 3. Tzik. Ez az egy miliőm, három­száz harminz­három ezerből,­és száz harminc­, négy font sterlingből (1,333'1­34) álló sum­ma holnaponként fog kifizettetni, olly for­mán, hogy­ az 1814-ik esztendő Januárius hól­ajtjának első napjáig egész­en ki le­gyen fizetődve. (Egy font sterling a’ mi pénzünk szerént 11 forintokat teszen, következésképen ez a’ 1 ,333,1­34 font ster­ling Austriai pénzben 14,664,474, az az, tizennégy millióm , hatszáz hatvannégy ezer, négyszáz hetven négy forintra me­­gyen). 4, 7z. Hogy az a'pengő pénzbeli szük­ség, melly a’ száraz Európában napról napra mind­­inkább inkább nevekedik, eltávoztam?, és ezen igen fontos háborúban minden esz­közöket, mellyek annak következését bá­­torságossá tehessék, öszve lehessen kap­­tsoln­i , a’ két szövetkező nagy Hatalmas­ságok a’ Fels. Prussziai Királlyal egyetér­tőig abban egyeztenek meg, hogy Föde­rativ -Geld Banknoten (Szövetséges Ban­kó czédula) nevezet alatt elvehető pénzt ad­janak ki, úgy mindazáltal­­a.) Hogy ennek a­ papiros pénznek sum­mája 5 millióm font sterlingnél töb­re ne mennyen, a’mellyekért az ősz-

Next