Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)
1814-09-20 / 24. szám
+++e égekben, és fegyvereseket küldöttek el az Unterlackeni kastélynak, őrzésére. Az Orzaglószék is , minekutánna a’ büntetésre mentő mozgásokról tudósíttatott volna, egy kompánia katonaságot szállított bé a’ nevezett kastélyba. Az ahban addig öszszesereregelve volt Jakobinus ti láb pedig még a’ katonáknak megérkezése előtt széllyel, oszlott onnét,’s minden lármázásnak azonnal vége lett, mihelyest az a* hír elterjeded, hogy még több katonaság is volna útban arra felé, ’s a’ többi* A’ Tigurumból legújabban indúlt levelek szerént, a Diéta ott Lept. 6- dik. , és 7*dik napján ismét tanátskozásokat tartván, annyira vívé a’ dolgot végezetre, hogy Sept. 8-dikán az új Constitútziót minden kantonoknak követeik elfogadták. A’ Baseli Püspökségnek jövendőbeli állyapottya még bizontalanságok között van. Tudjuk, hogy ez is Frantzia tulajdonná lett vala, 's tsak a’ szerensének megváltozása után esett ez is a’ Szövetséges Fejedelmeknek hatalmok alá, a’ kik ezt az ólta , Báró Andras nevű Kormányozó Úr által administráltattyák ideigvaló képpen. A’ Frantziáknak és Püspöknek pártfogóik kevesebben vannak sokkal, mint a’ kik a’Helvétusokkal tartanak, ’s ezen utolsók természet szerént a’ Slelvétziával való öszszetsatóltatást óhajtják. Hanem az a’ kedvetlen kinézés fordult reájok nézve elő, hogy a’ múlt Augustus vége felé egy Frantzia Biztos a’ Püspökségnek fő városába Bruntrutba fegyveres sereggel megérkezett, hogy azt egész kerületével egyetemben elfoglalja. Azonközben , minthogy Frantzia országnak határai ezen a’ környéken az 1792-dik esztendőbéli állapottyok szerént állíttattak viszsza , Bruntrut pedig az után, t. i. az 1793-dik esztendőben jutott a’ Frantzia hatalom alá, erre nézve úgy látszik , hogy ezt most tsak valamely tévedésből foglalták el a’ Frantziák , melyre nézve protestált is ellene az Püspökségnek feljebb nevezett kormányozója, Svétzia és Norvégia. A’ mi időnkbéli történetekre nézve nevezetes ,az itt következő két levél, mellyeket Dániai Keresztély és Svétziai Károly János, korona örökös Princzek, akkor írtak egymáshoz, mikor még az ellenségeskedéseket el nem kezdették volt: —A’ Keresztény Princz levele - Uram Bátyám! Egy olly vetélkedő társhoz fordulok leveleim által, a’ kitől való betsültetés ’s a’ kinek hozzám való bizodalmát megnyerni kívánom. Ide zárom azon levelemnek mássát is, mellyet a’ Svétziai Királyhoz küldöttem. Az én gondolkodásom abban kifejezve ’s azon személyes áldozatok, mellyeket én az északon való békességért tenni kész vagyok , megírva vagynak. A’ Norvégiai nép fogja meghatározni azt, hogy az Európai öszszeszervezkezen Fejedelmek ellen való hadakozást választja-é ő inkább, mint sem a’ néki javasóltatott sorsot. Én hűségesen le fogom írni ő előtte azokat a’ veszedelmeket , a’ mellyek ötét érhetik. Uram Bátyámék meghódoltathattyák Norvégiát, de olyan alatvalókon fognak uralkodni, a’ kik a’ magok elnyomóiknak ellenségeik. A’ jóság’ és emberiség’ eszközei által, ’s a' közönséges gondolkodásra való illendő tekintettel reménlhetik Uram Bátyámék, hogy a’ Skandináviai népnek nyugodalmát és boldogságát bátorságossá tehetik. Válaszszon Princzem, és ne kételkedjék a’ felől, hogy engemet mindenkor a’ magam kötelességem’útján fog találni, úgyis, mint egy népnek vezérét, melly a’ maga függetlenségét oltalmazza, úgy is, mint egy igasságos közbenjárót, a’ ki ezen népnek jussait és boldogitását illendő módon a’ maga szemei előtt hordozza. Költ Kristinia~ban Julius 13-dik napján 1814-ben. —„ Fridrich Keresztély. Az Svétziai Korona örökös válaszsza —n Uram Ötsémi Sietek e’ hónap’ 13- 134