Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)
1814-07-01 / 1. szám
t erősítettek, ’s a’ Dánus Király is ratifikálta, de ezt Nagy Britannia még most is tartóztaztatja, a’ nélkül, hogy valami oka volna reá: pedig már kinyilatkoztatták az Anglus Ministerek a’ Napnyúgoti Indiai Dánusszigeteknek viszszavétettetésekre kineveztetve lévő Dánus Kormányozónak,hogy elfoglalhatja az említett szigeteket, ha az arra megkívántató készületek megtétettek. Azoktól, a’ kik Dániának roszszat akarnak, balul tudósíttatván, minden dologban késedelmeznek, a’ miből Dániára nézve gyanút gerjeszthetnek, a’ hellyett, hogy az igasság’ és egyenesség’ szavára halgatnának a’ melly nyilvánsággal a’ Dániai Országjószéknek fogja pártját, ’s egy olly időben, midőn az Európai Nemes Fejedelmeknek iparkodásaik által az igasság, boldogság, és békesség Európának viszsza adatnak, elfelejtik azt, hogy Dánia is része annak, és hogy a’ sok esztendőktől fogva tartó szenvedések után , néki is úgy jussa van ezen jókhoz , mint más Státusoknak. — „Kevesebb figyelmetességre méltók az idegen ’s kiváltképpen az Anglus újságíróknak szavaik Dániának Norvégiát illető magaviseletére nézve. Mint tudva van, ezen újságok oly segedelem eszközök , mellyek által a’ közönséges véllekedés ide ’s tova hajtogattatik, ’s a’ mellyeknek segedelmekkel igasságtalan dolgokat merészelnek közönségessé tenni, azzal a’ meggyőződéssel, hogy ezek mindenkor hitelt találnak némely könnyen hivőknél. Ekképpen erőssíti a’ Londoni Kurír nevű újság —a hogy egy Dánus Camerariusnál oly levelek találtattak,mellyek nagy kisebbségére szolgáltak a Dániai Országlószéknek — holott már kihirdettetett a’Koppenhágai Udvari újság’ 41-dik darabjában, hogy ezen Országrőszék távol van attól, hogy ezen Norvégiai születésű , eddig Dániai szolgálatban volt embernél találtatott levelekért kissebbséget szenvedhetne, de sőt a’ Svétziai Udvartól vélte közöltetem Akták múlatják , hogy ő a’ magános embereknek e’ féle törvénytelen lépegeiket, inkább nem hagygya helybe, ’s őket megbüntetted. — Azt is beszélli az Angliai nevezett újság — hogy a' Dániai Országlőszék Dánus tiszteket küldöz Norvégidiba, hogy ott szolgálatot válaljanak — holott pedig tsak a* Norvégiai születésűek kapnak a’ Kiéli kötéssel megegyezőleg engedelmet arra, hogy hazájokba viszszatérjenek, mellyet éppen úgy meg is kívánhatnak és nyerhetnek, mint a* Dánus tisztek megkívánhattyák és nyerhetik Norvégiában, hogy onnét hazájokba visszajöhessenek. Éppen így vegyük azon erőssítését is az Anglus újságnak , hogy Dániából bizonyos számú Norvégiai hajós legények küldettelek volna ide altal, hogy Svétzia ellen szolgálatot tegyenek. Annyi igaz, hogy Norvégiái hajós legények mentek által a’ leg alkalmatosabul úton (1’ tengeren) Norvégiába akkor, mikor ezt nékiek még senki nem tilalmaz-ta, hanem, hogy küldettetve küldettetek volna oda, e’ nem igaz , és a’, hogy az e'is küldettetek, volna, hogy Svétzia ellen szolgálatot tegyenek , egy olly hozzá adás, a’ melly nem ok nélkül talált hellyet azon tzikkelyben, mellynek ártásra intézett ezérzását nem lehet észre nem venni. — „Végezetre azt is mondja az Angfus író, hogy a’ Dánus hajós sereg az Északi tengeren evez ide ’s tova a’ Svétziai hajók ellen — pedig minden tudja, hogy Dániának hajós serege sints az 1807-dik esztendőtől fogva, és hogy azok a’ Briggek (apró ágyúshajók), mellyek a’ Norvégiai partok mellett Ánglus ólálkodó hajókkal találkoztak, ’s őket letartóztatták, a’ Dánus Király’ tulajdonai voltak ugyan, de az ő Felsége akaratja ellen tartóztatták meg őket Norvégiában ’s rakták meg Norvégiai tisztekkel és hajós legényekkel , ’s fordittyák már most olly szolgálatra , a’ melly teljességgel nem illeti Dániát. — „Elég legyen ennyit szóltani azon megtámadtat es vadoltatás ellen, a' melly. 4