Magyar Kurir, 1815. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)
1815-05-30 / 43. szám
anorgas nélkül eltűrték derék hadi seregeink sehol tsendességet nem adtak a’ Nápolyi Királynak , mivel az ő hadi népe minden oldalról szorongattatott, és hogy a’ Nápoly országi szélső határokat elérhessék haszonnal, kéntelenek voltak minden jó fekvéseiket elhagyni, a’ melly hátrálásokban a’ Murát ármádójának felénél több elveszett. F. M. Lajmánt Mohr, a’ kire az ellenségnek a’ tenger partjain való üzettetése vala bizattatva. Május 8-dik napján a’ Tronto folyóvizén által költözött, és azon holnap 12-ikén az Abruzzoi tartománynak egyik nevezetesebb városát Pokolit el is foglalta, és 1500 embert ejtett fogságra az ellenség közzül. Az Anglus Kir. Hertzeg Magyar Huszár Regementjéből való vitéz Kapitány Louvent, Morána városánál az ellenséget megtámadta, és nem csak az, hogy kétszáz embert hadifogságra ejtett, hanem emellett Giula-Nouvában sok munitziós és tábori ispotályokhoz tartozó szekereket , és Ancona mellett külömbkülömbféle tábori elességgel megterhelt hajókat rablott el. Generál Eckardt a’ maga tsapat seregével olly terhes hegy közt való úton marsirozott keresztül, a’ mi ilyent még semmi hadi seregek nem tapasztaltak ezen útjában is 500 embert ejtett fogságra az ellenség közzűl. F. M. L. Bianchi, ki a’ maga fő hadi seregével a’ Ternii, és Rieti utakon marsirozott. Május 12.-ik napján Aquilába megérkezett , melly szerentséjet Rainieri Toskánai inzsinór Kapitány fáradhatatlan foglalatosságának, és a’ sántzásó kompánia Kapitányának köszönheti leginkább , a’ kik hét német mértföld hoszszúságú hegyek közt nékie alkalmatos utat készítettek. Azonközben F. M. L. Nugent Roma városában minden hadi erejét öszve szedte, és a’ Valmontonei és Lepranoi utakon a’ mellyeken az ellenség megakart állapodni, őket onnan elűzte, ’s közzülök sokat hadi fogságra ejtett. Ezen ütközetben amaz igen hires Nápolyi Generális, Calabriának volt ostora Mandes vezérletté a’ Nápolyi hadi seregeket, a’ ki néhány Római helységekkel, azokkal t. i. a’mellyek az Austria! Cs. hadi nép mellé állottak , és lakhelységeiket a’ Nápolyi katonaság ellen védelmezték , szörnyű kegyetlenséggel bánt. A’ Nápolyi Király, a’ maga hadi seregeinek mint egy 12.000 gyalog, és 3000 lovasokból álló népének kevés maradványával Május II-ik napján Sulmona mellett nagy sietséggel elmarsirozott. Egy datáliának elvesztése , a’ hirtelen való hátrálás , hadi seregei nagy részének elszökések és elfogattatások által való elvesztése miatt olly állapotra jutott, mellyre nézve kéntelen leszen magát vagy feladni, vagy magán valami úton módon segíteni. F. M. L. Bianchi szerentsés volt egész ármádiájának öszvenek kaptsolásában, melly mivel az ő előbbre való nyomúlása alatt kevés kárt vallott, számosnak kell lenni. Azt olvassuk a’ közönséges ujságlevelekben, hogy azt a’ Frantzia hajót, a’ melly arra volt rendeltetve, hogy a’Napoljon édes anyyát és testvéröttsét a’ Westphaliai Exkirályt Bonaparte Jeromost Frantzia országba vigye, a’ Nápolyi kikötőhelytől nem meszsze, az Anglusok eltsépték, Tifjabb Bétsi Tudósítások. A’ mint feljebb megírtuk , Eő Cs. és Ap. K. Felsége e’ már haldokló Május holnapnak 27 -ik napján innen elutazott és a’ szövetséges armádáknak fő hadi szállására Heilbronnba fog menni. Az Eő Felsége társaságában voltak Gróf Wrbna Cs. K. Fő Udvarnokmester Gr. Trauttmansdorf Fő Lovászmester Dúccá Fő Fegyvertármester/ Ft Mars. L. Kutschern, Császár Eő Felsége Generál-Adjutánsa Cs. K. Fő udvari Orvos L. B. Stiffe udvari Tanátsos Neisperg , a’ Cs. K. Titkos Gabinetnek Directora Oberster Eckardt, és több Cs. K- udvari Tisztviselők, és tselédek — Csá-