Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)
1815-07-04 / 53. szám
ezeknek ülésseket kinyitotta. A’ Pairek' követségit ilyen beszéddel fogadta Bonaparte: __ Elölülő Ur! Uraim Pairek’ kamarája küldöttjei“! Az a’ verekedés , melybe elegyedve vagyunk, fontos. A’ veszedelem, a’ melly bennünket fenyeget, nem olyan , hogy a’ szerentse igen meszsze ragadhasson bennnünket. Az idegenek a’ Caudiumi szoros utak’ gyalázatját fa’ hol t. i. a’ Sabinusok a’ Romaiakat meg szoritván megverték volt, ’s mint a’ Históriák kifejezik: ezek , sub jugum mittabaniurt akarják rajtunk ejteni. Ügyünknek igasságos volta, a’ nemzetnek egygyetértő hajlandósága, ’s ármadainknak bátorsága, hathatós fundamentomok arra, hogy szerentsés következést várhassunk. De ha szerentsétlenségek érnenek is bennünket, ezen esetben is örömmel szemlélnem én azt, hogy mi módon fejti ki ez a’ nagy nemzet a’ maga egész lehetősségét; éppen ekkor fognám én feltalálni a’ Paireknek ezen kamarájában a’ hazához és hozzám való hajlandóságnak bizonyságait. A’ nagy nemzetek, valamint a’ nagy emberek a’ terhes időkben mutatják ki a’ magok természeti tulajdonságoknak egész tehetősségét, ’s így lesznek a’ következő világ’ tsudálkozásának tárgyává. Köszönöm annak a’ gondolkozásmódjának kinyilatkoztatását, mellyet az Urak a’ Pairek’ kamarájának nevében előttem tettek.“ A’ Képviselők’ kamarájának követségéhez intézett szavai ezek voltak :“ „Örömmel vettem eszembe azon gondolkodásmódjában , mellyet az Urak kifejeztek, a’ magamét. A’ jelenvaló terhes környűlállások közott minden gondolkozásom az előttünk álló hadakozásra van intéztetve , a’ melynek kimeneteléhez van köttetve Frantzia országnak függetlensége és betsülete. Én a’ jövő éjszaka el fogok utazni , hogy ármádáim vezérlését által vegyem, a’ hol külömbkülömb ellenséges seregeknek mozdulásaik az én jelenlétemet elkerülhetetlenül megkivánnyák. Örömmel fognám szemlélni, ha távollétem alatt, egy biztosság, mellyet a’ két kamarák kineveznének , a’ mi Constitútiónkrol, érett megfontolással gondolkodna* — ,,A’ mi egygyenlésünk’ pontja a’ Constitútió ennek, ezen zivataros időkben, a’ mi poláris (vezér) tsillagunknak kell lenni. Minden politikai vetekedés , melly azt a’ bizodalmát egyenesen vagy mellesleg való módon meggyengíteni iparkodna, mellyet nekünk ebbe helyheztetnünk kell, szerentsétlenségere szolgálna a’ Státusnak , így mi, kősziklák között találnék fel magunkat vezér nélkül. Az a’ Crisis , mellybe belé bonyolódva vagyunk , kemény. Ne kövessük a’ Resnail birodalomnak az ő hanyatláskori példáját, melly a’ Barbarusok által minden felől szorongattatván, magát a’ jövendő világnak tsufjává tette az által, hogy még akkor is a’ képzelődési vetekedésekkel bíbelődött, mikor már az ellenség’ ostromló kisai a’ város’ kapuját tördelték. A’ törvényhozói intézeteken kívül, mellyeket a’ belső környűlállások kívánni fognak, talán hasznosnak fogják ítélni az urak, hogy azon Organizáló törvényeknek szerzésén foglalatoskodjanak , a’ mellyek a’ Constitútziónak folyamatba való indíttatására megkivántatnak. Ezek legkissebb ártalom nélkül az Urak’ tanátskozásának tárgyai lehetnek. — „Elölülő Ur! Uraim, képviselő kamara’ követjei! Az Uraknak hozzám hozott irássokban kifejeztetett gondolkodás’ módja elegendőképpen megmutatja nékem, ezen kamarának személyem eránt való hajlandóságát, ’s azt a’ hazafi indulatot, a’ melly ezt a’ kamarát lelkesíti. Az én lépéseim mindenkor egyenesek és álhatatosok lesznek. Segéljenek a’ hazát megtartani az Urak. Mint a’ népnek első képviselője magamra vettem azt a’ kötelességet, a’ mellyet itt még egyszer megújítva ígérek, hogy tsendesebb időkben, a’ Koronának minden elsőségi jusait és eddig szerzett kevés tapasztalásomat arra fogom hasz-