Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1816-11-08 / 38. szám

"■»■aas«» '275 ««<.*»**** ■Ugyan-tsak ezen napokban a'­Spanyol .Szép gyapjas juhaknak az országb­ol való ki­­­­vetek­tetését szorosan tilalmazó régibb tör­vények is , mellyekre a’ lefolyt Frantzia za zavaros időkben semmi tekintet nem le­hetett, a’Királynak egy tulajdon kezeirása alatt kijött kemény parantsolatja által, is­­tenét megújittatták. Nagy Britantíia. A­ Walesi Hertzegné (a’ Régens Princz’ felesége) rendelést tett Romában, Commu­­cini nevű Ritternek, hogy számára külömb­­külömb históriai nevezetes történeteket áb­rázoló rajzolatokat készíttessen. A’ törté­­netek, mellyeket a’ festőknek a' kidolgo­zásra eleikbe szabadott, mind az Angliai hi­stóriából vétettek, kivévén egygyet, a’melly Magyar Országnak ditsőitésére fog szolgál­­ni. Ez a Magyar Rendek’ gyűlésének azt a’ nevezetes időpontját fogja képzelhetni, midőn a’ magok elfelejthetetlen emlékeze­tű Mária Therésiájoknak védel­me­zésére, magokat véreknek és életjeknek fel­áldozásával lekötelezték, ’s hiteknek leté­tide által elajánlották. .. Sok nép egyéb ritkaságokat is hozott magával ez a’ Kirá­lyi Hertzegaszszony a’ maga Görög országi ’s az Afrikai és Asiai tartomományában tett Mozisaiból viszsza. Ezek mind az ő Cómói tó mellett, Olasz országban, egy az Igéze­tig szép vidéken lévő falusi kastélyába gyüj­­tettetnék, a’ hol, mint gondoltatok, ezmán­­ni lakását fogj­a venni . Királyi Hertzegasz­­szonysága. j. é­­­s.­­ Cs. K. Felsége kegyel­ttésén méltóz­­tatott Nagy Méltóságú Gróf Csábrághi és Szitnyai Ixcházy Ferentz IV . Excellentziá­­ját, Muránynak örökös urát, a’ maga Va­lóságos Titkos Tanátsosát ’s Camerariusát, Magyar Udvari Vice - Cancellariust, Magyar Ország’ Fő Pohárnokmesterét, NI. Hont Vár­megyének örökös Fő Ispányát, a’ Polgári Betsület-Rend’ Arany Keresztjének Tulajdo­nosát, valamint a’tulajdon magasok eszten­dőktől fogva való megkülömböztetett, hű­séges, hasznos, és a Cs. K. Felségének nagy megelégedésére tett, Fő hivatalokban való szolgálataira, úgy Famíliájának régi nemes­ségére,’s ősei által a’Magyar Korona eránt már a’ legrégibb időkben is de kiváltkép­pen a’ Magyar Hazának a’ Fő Hertzegi Fel­séges Ház alá lett jutásától fogva, valamint a’ háborús úgy békességes időkben szerzett nagy érdemeire való tekintetből, az Aus­­triai Császári Birodalombéli Hertzegi Mél­tóságra oly módon felemelni, hogy a’ Her­­tzegi Méltóság mindenkor az ő Famíliája’ törvényes házasságából lejendő első szülött­re mennyen által., ’s az erről való Hertze­gi Diplomát a’ múlt esztendőben Novem­ber’ 15-dik .napján expediáltatni. Az Austriai Beobachterben ilyen meg­­jegyzés jőve ki a' Szent Szövetségbe való beállásból: —­s* „Mint ha, úgy mond , a’ Státusokat illető tudományoknak tárgyaira nézve még nem elég sok problematicus kérdések ’s kü­­lömböző vélekedések forognának­ fenn, nem régen ismét abba a’ háládatlan foglalats­­ságba avatkozának némely Német és egyéb külső országi újságírók, hogy kétségbe hoz­zák azt, hogy a* Frantzia Király ’s az An­gliai Régens Princz, az 18­1­5-dik esztendő­ben September 26-dikán kelt, ’s Szent Szö­vetségnek neve alatt esméretes Aktába belé állottak volna, ’s még pedig abban a’ szempillantatban tevék ezt kétségessé, mely­be­n az Orosz Udvar azon meghívásaiban, mellyeket az ezen Szövetségbe való meghí­vásra külömbkülömb Fejedelmekhez , ’s egyebek között a’ maga Tigurumban lévő Követje által a’ Helvétziai Országlószékhez intézett , az említett Uralkodóknak (a’ Fran­tzia Királynak ’s az Angliai Régens Princz­­nek) ebbe a’ Szövetségbe lett béállásosok­­rol, meghatározott módon úgy emlékezik , mint megtörtént dologrol. Nekünk e’sze­

Next