Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-11-19 / 41. szám
ságáts armadáimnak hűségeket annál fényesebb világosságban mutassa ki. — „Tulajdon szerentsém , egygyik gyermekemnek (mert tudják azt az urak , hogy az én atyámfiainak gyermekei az enyimek) egy ifjú Hertzegaszszonnyal való öszszeházasodása által megnagyobbodott, a’ kinek szeretetreméltó tulajdonságai Familiám’ egyéb tagjainak gondos törekedéseikkel egyetemben, nékem boldog öregséget ígérnek, és a’ ki, mint reménlem, a’ boldogságnak új záilogait fogja adni Frantziaországnak, minthogy ezek által a’ thrónusra való következésnek törvényes rendje (legitimus saget), sa’ melly ezen Monarkljiának első és olly fundamentomköve, a’ melly nélkül egy Státusnak sem lehet állandósága, bátorságossá tétetődik — ,,Igaz ugyan az, hogy ezen jótéteményekhez néhány sajnos roszszak is járulnak , az időnek mostoha járása elkésleltette az aratást) s a nép ez miatt szenved, és én még inkább szenvedek mint az én népem: de van még is az a’ vigasztalásom, hogy mondhatom néktek, hogy ezen szenvedésünk nem soká el fog enyészni, ’s aratásaink országunk’ szükségeire elégségesek fognak lenni. —„Szerentsétlenségből nagy adóknak fizetésére van még szükségünk) eletekbe fogom terjesztetni elkerülhetetlen szükségeinket 's az ezeknek kipótoltatásokra megkivántató eszközöket. Mindenek felett első a’ kiméllés ezt én már az administratziónak minden ágaiba bővítettem, ’s szünetlennűl abban fáradozok , hogy újabb eszközöket is találhassak. Én és Familiám , gomdolkodásunk’ módjára ’s érzékenységünkre nézve állandóúl egygyesek lévén, most is meg fogjuk tenni azt az áldozatot, mellyet tavaly tettünk egyéb tekintetben a’ ti hűségtekbe ’s a’ Státus’ boldogsága és a’ Frantzia név betsűlete eránt való buzgóságtokba helyheztetem birodalmamat. — ,,A’ Szent Székkel való alkudozásaimat még az eddig valóknál is munkásabban fogom folytatni, és bízom , hogy ezeknek szerentsés végződése a’ Frantzia anyaszentegyháznak tsendességét egészszen helyre fogja állítani. De ez által még el nem végződött minden és ti, vellem egygyütt, kétségkívül azt tartjátok , hogy ha szintén (a’ mi, fájdalom ! lehetetlenség is volna) az istentiszteletnek azt az ő egész fényességét, mellyet ő a’ mi őseinknek kegyességektől kapott vala, viszsza nem adhatjuk is, a’ mi szent Religiónk’ szolgáinak mindazáltal olyan független jó állapotot kell szereznünk, hogy alkalmatosok lehessenek annak nyomait követni, kiről a’ mondatik, hogy minden útaiban jót tselekedett. — „Kövessük a’ Religiónak isteni parantsolatait valamint szíveinkben úgy magunkviselete által is) legyünk hűségesek a’Constitútzióhoz, a’ melly a’ nélkül, hogy a’ Dogmát illetné, őseink vallását a’ maga elsőbbségéről bátorságossá teszi, és a’ melly, polgári tekintetben, a’ magok bölts szabadságokért, jussaikkal való békességes élésért, rangjokért, és vagyonaikért, mindeneknek kezességül szolgál. Meg nem fogom engedni soha azt, hogy ez a’ sarkalatos törvény megsértettessék. Ezt az én September 5-dikén kiadott rendelésem elegedendőképpen kinyilatkoztatja: — „Végezetre , Uraim ! óhajtom , hogy minden gyülölség elenyészszék ’s hogy az ugyan azon egy hazának, vagy a’ mint mondani inkább szerentném, az ugyan azon egy atyának gyermekei, egy valósággal tsupa atyafiakból álló néppé legyenek, és hogy a’ mi elmúlt szenvedéseink, noha keserves, de hasznos emlékezetet hagyjanak magok után. Ezek az én czélzasaim , ’s hogy ezeket elérhessem, egygyüttvaló munkálkodástokhoz tartok számot, mindesek felett pedig azon a’ kinyílt szívűséggel való birodalmon fuodálom reménségemet, melly a’ törvényhozói hatalom háromféle ágazatai között való szükséges egygyességnek egygyetlenegy fundamentumköre.“