Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-12-03 / 45. szám
Nro. 45. MAGYAR KURI Intúlt Bétsből, Kedden December 2 3 - dik napján, 1816-dik esztendőben. Nagy Britannia. Sussex Királyi Hertzesnek arra a’ feleletére, mellyet a’ Ministerialis Kurírnak előszöri gúnyolódására adott (’s a’ mellyet a’ Magyar Kurír 320-dik levélűldalán is olvasni lehet), ismét megfelelő a* nevezett Kurír: — “ ,,Azon ebédfelett (úgy mond), mellyet a’ Halárúló társaság’ Nov. 2-dikán tartott , megfelelő a’ Sussexi Hertzeg azokra a’ jegyzésekre, mellyeket mi affelől tettünk vala , hogy 6 Kir. Hertzegsége ezen társaságnak egy előbbeni gyűlésében azzal ditsekedett, hogy ő, valamint szintén a’ Gloucest éri Hertzeg is , Coburg Hertzeggel egyetemben , a' Halárúló Czéhnek a’ tagja légyen. Mi tökélletesen helybe hagyjuk az ő K. Hertzegsége által kinyilatkoztatott gondolkodást. Igaz az,, hogy a’ Fő rangú személyeknek tiszteletűl kell venni a’ betsületet érdemlő társaságok által való kedveltetést, de kevélykedniök nem kell azzal, hogy ők azon társaságnak tagjaik. Nagy külömbség van e’ kettő között, valamelly betsületmutatást szükséges lebotsátkozásbol elfogadni, és egy Halárúlónak titulusával kevélykedni, mellyet ez által eleibe tenni láttatik az ember a’ Királytól lett származásnak. Ezek a’ titulusok: Halárúló és Királyi Hertzegséged, nem illenek öszsze ; és ha a’ Királyi Hertzeg az elsőt, valami böltselkedésből , elfogadta, tsakugyan nem kellett volna azzal úgy ditsekedni, mint ha az ő néki megtiszteltetésére szolgálna, mert minden tudja, hogy nem igaz, ’s igen jól érzi minden, hogy a’ K. Hertzeg, ha ezzel ditsekszik, magát nevetségessé teszi. Egy Király’ fiának soha el nem kellene veszteni a’ maga méltóságának érzését, kiváltképpen egy olyan században, mikor ily sok emberek (kiváltképpen azok között, kikkel a’ K. Hertzeg társalkodik) iparkodnak azon,, hogy minden méltóságokat felforgathassanak. Néhány esztendők előtt örömmel hallottuk , a’ Régens Princzröl az itt következő Anekdotát: — Bizonyos B . . . nevű, legüresebb képzelődésekkel tele fejű ember, bejárt az akkori Princz Waleshez (a’mostani Régens Princzhez) , ’s igen bizodalmas öszszetsatolódásban élt a’Princzel, annyira, hogy egyszer arra a’ szemtelen bátorságra vetemedett, hogy valakivel arra a* fogadásra lépett, hogy Ger Princzet tsak így fogja szállítani: Wales! ’s azt is véghez fogja vinni, hogy az inashívó tsengetjüt a’ Princz maga fogja megrántani. Meg is tartotta szavát , egy jó alkalmatosság fordúlván elő , így szállott a’ Princzhez: Walles, tsengess! — Hát a’ Princz mit tett? Enedelmeskedett. Meghúzta a’ tsengetyüt, hanem belépvén az inas, így szollott a’ Princz. B . , úr a' szekerit kívánja, így büntetődlön meg a’ fennhéjjazó B..., úr’ döjfös bátorsága. Megnyerte ugyan a’ fogadást, de a’ Princz nem szollott többé hozzá. Ilyen gondolkodást kívánunk mi Sussex Királyi Princznek. El ne felejtse ő azt soha, hogy ő a’ Király’ ha és hogy őtet a’ közönség tsak mint Király’ hát tisz