Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1816-12-03 / 45. szám

Nro. 45. MAGYAR KURI Intúlt Bétsből, Kedden December 2 3 - dik napján, 1816-dik esztendőben. Nagy Britannia. Sussex Királyi Hertzesnek arra a’ feleletére, mellyet a’ Ministerialis Kurírnak előszöri gúnyolódására adott (’s a’ mellyet a’ Magyar Kurír 320-dik levélűldalán is ol­vasni lehet), ismét megfelelő a* nevezett Kurír: — “ ,,Azon ebédfelett (úgy mond), mellyet a’ Halárúló társaság’ Nov. 2-dikán tartott , megfelelő a’ Sussexi Hertzeg azokra a’ jegyzésekre, mellyeket mi affelől tettünk vala , hogy 6 Kir. Hertzegsége ezen társa­ságnak egy előbbeni gyűlésében azzal ditse­­kedett, hogy ő, valamint szintén a’ Glou­­c­est éri Hertzeg is , Coburg Hertzeggel egyetemben , a' Halárúló Czéhnek a’ tagja légyen. Mi tökélletesen helybe hagyjuk az ő K. Hertzegsége által kinyilatkoztatott gon­dolkodást. Igaz az,, hogy a’ Fő rangú sze­mélyeknek tiszteletűl kell venni a’ betsü­­letet érdemlő társaságok által való kedvel­­tetést, de kevélykedniök nem kell azzal, hogy ők azon társaságnak tagjaik. Nagy külömbség van e’ kettő között, valamelly betsületmutatást szükséges lebotsátkozásbol elfogadni, és egy Halárúlónak titulusával kevélykedni, mellyet ez által eleibe tenni láttatik az ember a’ Királytól lett szárma­zásnak. Ezek a’ titulusok: Halárúló és Ki­rályi Hertzegséged, nem il­lenek öszsze ; és ha a’ Királyi Hertzeg az elsőt, valami böl­­tselkedésből , elfogadta, tsakugyan nem kellett volna azzal úgy ditsekedni, mint ha az ő néki megtiszteltetésére szolgálna, mert minden tudja, hogy nem igaz, ’s igen jól érzi minden, hogy a’ K. Hertzeg, ha ezzel ditsekszik, magát nevetségessé teszi. Egy Király’ fiának soha el nem kellene veszteni a’ maga méltóságának érzését, kiváltképpen egy olyan században, mikor ily sok embe­rek (kiváltképpen azok között, kikkel a’ K. Hertzeg társalkodik) iparkodnak azon,, hogy minden méltóságokat felforgathassa­nak. Néhány esztendők előtt örömmel hal­lottuk , a’ Régens Princzröl az itt követke­ző Anekdotát: — Bizonyos B . . . nevű, legüresebb képzelődésekkel tele fejű em­ber, bejárt az akkori Princz Waleshez (a’mostani Régens Princzhez) , ’s igen bi­­zodalmas öszszetsatolódásban élt a’Princzel, annyira, hogy egyszer arra a’ szemtelen bá­torságra vetemedett, hogy valakivel arra a* fogadásra lépett, hogy G­er Princzet tsak így fogja szállítani: Wales! ’s azt is vég­hez fogja vinni, hogy az inashívó tsen­­getjüt a’ Princz maga fogja megrántani. Meg is tartotta szavát , egy jó alkalmatos­­ság fordúlván elő , így szállott a’ Princz­hez: Walles, tsengess! — Hát a’ Princz mit tett? Enedelmeskedett. Meghúzta a’ tsengetyüt, hanem belépvén az inas, így szol­lott a’ Princz. B . , úr a' szekerit kívánja, így büntetődlön­­ meg a’ fennhéjjazó B..., úr’ döjfös bátorsága. Megnyerte ugyan a’ fogadást, de a’ Princz nem szollott többé hozzá. Ilyen gondolkodást kívánunk mi Sus­sex Királyi Princznek. El ne felejtse ő azt soha, hogy ő a’ Király’ ha­ és hogy őtet a’ közönség tsak mint Király’ hát tisz­

Next