Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)
1817-05-23 / 41. szám
tuk volna. Tsak egy kevéssé erössen kell funi , hogy leroskadjanak; jól érzik ők ezt.... Az Országlószék kéntelennek lenni látja magát arra , hogy a’ felvett jámborságmellől elálljon. .Ez,éppen jó nekünk , mert már némelyek közzülünk elalatni engedték vala magokat; némellyek így szollottak: isakugyan nem folyt oly felettébb roszszúl es dolgunk ! Az effélék nékünk nem használhatnák. Ezek az emberek a’ mi hóhérjaink; feláldozták betsületünket, ditsösségünket, győzedelmi koszorúinkat,és szorgalmatoskodásunk’ míveit; köztök és Frantziaország között semmi megengesztelődésnek hellye ninntsen többé tehető,... semez ember! mi élet tulajdon hibáink által vesztettük el , ’s ötét a mi legkegyetlenebbellenségeink tartsák kezeik között ! Minden erőm, minden bátorságom elhagy ezen megalatsonyító dolognak meggondolására.... Hát nem szabaditjukmeg ezen embert ? Ettől a’ mi betsületünkfügg. Melly apróknak lenni látszanak ezen emberek eme’ s koloszszushoz képpest! Ne gondold, hogy én bolond legyek ;ez az én valóságos és egygyetlenegy gondolatom. Sokak osztoznak ebben véllem, ’s rál ám még munkásabban, mint én. De elég, mi egy szerentsés krisishez közelgetünk; siess viszsza jőni , hogy tulajdon szemeiddel győzd meg magadat mindenekről.” Egy Frantzia újságlevél ezeket jegyzi meg a’ Regnaultné’ levelére : „Nintsen,úgy mond? természetibb dolog, minti hogy az az aszszony , kinek férje Bonaparte alatt fő hivatalokat viselt , ezt reménségekkel, óhajtásokkal, sőt boszszúállásra való gerjesztéssel is táplálgassa; a’ mi revolútziónkban egy rész sem találtatott olyan, a’ melly azután, hogy meg bukott, győzedelmekröl ne álmodozott volna , ’s a’ melynek tagjai közzül azok, a’ kik Frantzia országban hátramaradtak, kivándorlóit barátjaiknak afféléket ne írogattak volna, hogy lehetetlen, hogy az uralkodó rész megállhasson , hogy a’nép készen áll a’ felkelésre , ’s több effélék. Hála istennek, hogy mi az efféléket már mind esmerjük. Mi magunk is gyakran reménségnek tartottuk azt , a’ mit óhajtottunk. Miért ne származhatna azoknak szivekből , a’ kik sok ideig nagy és fő hivatalokat viselten,az a’ reménség, hogy még fényes hivatalokra léphetnek, ’s nagy hatalmat kaphatnak? Nagy elme és széles ismeretség kívántatik annak tudására, hogy vannak a’ világon oly dolgok, mellyek a’ magok öszszeomlássokból szükségesképpen ismét elő jőnek ; ’s vannak még mások olyanok, a’ mellyek a’ magok legnagyobb erejekben ’s virágzássok’ idején szükségesképpen elenyésznek , és hogy éppen ezen okra nézve , a’ legböltsebbek mint a’ legostobábbak, gyakran minden Reménség ellen reménlenek.“ A' Bordeaux városabéli rendkivűlvaló Esküdtek’ ítélőszéke előtt egy per foly Május’ 6-dikátol fogva. A’ vádoltatottak’ száma 28 , a’ főbbiknek neve Bandon. Azzal vádoltatnak, hogy egy öszszeesküvésnek, melly a’ törvényes jussal bíró Országlószéknek felfordittatására, a’thrónusra való következés’rendjének megváltoztatására, ’s a’hazafiak közöttvaló hadakozásnak felgyulasztására törekedett, gerjesztői, részesei, segédjei, ’s jovallói lettek volna. — A’ vádoló Aktában , mellyet ellenek közönségessé tett a’ Királyi Prokurátor , a’ következőket mondja róllok : —,,Ezek az emberek, kik a’ lázzadásban ?s hazájoknak felfordittatásában, a’ porból való felkapásra szolgáló módotkerestek, arra való plánumot intéztek vala el, hogy Frantziaországot ismét egy gyülölséges járom alá hajtsák. Egy Szerentsekisértő ember’ szavainak hitelt adván, a’ nélkül, hogy az ő vak esztelenségeiken kívül egyéb vezetőjük, ’s a’ törvényes jussal,biró Monárkha eránt viseltető gyűlölségeken kívül valami egyéb közös öszszezsatolódássok lett