Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)
1817-05-30 / 43. szám
yen magának, Kir. Udvari pappá, Lyoni Priorrá, Fernadai Apátur Úrrá, ’s a’ Frantzia Akadémia’ tagjává neveztetett. Meg is mutatta a’Királyi Udvar eránt való háládatosságát, minthogy ideivel egész bátorsággal és minden kitelhető ékes szollással oltalmazta a’, thryrmst. Még a' Közönséges Rendek’ fennállásának idejében a’ Peronnei papság által a’nevezett Rendek’ gyűlésébe Követnek Rendeltetett, a’ hol az Országlószék ellen a’ maga fejét felemelgető Ellenkezésnek egygyik rettenetes ellensége volt. Fogságot is szenvedett néhány ízben, ’s élete is veszedelemben forgott, de semmi meg nem gyengíthette a’ Király, a’thrónus, a’ nemesség, ’s a’ nemesi ’s papi rend iránt viseltető hűségben. Az 1892-dik esztendőben a’ Nemzeti Gyűlésnek eloszlattatása után, a’ Frantzia revolútziónak folyamata miatt megboszszankodván, Frantziaországot oda hagyta, ’s Romába vette útját, a’ hol barátságosan fogadtatott, a’ Pápaitól Püspöki titulust kapott, ’s még azon esztendőben mint Apostoli Nuntzius a’Ferentz Császár koronáztatására Frankofurtumba küldettetekor~m s°bá azután iVenceai Püspökké, ’s az 1794-dik esztendőben Cardinálissá neveztetett. A’ Frantzia revolútziónak zivataros folyta alatt,melybe az ő rokonai többire majd mind vesztő hellyen végezték életjeket , Püspök Alaury állandóúl Romában maradott, pásztori hivatalával ,’s a tudományokkal foglalatoskodott, egyszersmind minden pásztori leveleiben ’s hirdetéseiben a revolútziónak undokságátol való irtózását nyilvánságosan kifejezte , ’s a’ Bourboni familia eránt állandó hajlandóságot é s hűséget bizonyított. Mind ez ideig characterének változhatatlanságát is megtartván, erre nézve mindenektől tiszteltetett, még azoktól is, a kik külömben vélle nem egyforma gondolattal birtak. Hanem mint másokra sokakra úgy ő reá nézve el kellett végezetre jöni a’ kísértet ’s megbotlás órájának , melynek tovább ellent nem állhatta. Midőn látta volna, hogy Bonaparte 1804-ben a’ Császári méltóságot felvette, már ekkor , Maury is megmenthetetlennek lenni tartotta a’Bourbonok’ ügyit, ’s ő is a’ böltsességgel, megegygyezőnek lenni gondolta azt, hogy magát a’ Császári méltóságnak ’s országlásnak, mellyet már a’ Frantzia nemzet ’s majd minden Európai Hatalmasságok megesmertek , vala, alája adja. Az ő Monarkhiai princípiumai ’s az a’ reménség , hogy az ingadozó Szentegyháznak tálám hasznára lehet utalam menthetik is ötét bizonyos részben; de meglehet, hogy az ő tiszteleten való kapása oly gondolatot is gerjesztett elméjében, hogy ezen az utón talán majd a’ legfelsőbb Egyházi méltóság’ poltzára fog lépni. Egy szóval elég az a’ dologhoz, hogy Napoleon Császárhoz egy nagyon betsületes levelet írván, néki, mint Frantzia, hódolást ajánlott, ’s egy ily embernek kódolási lebotsátkozása Napoleon előtt szükségesképpen kedves dolog lévén, Püspök Aranijt két kézzel ’s kiterjesztett karokkal fogadta, midőn ez a’Pápát, 1804-ben, Párisba elkísérte, a’ melly esztendőben a’ Császári koronázás papi pompáiban assistált is , ’s az 1808-dik esztendőben Párisi Érsekké, neveztetett, a’ melly szempillantattól fogva Urának leghűségesebb szolgájává lévén, minden pásztori levelei ’s beszédjei a’ Napoleon rendeléseinek való engedelmességet prédikálták, ’s minden Napóleonhoz intézett beszédei, ’s írásai tele voltak mind azokkal a’ hizelkedésekkel, mellyek Frantziaországban a’ Császárság utolsó esztendei alatt tsupa egy valóságos tudománnyá lettek vala, a’ melynek következései az 1814-ben előfordúlt változások’ alkalmatosságával kedvesek természetszerént nem lehettek, a’ minthogy ő telyességgel be sem is kaphatott XVHIdik Lajoshoz, sőt végre a’ Párisi Érseki épületet is, minden ellenkező iparkodása mellett, oda hagyni kéntelenitte-