Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-09-19 / 24. szám
a Ki rályi Princzeket megakarták ülni. Mind az öten a’ Királyi testörző seregből való emberek voltak. A’ neveik Desbans, Chayeus, Nepveu , Guichard , és Varaigne. A’ három első Fuhkr, a’ 4-dik Strázsamester, az ötödik Káplár, Faiseau nevű czimborássok árulta volt el őket April. 28-dikán, ezeket adván fel róllok: Desbans, úgymond, még most is, barátja Bonaparténak , a’ poharat így szokta elköszönni : Éljen General Koinlroin! néki megvallotta Desbans, hogy ő, Chagaus, és Nepven, megegygyeztek , hogy a’ Princzeket vadászatban meglejjék , ’s azután Párisba bemenvén a’ Királyt is megöljék. Hanem minthogy a’ vadászat még Septemberre vala határoztatva, ezt igen hoszszasnak tartotta Desbans, és a’ mustrát választotta a’ Princzek’ meglövésére , a’ mely April. 28-dikán esett volna, ha tudtokra nem esett volna a’ bűnösöknek, hogy a’ mustrán tsak Monsieur leszen jelen, a’ fijai nem , mi haszna lenne , így szollott az egygyik, ha Monsieur meghalna is, ha a’ fijai , Angouleme és Berry fiertzegek, életben maradnának. A’ Faiseau’ jelentésére a’ Desbans társai azonnal elfogattattak , ő pedig még időt nyert, arra, hogy a’ Celeriferbenpostaszekérben, egy helyet fogadjon , oly végre hogy elszökjék, minekutánna elébb Faiseaun, magáért és tzimborás társajiért boszszút állott volna, melyre nézve Tamás nevű puskatsinálóhoz menvén , attól egy pistolyt akart venni, de a’ mellyet ez nékiadni nem akarván, így kiáltott fel: "Meg kell lenni hogy adjon neki pistolyt, ha 10, 20, vagy 1000 aranyos leszsz is, mert néki boszszút kell állani pajtássaiért , kii ket azzal árult be , egy pajtássak, hogy a’ Királyt meg akarták volna lőni. A’ hóit elölt a’ lármára nagy sokaság futott öszsze; a sokaság közzűl Gróf Bouille a’ boltba bemenvén, fogságra akarta vinni. Desbanst, de e’ kardot ránván így kiáltott: Oltalmazd magad’ gaz embert . Végre tsakugyan elvitték Desbanst is Prófuszhoz, ’s a’ dolgot azóita jobban is megvisgálván, katona pert indítottak ellenek, melynek a’lett kimenetele, hogy: Desbans és Chagaus, mint a’ kikre reájok bizonyosodott, hogy a’ Princzek’ élete ellen törekedtek, halálra, Nepven pedig, kire tsak a’ sűlt ki, hogy bűnös társait nem árulta el, három esztendei fogságra ’s Joo Frank birságfiezetésre, ítéltettek. Guichard és Varaigne, mint ártatlanok, Regementjekhez viszsza botsáttattak. A’ kikérdezés közben azt is tudakozván a’ Bírák Desbanstol, hogy igaz-e, hogy, az utolsó hadakozásban, mikor Mognitziánál folytak a’ dolgok (1814-ben) egy lisztjét keresztül döfvén , elszökött’s mint szökevény magát a’ Kordon’ szélén egy Kozáknál jelentette , de azt számban által döfte a’ lovát elvette, arra felült ’s elszaladott? — Erre Desbans nem felelt egyebet, hanem tsak annyit, hogy nem gondolja, hogy ezen perben a’ Bíráknak jussok legyen ötét a’ Moguitziai történetekért kérdőre vonni. Mikor a’ halálos ítéletet kimondották Désbansra, így felelt: — „Nékem a’ halál semmi ; én úgy fogok kisétálni a’ Grenellei térségre , mint a’ tsatázó mezőre szoktam volt; képzelni fogom, hogy úgy vagyok kirendeltetve, mint a’ kik e ingyenként lövöldöznek (Tirailleur) , ’s meg lő az ellenség*, a’ golyóbis mindenütt tsak golyóbis.“ — Pau . városában deportáltatásra (az országból bizonyos helyrevaló viseltetésre) ítélték azon három embereket, kik ott a' múlt Májusban egy éjjel három színű zászlót függesztettek volt ki a’ torony’ tetejére. A’ Monitor írja, hogy Soisson városában , a hol néhány esztendők előtt (a’ Császári Országlás alatt) két Lengyeleket az a’ szerentsétlenség ért, hogy ott X**'