Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)

1817-08-01 / 10. szám

nek mostani állapotja arra, hogy bői­­sem, és szélesen ki voltak talajra azok a bi­­nancziai rendelések, mellyeket az Urak e’ jelenlévő környkiállásokra nézve tettek. Egészen úgy hiszem, hogy a’ jövedelem­ben találtató hijjánosságot nem egyéb okozta a’ múltt esztendei rossz aratásnál, és reményiem, hogy ezen jövedelem min­dég inkább inkább fog növekedni. — „U­r­a­­­m Mylordo­k ! Az­­a’ rendelés , m­elly a’ Parla mentem’ üléseinek kezdődé­­sével létetett arra nézve, hogy ujj ezüst pénz hozasson folyamatba, közönséges meg elégedéssel végre hajtatott, és a’ Parlamentemtől meg állapított Systemá­­­nak­ tökélletesitésére, a’ Közönségnek kön­nyebbségére arany pénzek is verettek,­­mellyeknek egésszen más nevezetek van, mint az előbbieknek volt. Igen nagy okat szolgálhat meg nyugtatásunkra az , hogy a’ Száraz Földnek nagy részén gazdag­­ aratás fog lenni. Ezen szerentsés ajándé­ka a’ Gondviselésnek tsalhatatlanúl meg fogja enyhiteni, ha egészen semmivé nem teszi is azt ,az Ínséget, mellyel olly sok Európai Nemzeteknek kellett a­ múltt Esz­tendőben szenvedni, és hizelkedek­­ma­gamnak azzal, hogy mind a’­­magunk or­szágára , mind ,minden más országokra nézve számot tarthatunk a’kereskedés’ ja­vulására. Nem botsát­ha­tom úgy széllyel az Urakat , hogy szívekre ne kötném azt, hogy azon kü­lömböző tartományokban , mellyekbe széllyel mennek, igyekezzenek egész erővel a’ veszettség’,és ámiktás’ min­den okait kiirtani az alsóbb rendűek köz­­zül, és ne múlassanak el semmi alkalma­tosságot is, mellyben azt fejekbe verhe­tik , hogy az egyességnek , és a’ törvé­nyek eránt való engedelmességnek a’ lel­ke szinte olly el múlhatatlanul megki­­vántatik az ő közjavára , s az egész or­szágnak boldogságára nézve.­Még az ezt megelőzött napon egy beszédet intézett .Braugham az alsó ház­hoz, melyből egyebek között a­ követke­ző éles kifejezéseket szemelték­ ki közön­séges leveleink: —(1 „Ha hazánknak sarkalatos princípiu­mai ezen lefolyt üléseinkben meg nem sértettek volna ; ha ezeknek végek felé a’ nép’ szabadsága a’ maga előbbeni állapot­­jában­ meghagyatott, ’s a’ Korona’ hatal­ma a’ maga törvényes határai között meg maradott volna ; nékem most nem kelle­ne ezen háznak figyelmetességéhez folya­modnom. Hanem, minthogy azok a’nagy reménységek, mellyekkel magát ezen ülé­seknek elején oly nagyon ketsegtette or­szágunk, megtsaltak bennünket ; ’s mint­hogy a’ nemzetben, egyenként vételtetvén minnyájunknak jusaik ’s kiváltképpen min­deneknek személyes bátorsága a’ Ministe­rek’ tettzésére bitattatott, mind ezekre nézve közelébröl való megvisgáltatást ki­van hazánk’ belső állapotja, és én javal­­lom, hogy intézzünk egy kérelmet Or­­száglószékünkhöz, azért, hogy Ministe­reink azzal a’ nagy hatalommal, a’ melly kezeikbe adatott , ne éljenek vissza. So­ha nem uralkodtak még Angliában oly ín­ségek és szenvedések , mint mosta­ni üléseinknek eddig lefolyt ideje alatt; so­ha sem bizonyított a’ Britanniai derék nép a’ maga képének viselői és konsitú­­tziója eránt nagyobb bizodalmát, mint ezen idő alatt. Mit tselekedtek még is Ministereink ? A’ helyett , hogy a’ nép’ panaszain segítettek volna, annak nagy számú kérő leveleit elő sem vették. A’ he­­­lyett, hogy a’ nép’ szenvedéseit tekintet­be vették volna, annak szabadságát keske­nyebb határok közzé szorították. Nem ezéltek én beszédemmel egyenként vé­­vén úgy mondatott Reformátorainknak nem okos gondolataikra , csak az egészszet veszem tekintetbe. Azt is megvallom , hogy javult valamit állapotunk ezen idő alatt; a jó aratáshoz való reménség is könnyebbíti valamennyire ínségeinket. Ha­nem az , hogy Státuspapirosaink’ betse

Next