Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-09-16 / 23. szám
A” Londoni leveled nem rég’ *sak említenék de okát nem mondották, miért történt, hogy a’ Rio-Janeirói Orosz Követ Gráf Balk, onnét hirtelenben minden hozzátartozókkal egygyütt eljött volna. Most így beszéllnek a’ történet’ okáról : Ezen Követ úr Rio * Janeiróban egy magános háznál fogadott vala szállást magának; de a’ ház’ birtokosa, idővel maga akarván a’ házban lakni, felmondott a’ Követ urnak. Gróf Balk úr azonközben a’ felmondással nem gondolván , a’ házból nem akart kiköltözni. A’ dologbol per lett; Gróf Balk ezt megbántásnak tartotta; panaszolt a’ Király’ első Ministerénél, de a’ kívánt elégtételt ennél is meg nem nyerhetvén, minden hozzátartozóival egygyütt hajóra ült,’s elevezett onnét. Angiidban az Orosz Udvar’ számára költsönözést nyitottak, melynek fontos hasznait azon kereskedőkre nézve, a’kik ebbe pénzt tesznek be, az itt lévő Orosz Konzul’ engedelmével Willieh nevű Bankos, közönségesen kihirdettette, t. i. mikor valamelly summa heiródik, 20 per Cent b ó n u s s al íródik be (az az , ennyivel több íródik be), ’s ezen kívül 6 per Cent interes igértetik, melly interes aszszerént nagyobbodik, mint a’Rubelnek betse nevekedni fog, úgy hogy kevéshijján 25 per Centre is felhághat az esztendőnként folyó interes. Más idegenek is részesülhetnek a’ költsönözésben. Az interes had’ idején is éppen oly folyvást fizettetik , mint békesség’ idején, akár ellenségek akár barátok legyenek azok , a’ kik költsön adnak. Tulajdon szavára ígéri a’ Császár, hogy ezen költsönözésre soha semmi adó nem vettetik, és ez, sem hadakozásra sem valami egyéb, okokra nézve soha nem sequestráltatik. A’Marquis Hertford, feleségének testvérét Marquis Meynélnét az a’ szerentsétlenség érte az ő Stallfordi Grófságban lévő falusi jószágjokon , hol a’ nyári napokat töltötték’s a’ hova a’Régens Princz éppen a’ Marquis Hartford’ látogatására menni készült, hogy az ajtó elött midőn a’ hintóbol kiszállott volna, a’lépést elhibázta, ’s úgy elesett, hogy a’ fejét egy kőhöz tsapván ott helyben meghalt. Ezen szomorú történetre nézve nem ment látogatássokra a’ Régens Princz* Tudjuk, hogy a’ Régiek nem ilyen rongyból készült papirosra írtak mint mi, hanem Egyiptomi termésű Papyrus nevű fának leveleire. Pompeja ’s Herculanum föld alá kerültt omladékaik között sok ilyen Papirostekercsekre találtak az ásók. Sok Tudós Gyűjtemények bírnak is már szanaszét Európában efféle kincsekkel, mindazonáltal annélkül, hogy hasznát tudták volna eddig az ideig venni. Csak arra sem tudnak rá menni, hogy kár nélkül ki tudták volna azokat teríteni. Dr. Sickler tett legszerentsésebb próbát velek, mellyről azt lehet mondani, hogy tökélletes. Az ő módját már az előtt a Göttingai Tudós Társaságnak Biztosi Heeren, Blumenbach, és JStajfer urak meg visgálták, és tudományos jelentéseikben helybehagyással kihirdették. Ez a’ Hirdetmény Parisban Millin úrnak kezébe került, kinél Sickler úr valaha Titoknok volt. Millin úr mindjárt hirt adott Pyrrwhitt Anginsnak , a’ ki ismét a’ Regens Prinezet tudósította felőle, így lett osztán, hogy Sichler úr Londonba vitetett. Itt egy Biztosság gyűltt öszve Grenville és Colchester Lordokbol, továbbá Banks, Davis, és Tyrwhitt urakból,a kik előtt Sichler úrnak több papirostekertsek elébe adattak a’ felbontásra. Ki is tekerte szerentsésen az elsőt, de a’ tenger vize azt által meg által járván , úgy el volt az romolva , hogy semmi hasznát sem lehetett venni. A’ második tekertset hasonló szerentsével felbontotta, de a’rajta lévő irást olvashatatlannak találták. A ‘ több tekertseket is fel fogja Sickler■ úrra .