Magyar Kurir, 1818. július-december (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-09-11 / 20. szám
seit, mellyeket akkor tsak a’ famíliák’ lelete fundamentomaira, úgymint a’ vagyonra és személyes érdemekre való tekintetből adtak az embereknek, ’s a’mellyeket feltálalt B. Vitrolles, azért, hogy a’ betsületes ember soha meg nem szokta tagadni azt a’ hivattatást, hogy hazafitársainak szolgáljon, kiváltképpen, ha ezen szolgálatokkal még jutalmak sintsenek öszszeköttetve. Báró Vittrelles, a’ maga közönségében Polgármester, a’ Kantonban Előlülő, ’s a’ departament’ közönséges tanátsának valamint az ottlévő választó gyűlésnek is tagja levén, hazájában néhány féle hasznos intézeteket fundált ’s mind ezeket a békességek foglalatoskodásait isak azért szakasztotta fenne, hogy 1814-ben az első és 1815- ben az utolsó legyen Királyának azon ügye mellett való maga feláldozásában, a’ mellyért a’ Princz Conde’ táborában már 15 esztendős korában vért ontott. Báró Vitrolles unokaunokája annak a’ Süffren nevű Málthai fő rangú Rillernek, Frantzia Nagy Admirálisnak , ’s .XV - dik Lajos alatt a’ Szent Lélek Prendje’ Ritlerének, a’ ki keleti Indiában az Ánglusok ellen való verekedésekben magát diadalittasan megkülömböztette. Báró Vitt Jolies az atyai ágon a’ Provence minden nagy famíliákkal, ’s az anyain minden Dauphinebéliekkel sógoros ; ’s valamint ő maga a’Máltai Rendnek tagja, úgy rokonai, kozzal mások is számosan találtatnak ezen rendnek Rittereji ’s Kommanderjei között. Báró Vittrollesnek soha se’ volt Lafite nevű írtoknokja, tehát ez is költemény.“ A’ tudományok’ Akadémiájának egygyik nevezetes tagja Cuvier, az úgynevezett Frantzia Akadémiának is tagjává neveztetvén, beiktattatásakor jeles beszédet tartott. Beszédje tárgyának felvételében azt a’ Német Philosophust követte, a’ ki megmutatta, hogy a’ tudománypallérozás minden népeknél ezen három gradits szerént fejtődik ki: Először a’ Poéták virágoznak; ezek után a’ Philosphusok következnek; az után a’ Históriai irók állanak elő, így osztotta el Cuvier is az emberi belső,vagy elmebeli kipallérozódás’ idegeit, epokrájit. Elsőnél telte,a’ lelkesülés’, vagy lelki Feltüzesülés’ idejét, melly a’ Poétát ilő,másodiknak a’ Megfontolás’ idejét ’s ezt a‘ Philosophusi ’s Orátori időnek nevezte; végre ezek után következtette a’ Történetek’ irójit. síllaszínbol így irtak Aug. 27-dikén: — „Éppen most vevők az idegen seregek’ mustrájáról meghatározva szólló tudósításokat. Az idén a’ seregek’ bal szárnyánál kezdi Hertzeg Wellington a’ mustrát, melyre nézve Aug. 26-dikán Parist Gén. Báró Famont társaságában, oda hagyván , 36-dikban reggel Hagenauhoz megérkezik, hol a’ Marienthali térségen az Austrai lovasság, közönséges mustrára ’s külömbkülömb fordulástételekre, még az nap’ kiállittatik. Ezen éjjel Hagenauban hál a’ Generalissimus ’s 31-dikben az egész Cs. K. sereg’ mustráját tartja, melly mellett nagy hadi fordulások is tálalnak. Az Aistriai Gén. Stáb Augustus’ 28-dikán érkezik be Hagenauba; a’ seregek oly szoros határok közzé tsoportoztak Hagenau korai, hogy tsak néhány órányi hellyen állanak szállásokon. Baeázsiájikat, a’ katonánékat, ’s egyéb holmijeket, s tselédjeiket pedig mind hátra hagyták azon kaszármákban , a’ hol feküdtek, minthogy a’ mustra végződése után azonnal ismét viszsza mennek oda. A’ Hertzeg Hagenauból elébb a’ Würtembergi seregek’ mustrálására Oberbronnhoz, onnét a’ Lavarusokéra Intsebhez, a’ Pruszszu■s okera cedanhoz, ’s az Oroszokéra Maubozshoz veszi útját. * * A’ Király Aug. 29-dikén egy végzést