Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)

1819-02-26 / 16. szám

w­. wv wwwv i 22 lel, se’ valamelly társasági életbeli vir­tus ; végezetre egyikünk a’ másikat öli; a’ fijú az attyát ki néki az életet adta, ’s az anyyát, a’ ki őtet szoptatta, gyilkol­ja. ha ezen rajzolat nektek igen vastag­nak, durvának, vagy igen rettenetesnek lenni látszik, gondoljátok­ meg, hogy el­lenségeinknek princípiuma az, hogy a’ Monarkhák semmivé tétettessenek. Ők minket ugyan ezen principiumjok által akarnak veszedelemre taszítani, de ne féljetek tőlle. Az isten , a’ belsületes Spanyol nemzet’ oltalmazója, felemelke­dett tulajdonságokat adott néki; ezen nemzetet a’ maga Királya és szent vallá­sa eránt viseltető hűségétől, semmi el nem szakaszthatja; az Oltárnak és Thro­­nusnak nem fog támaszok’ dolgában fo­gyatkozássok lenni. A’ többi tartománya­inkban is megpróbált hűségű vezérek kom­­mandánskodnak, a’ mi petsig a’ ti Kom­­mandánsotokat illeti , ti őtet mindenütt és az utolsó lehelletig a5 hűséges sere­gek előtt fogjátok szemlélni , hogy a5 Rebellisek, az utolsóig mind kiirtattassa-­ nak. —„E l i u. Ezen proklamátzióról azt mondja Madridban Jan. 28 - dikán egy magános tudósító, hogy ezt senki sem találja jó­nak. Azt senki kétségbe nem hozza, hogy Generális Elio köteles, sőt kéntelen volt megbüntettetni a’ bűnös tselekede­­ten rajta talált személyeket, de más felől mindenek úgy ítélnek, hogy ő sokkal fontosabbnak adta­ ki ezen dolgot, mint ez magában van; és arra, hogy az Or­­száglószéld ellenségei, valamint V­a­l­e­n­­czia tartományában úgy az egész or­szágban is ily számosok legyenek, telyes­­séggel nem kellett volna az elméket fi­­gyelmetessé tenni. Beszéllik, hogy az Országlószek sem hagyta helybe ezen te­kintetben az Elio tselekedetét, ’s etet a’ Valencziai Kormányozóságtól elhivat­ta. Beszéllik, hogy a’ fegyveres nép kö­zött is sok Regementek felzentinitek vol­na, de ezt némely újságlevelek költe­ménynek mondják lenni. A’ Nagy Eretneknyomozó (Nagy In­quisitor) egy könyvet, a’ melly három vastag negyedrét kötetekben, a’ nyomta­tás’ hellyének megnevezése nélkül, ily czím alatt: A’ Messiásnak a­z ő di­­tsőss­égében való eljövetele, Josafat Juan Ben Bóra által, jött­ ki, a’ legkeményebb büntetés alatt számki­vetett Spanyolországból. A’ pártoskodó G­e­r­i­l­l­á­s­o­k’ vak­merő bátorsága naponként növekedik. Már most más system­át követnek. Ed­dig a’ magános utasokat is megtámadták ’s megfosztották: ezeket már nem bánt­ják, hanem isek az Országlószél;’ számá­ra pénztvívő szállitványok után leselked­nek­. —­ Az a’ 200 emberekből álló Ge­­rillás - tsapat, melyről emlitettük vala , hogy az Es­cara­y nevű városkában le­vő Királyi posziófabrikát kiprédálta, egész­­szen új formaruhába öltözködött. A’ La­nd­i­ce­a­i Kisek Don - de - Ve­­ra-Belgrade, ki a’ Királynak utóbbi há­zasságára áldást mondott, Katousban 15- dik esztendejében meghalt. F­r­a­n­t­z­i­­a O­r­s­z­á­gf. Azok az Ulásziai földmivesek, a kik leginkább dohánytermesztésben találná­nak legnagyobb hasznot, ha monopoli­um nem volna, ily kérelmet terjesztet­tek a’ két törvényhozó kamarák’ elejébe: — „Mi az Istentől, a’ törvényektől, és őseinktől vettük azt a’ just, hogy földje­inket bírhassuk's használhassuk ; betsüle­­tesen is megfizetjük az azért kívántaté adó­. A’ mi jusaink semmit se’ külömböznek azoknak a’ lakosoknak jusaiktól, kik a’ magok földjeiken szöllő-, olaj-, és eper­­fát termesztenek ; a’ mi jusaink olyan ju­­sok , mint minden földbirtokosainknak jusaik. Ezek szabadon m­ivelhetik a’ ma­gok földjeiket, tőllünk ezen szabadság elvételeit. Hát mi nem azon haza’ gyer­mekei vagyunk? Nem azt mondja-e a’

Next