Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)

1819-01-29 / 8. szám

53 kiket a’ Szabadságnál, ezen ifijabb gyer­mekeivel a* legbelsőbb atyafiság’ kötete öszsze fog tsatolni. Ellenben valamed­dig emez időpont el nem érkezik (noha i­ti felettébb óhajtjuk ennek nagyon kö­zel-létét), nekünk mind addig az Egy­­gyesült Státusok’ hasznával és méltósá­gával legmegegygyezőbbnek lenni látszik az, hogy a’ mi Országlószékünk a’ ma­ga politikáját a’ legszorosabb és legtö­­kélletesebb neutralitásnak határai között tartsa, ezen két fő okokra nézve: elő­ször azért, hogy mi a’ világ’ történetei­­írásában semmi oly példát nem találunk, melly nékünk a’ jelenlévő köznyűláírások között vezérlő sinor gyanánt szolgálhat­na ; másodszor azért, hogy azt semmi emberi elme előre meg nem mondhatja, hogy Déli Amerikának belső dolgai, az után, ha egyszer külső függetlenségét megszerezhette, mitsoda fordulást fog­nak kapni/* Most azon két Ánglusok’, Arbuth­­not’ és Armbruster’ elfogattatásának, pe­rének, megitéltetésé­nek s megöletteté­­sénnek Aktáival vannak tele a’ Londoni levelek, a’ kik mint Ánglus Ágensek azon Indus népek közt laktak , mellyek ellen az Északi Amerikai Egygyesült Státusok Nyugoti Floridában a* múlt esztendei hadakozást indították vala. Azon Írások­ban, mellyeket az Előlülő a’ Congressus’ elejébe terjesztett, ezen három pontok­kal vádoltatott ez a’ két szerentsétlen Anglus: 1)ször, hogy az Indusokat az Amerikaiak ellen hadakozásra ingerlet­­ték; 2)szor, hogy spionkodtak ’s az el­lenséget hadi készületekkel ’f eleséggel segítették; ’s 3)szor, hogy az Indusokat Hambly és Doylen nevű, két (Amerikai) polgároknak elfogására ingerlették’s ezek­nek megölettetésseket tanátslották volna. Hogy ezen vádak nem fundamentum nél­kül valók, bizonyító Írások által vitatják némely Anglus újságlevelekben az Ame­rikaiak. A’ Londoni Kurír ellenben úgy okoskodik, hogy az ő ítélete szerént az Amerikaiak , nevezetesen az ő Generális­sok Jackson, nagyon hibás lépést tet­tek, mikor ezen Anglust megölették:—“ „Az Arbuthnot és Armbruster ellen elkövetett tselekedet, úgy mond, mind azoknak szemeikben botránkoz is, vala­kik tsak a’ pallérozott nemzetek által ed­dig megesmertetett népek’ törvényeit be­­tsülik. Arbuthnot valósággal ártatlan volt mindenben a’ mivel vádoltatik; a’ mi Armbrustert illeti, ő talám nem mindenben ily tiszta, de a’ törvényszék valamennyire meggyengítette volt az el­lene kimondatott sententziát is, (észtén* dei fogságra ’s a megkorbátsoltatásra vál­toztatta volt által), ’s tsak eme nem-em­ber, Generális Jackson, lehetett az, a­ ki őtet megölettesse. Ezen két Ánglus­nak bűne egyedül abban állott, hogy a’ szerentsétlen Indusokon, kiknek kajbá­­jikat az Amerikaiak felégették, ’s felesé­­geiket és gyermekeiket meggyilkolták, szánakoztak. Nem lehet felindulás nél­kül olvasni azon kegyetlenségeknek le­rajzolását, mellyeket a’ Creek és Semi­­noles Indusokon az ő szomszédjaik a' Georgiai Amerikánusok elkövettek. A­ mi Anglusainkra Arbuthnótra és Armbru­­sterre annak módja szerént reájok bízták vala ezen szegény vad népek, hogy in­­dittsák­ fel a’ Britannus Országlószéket az érettek való közbenjárásra, azt hozvárj­­fel kívánságoknak indító okául, hogy a­ Britannus Országlószék válolta vala ma­gára az azon kötésekért való kereskedést, mellyek által ezen Indus népek, mint az Ánglusok’régi szövetségesei, a’magok tulajdonaiknak tsandes birtokában való maradás felől bizonyossá tétettek volt. Hogy ezen Indusok Arbuthnotot és Armbru­stert, ennek kieszközlésére kérték, ez által semmi törvéntelen lépést nem tet­tek. Arbuthnot és Armbruster urak, mind kereskedők eladtak vala ugyan az Indu­soknak egy kevés, d­e oly kevés puska-

Next