Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)
1819-03-26 / 24. szám
rendelés kinevezi a’ Februarius 28-diki végzés által Öszszehivott Választó Gyűlések Elölülőit. Gróf Regnauld de St. Jean d’ Angely nem élhetett sokáig a’ hazájába való viszsza térhetése örömével. Kevés órákkal Parisba való érkezése után köszvénnyének megújulása miatt ki múlt a’ Világból. Minthogy az után egyébbiránt frissen volt, úgy látszik a’ hazája és barátjai’ viszont meglátásából származott öröm, igen erős benyomást tsinált reája. A’Journal general de France tsudálkozik, hogy Hertzeg Richelieu déli Frantzia Országban tett utazásában több Tisztikarok vdsarló látogatásait elfogadta — holott a’ Pain méltóságon kívül egyébb közönséges hivatalt nem visel. A’ Journal du Commerce erőssíti, hogy azon résznek, melly a’ Választó törvény megváltoztatását sürgeti czélzása nem egyébb, mint a’ Constitutzió organikus törvénnyeit annyiszor tsipdesni és változtatni, hogy végre az egész Contitutzió , ne legyen több egy hamar elmúló engedésnél (Concession), a’ mellyet a’ környűlállások mivolta szerént egészszen viszsza venni lehessen, így azon intereszszék, mellyekért az kezes, a. m. a’ hazafiak egyformasága, és a’ nemzeti jószágok viszsza nem vétetődhetése, oltalom nélkül maradnának. Ez a’ titkos tzélja azon revolutziós főknek kik mesterkedéseik által most Párist és egész Frantzia Országot nyughatatlanitják. De éppen ez a’ mozgás ez a’ közönséges felemelkedése az indulatoknak a’ Constitutzió által adott jussok fenntartására, melly a’ szabadság leg szebb idejében is, egyezőbb nem lehetett, megtaníthatná a’ jó rend ellenségeit, hogy mit várhatnak. Az Aristokrátáknak egy vigyázatlan erőlködése, két hónappal ez előtt a’ Ministerium megbukását eszközlötte, kiknek hellyébe constitutzionalis Ministerek léptek ; egy gondatlan javaslások most ezeknek, a’ Nemzetet felbuzditotta, hogy érzéseit nyilvánságossá tegye, ’s minden bizonnyal ez a’ mozgás, úgy el nem múlik, hogy a’ szabadságot állandóbb lábra ne állittsa mint valaha volt. Párisi levelek írják, hogy a’ Mártz. 5-dikén kinevezett 5g Paireken kívül, még többek is, különösen a* Követek’ Kamarájából neveződtek ki. Ezek kinevezéseket bepetsételt királyi levelekben kapták, mellyek a’ jövő ülés alkalmatosságával fognak felnyittódni. Német Ország: Nem meszsze Tübingától egy Lustnau nevű faluban a’ Deákok és Parasztok közt Mártzius* 8-dikán veszekedés történt, mellyre egy tsekélység szolgáltatást okoz. Két Deák, Lustnauban, a* Sas tzimű fogadóból ki akart hajtatni, midőn éppen egy juhnyáj takarodott a’ kapu előtt. A’ Deákok azt kívánták, hogy a’ juhászok hajtsák fére a’ nyájat — ezek vonogatták magokat, szóból szó jött ki — végre botra került a’ dolog ’s a’ Deákokat jól megverték. Több Deákok, kik Lustnauban voltak ugyan akkor, meg akarták boszszulni pajtássaikat, de a’ parasztok a’ juhászok segítségével ezeket is megverték. Ekkor egynéhány Deák befutott a’ Városba és Burschen raust (ad arma) kiáltottak. — Midőn a’ Deákok a’kívánt segítő sereggel megérkeztek — a’ parasztok mint egy Gonon készen állottak vas villákkal és egyebekkel felfegyverkezve az ellenség elfogadására. Az ütközet kezdődő félben volt — de a’Deákok még mind kevesebben voltak az ellenkező félnél. Az Universitas Justitiariussa a’ tsata piatzon termett, de minden kérésével is a’ verekedésnek gátat nem vethetett. A’ parasztok lármát harangoztak, a’ Deákok új segittséget kaptak, a’ Lutheránus és Catholikus Convictus nevendékeiben, kik seregestől omlottak oda. Azonban a’ Piector és a’ Város Elöljárója is megjelentek a’ tsata pia