Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)

1819-07-02 / 1. szám

év­vn 4 azonban tsakugyan megígérte az ok­lévek­­b­eh, hogy ezen tárgyról nem szóll vel­lem többet. De én akkor mind­ezekből semmit nem tudtam. Elkísérvén az Asz­­szonyt ’s a’ tenger' partja felé, melytől valami egy óratávolságra lehettem, visz­­szatérvén, látom, hogy Savary a' Kapi­tányommal beszélt, ’s mikor éppen a’ hajóra belépni akarnék, megszállitt, így szollván : De­­Flotte Úrnak a’ vala - é czélzása , hogy engem’ megbántson? — Én az Úrral nem is szólítani, mondék — esmer-é az Úr engem’ — de Savary to­­vább is kötölődzött, mondván, hogy én az ő szerentsétlen állapotával, mint az ő meggyalázására való alkalmatossággal éltem — ’s ezen kötölődzés közben mind továbbtovább távozott a’ parttól véllem egygyü­tt. — Én még egyszer elé hoztam, hogy nem vélle beszélltem, de, ha tsak­ugyan megbántódottnak tartja magát, kész vagyok az elégtételre. — Gondolja-e Fa- Flotte Ur, így felelt Savary, hogy én megverekedésre botsátom magamat? — Miért ne? mondék én — Gazember, gy felelt Savary, s azonban páltzáját kapván azzal főbe csapott. — Az Ur, mon­dék én, egy J... F... ’s nem lévén se kard se’ páltza nállam, egy nagy pipa­szárat akartam felkapni, a’ midőn ő né­hány versben úgy halántékon tsapott, hogy néhány sebet kaptam. Az alatt a’ tengerről emberek szaladván segítségem­re, kivettek a’ S­avari kéziből, azt gon­dolván hogy meg akar öini. Én tsak nem megdühöttem mérgembe, mint anyám­­aszszony gondolhatja. Azonban akaratom ellen a’ hajóra vittek és sebeimet bekö­tötték. A’ Kapitányom beszélli, hogy a’ Frantzia Consul nagyon mérgelődvén gyil- Isosont ellen , rendelést tett elfogattatása eránt, ’s a’ több'idegen Consulokat is megkérte , hogy ne adjanak néki magok­nál menedéket, mellyel ezek minnyájan meg is ígértek, hanem Savary az Án­glus kereskedőkhöz vonta* el magát, itt­ pedig tilalmazzák a’ törvények a’ valamely kereskedőnek házához való erőszakos be* rontást. Én elébb megvigasztalhatatlan voltam azért, hogy a’ Consul ily gyilkos ügybe elegyítette magát, mellyért én tu­lajdon magam’ kezemmel szerettem vol­na boszszút állni, hanem jobban meg­gondolván a’ dolgot, arra birt lelkiesme­­retem és kötelességem , hogy bízzam tsak a’ törvényekre azon átkozottnak megbün­tetését, a’ ki tsak orozva megtámadni ’s gyilkolni tud.“ — Vice Gróf De­ F­orte. Savary ezen történet után egy Án­­glus hajóra fentvén , Angliába evezett. Van damme, kiről azt irtuk vala, hogy tovább való rendelésig Havréban letartóztatták volna. Jun. 15-dikén Ab­­bevillén utazott által, útját Belgium fe­lé folytatván. A’ Nemzeti Conventnek Gay nevű tagja, ki hasonlóképpen a’ XVI - dik La­jos megölettetésére votizált volt, enge­delmet nyert az országba való viszsza­­menetelre. Nixevillénél a’ Maas departamentjé­­ben egy paraszt krumplit kapályán, 48 arany és 67 ezüst pénzdarabodra alatt, mellyel­ a’ 16-dik században vezettek. — Nagyobb kintsre találtak, mint mondják, a’ Meurthe departamentjében, Vie mel­lett. Frantzia Országnak eddig nem volt sója. Most ám sóra találtak, pedig, mint mutatja, sikeres fog lenni. A’ Király’ oltalmazása alatt egy ne­vezetes társaság formálódott , melynek nagy emberek lévén tagjai, sok jót lehet tőlle várni. Sok Érsekek, Püspökök, Pairek, Marschallok, Státustanátsosok a’ tagjai. Első ülését Junius’ 14* dik­én a’ Princz Angouleme’ előlülése alatt, az Ér­seki épület’szálájában tartotta. Ezen tár­saság a’felett tanácskozik, hogy a’ fog­házak’ állapotát jobbá lehessen tenni.

Next