Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)
1819-07-02 / 1. szám
évvn 4 azonban tsakugyan megígérte az oklévekbeh, hogy ezen tárgyról nem szóll vellem többet. De én akkor mindezekből semmit nem tudtam. Elkísérvén az Aszszonyt ’s a’ tenger' partja felé, melytől valami egy óratávolságra lehettem, viszszatérvén, látom, hogy Savary a' Kapitányommal beszélt, ’s mikor éppen a’ hajóra belépni akarnék, megszállitt, így szollván : DeFlotte Úrnak a’ vala - é czélzása , hogy engem’ megbántson? — Én az Úrral nem is szólítani, mondék — esmer-é az Úr engem’ — de Savary tovább is kötölődzött, mondván, hogy én az ő szerentsétlen állapotával, mint az ő meggyalázására való alkalmatossággal éltem — ’s ezen kötölődzés közben mind továbbtovább távozott a’ parttól véllem egygyütt. — Én még egyszer elé hoztam, hogy nem vélle beszélltem, de, ha tsakugyan megbántódottnak tartja magát, kész vagyok az elégtételre. — Gondolja-e Fa- Flotte Ur, így felelt Savary, hogy én megverekedésre botsátom magamat? — Miért ne? mondék én — Gazember, gy felelt Savary, s azonban páltzáját kapván azzal főbe csapott. — Az Ur, mondék én, egy J... F... ’s nem lévén se kard se’ páltza nállam, egy nagy pipaszárat akartam felkapni, a’ midőn ő néhány versben úgy halántékon tsapott, hogy néhány sebet kaptam. Az alatt a’ tengerről emberek szaladván segítségemre, kivettek a’ Savari kéziből, azt gondolván hogy meg akar öini. Én tsak nem megdühöttem mérgembe, mint anyámaszszony gondolhatja. Azonban akaratom ellen a’ hajóra vittek és sebeimet bekötötték. A’ Kapitányom beszélli, hogy a’ Frantzia Consul nagyon mérgelődvén gyil- Isosont ellen , rendelést tett elfogattatása eránt, ’s a’ több'idegen Consulokat is megkérte , hogy ne adjanak néki magoknál menedéket, mellyel ezek minnyájan meg is ígértek, hanem Savary az Ánglus kereskedőkhöz vonta* el magát, itt pedig tilalmazzák a’ törvények a’ valamely kereskedőnek házához való erőszakos be* rontást. Én elébb megvigasztalhatatlan voltam azért, hogy a’ Consul ily gyilkos ügybe elegyítette magát, mellyért én tulajdon magam’ kezemmel szerettem volna boszszút állni, hanem jobban meggondolván a’ dolgot, arra birt lelkiesmeretem és kötelességem , hogy bízzam tsak a’ törvényekre azon átkozottnak megbüntetését, a’ ki tsak orozva megtámadni ’s gyilkolni tud.“ — Vice Gróf De Forte. Savary ezen történet után egy Ánglus hajóra fentvén , Angliába evezett. Van damme, kiről azt irtuk vala, hogy tovább való rendelésig Havréban letartóztatták volna. Jun. 15-dikén Abbevillén utazott által, útját Belgium felé folytatván. A’ Nemzeti Conventnek Gay nevű tagja, ki hasonlóképpen a’ XVI - dik Lajos megölettetésére votizált volt, engedelmet nyert az országba való viszszamenetelre. Nixevillénél a’ Maas departamentjében egy paraszt krumplit kapályán, 48 arany és 67 ezüst pénzdarabodra alatt, mellyel a’ 16-dik században vezettek. — Nagyobb kintsre találtak, mint mondják, a’ Meurthe departamentjében, Vie mellett. Frantzia Országnak eddig nem volt sója. Most ám sóra találtak, pedig, mint mutatja, sikeres fog lenni. A’ Király’ oltalmazása alatt egy nevezetes társaság formálódott , melynek nagy emberek lévén tagjai, sok jót lehet tőlle várni. Sok Érsekek, Püspökök, Pairek, Marschallok, Státustanátsosok a’ tagjai. Első ülését Junius’ 14* dikén a’ Princz Angouleme’ előlülése alatt, az Érseki épület’szálájában tartotta. Ezen társaság a’felett tanácskozik, hogy a’ fogházak’ állapotát jobbá lehessen tenni.