Magyar Kurir, 1822. július-december (36. évfolyam, 1-53. szám)

1822-10-18 / 32. szám

**»*» 246­rint az illyen eszeveszett tanácsolónak ezt felelhetné az építtető: „Mutassa­­ meg ne­­­kem az Úr, hogy ez az épület éppen­­,olly veszedelmes mint volt az elöbbeni, „mellynek helyére építtetett, ’s akkor egy „követ sem hagyok­ meg a’ másikon­, de „csupán azért, hogy más az omladékok­­­ban gyönyörködik, nem döntetem­ egybe „ épületemet/4 „Valóban, képzelnünk sem lehet en­nél felfordultabb okoskodást! Igaz, hogy Canning­er hatalmasan védelmezte Euró­pa’ szabadságát, midőn Napóleonnak iszo­nyú tyrannusi hatalma annyira növeke­­dett. Ő harczolt ezen dicsőséges ügyben , midőn a’ Chronicle ’s hajdani barátjai a’ Whigsek, minden tyrannismust tagadtak, midőn azt hevesen védelmezték, ’s minden erejeket megvetették, hogy Európát az istentelen járomnál lerázásában megtar­tóztatnák*, de eljőve végre a szabadulás’ órája, ’s Anglia a’ megalázott Tyrannust lábainál láta­ Hanem vallyon minémü se­gedelmeket, minémü biztatásokat vesz Nagy Britannia, ezen, az emberiség jussaira s szabadságaira nézve örökre emlékezetes és óriási hadnak egész folytában, azoktól az emberektől, kik most szemtelenül merész­ült Canning Urat azon háborúra emlékez­tetni , ’s azt policájának mustrájául aján­lani? Mondották e akkor neki „hogy Eu­ropa’ szabadságának ékesenszólló védel­mezője , ’s hogy magát az iszonyú tyran­­nismus hatalmának elleneszegezi ?“ Koránt sem*, sőt inkább minden isten adta nap azt hányták szemére neki ’s barátjainak, hogy elleneszegezik magokat Europa’ sza­badságának, ’s ellene dolgoznak az Euró­pai szárazföld népeinek boldogságát mun­­kálódó nagy Napoleon bölcs és hazafiéi plénumainak, így beszélgettek akkor, s hogy consequensek lennének, ligát for­máltak azon fér­fiaknak igyekezeteik el­len, a’kik , a’ mint már most mondják, Európa’ szabadságát védelmezték, h a a’Bo­naparte tyrannismusának magokat ellene­­szegezték! Késett ugyan egy kevéssé ezen vallástétel, de mindazonáltal fontos, mi­vel teljes világosságban ’s egész mezíte­lenségben mutatja am­a felekezetnek való­ságos characterét és indítóokait, mellynek tagjai azt hánytatják, hogy a’ Ministerium ellen való oppositiora merő mély bölcses­ségtől ’s a’ legtisztább patriotismustól ve­zéreltetnek.“ A’ Constitutzió szerint a’ múlt Szent Mihály napján választottak Londoni Lord­­majort, ’s azzá az idén Heggatte Ur leve, ki eddig a’ városi tanács’ tagja volt. O’ Meara kitöröltetvén a’tengeri Seb­orvosok’ lajstromából, az Admiralitás tud­tára adta véle való meg nem elégedését, és azt, hogy büntetését azon jelentésének tulajdonítsa, mellyet kevéssel ez előtt tett, ’s a’ mellyben így szólt, hogy ötét Szent Helénában magához édesgetvén Generális Lowe , arra tette­­ figyelmetessé , am melly hasznos lenne a’ Bonaparte halála egész Európára nézve­­ ’s a’ Generális olly mó­don szóllott ezen dologról, mellynél fog­va az ö Seborvosi hivatala terhes kezdett lenni ’s a’ t. — Az Admiralitás’ Lordjai, mond a’ Rescriptum, hamisaknak ’s rá­galmazásoknak tartják ezen czélzásokat; de ha szinte fundamentomosok volnának is, ’s az Úr úgy kisértetett volna, mint mond­ja, szent kötelességében állott, hogy arról a helybeli commendirozó Admirálist és az Igazgatószéket tudósittsa. Egy illy gaz plánumnak, m­elly nemcsak a’ Generális Lowe személyes characterét, hanem a’mi több, az egész nemzet’ becsületét veszedel­­mezteti s egy az Igazgatószékre bizott fon­tos dolgot illet , nem kelle vala az Ur* szive’ rejtekében két esztendeig titokban maradni, ’s később csupán a’ Lowe iránt mm

Next