Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)
1825-10-18 / 32. szám
,,ny.ív nélkül valónak kellene lenni valóban az ollyan Haza - Polgárnak, vagy éppen gondatlannak a’ mi dolgaink felől, vagy felesleg való gondtól, és hijjóban való félelemtől elrag vitatottnak, a’ ki Felséges Apostoli Királyunknak, a’ Magyar Nemzet eránt való tsudálkozásra méltó szeretetét, már magában a’ Királyi meghivó Levélben nem olvasná; ki az ő mindnyájunkat boldogítani kívánó igyekezetét által nem látná, a’ ki, midőn a’ mi ősi alkotmányunk állandóságán, és a’ késő maradékokra való sérthetetlen által szállításán munkálódnánk, ezen kintsünket, a’ melly több 800 Esztendők lefolytátol fogva , az Isten tsudálatos gondviseléséből, megtartatott, nem tudom mi okból, veszedelemtől fenyegettetni, vélné.“ „Vágynak igen is Ő Felsége, mind Magyar Ország, és ahoz tsatolt Tartományok eránt való Atyai kegyelmének , mind Ősi alkotmányunkhoz viseltető csalhatatlan hajlandóságának, és a’ köz boldogság eránt való igyekezetének több ízbéli bővséges és világos bizonyságai — de világosabb egy sints ezen mostani kegyelmesen kihirdetett Ország Gyűlésénél, mellyben mind a’ Hazának boldogságát és mindnyájunknak hasznát törvényes ösvényen eszközölni kíványja, mind pedig ezen boldogságnak, mintegy legbátorságosabb kezessét, Felséges Házas Társát Carolina Augustát, Magyar Országi Királynénak megkoronáztattván , Hazánknak édes Anyául engedi, a’ ki minden Felséges Virtusoknak fényével, de kiváltképpen álmélkodásra méltó nyájasságával, és Leereszkedésével, minden Magyarnak szívét már régen meghódította ; és azért a Tálé már nem pusztán reménylhetjük , de bizonyosnak tarthatjuk, hogy semmi alkalmatosságot el nem fog mulasztani, a’ mellyben az eránta egész szivvel buzgó Nemzetnek Javát elősegítheti.“ „De van még más is, a’ mi szíveinket felettébb vidámitja, és ezen Ország Gyűlése kívánt folyamásáról, nékünk örvendetes jövendölést ígér. — Ez, Kegyelmes Fő Herczeg és Nádor Ispány , a’ Te Felséges indulatod ’s minden irigységet és dítséretet fellyül múló, már sok Ország Gyűléseiben esméretes Virtusod, melly a’ gyakor legszövevényesebb dolgokban is könnyű kimenetelre talált, és leg szerentsésebb kimenetelt eszköz lett. Számtalanok azon Díszek, mellyekkel az Országnak ezen első Hivatalját , 56 esztendők ólta viselvén, ékesítetted, temérdekek a’Hazára hatalmazott Jótéteményeid , megszámlálhatatlanok bizonyságai a’ Te Benned nem hijjában helyheztetett, nem külömben a’ Király és Ország között megerősített Birodalomnak. Miért nem nyugodhatnánk meg tehát egészen a’ te tsudálkozásra méltó böltsességedben, dolgainkat illető legbővebb esméretedben, mély ítéletedben, és a’köz boldogság’előmozdilása iránt lángoló buzgóságodban ? Mit kezdhetnénk a’ te inditlásod, vezérlésed és Elősülésed alatt, a’ miből Hazánkra nyilvánságos haszon nem háramlana ? Mi lehetne az, a’ mit a’ leg jobb Fejedelemtől, a’ kinek Felséges Uralkodása törvényen és hiten épül, a’ te közben járásod által meg nem nyerhetnénk.“ „Nem fogunk mi távozni Te Tőled kegyelmes Fő Herczeg, sem magunkban meg fogyatkozni, Hazánk, az az a’ Király és Ország boldogságának előmozdulása’ dolgában. ’ Tudja ki ki közülünk mi légyen a’ reá bízott hivatal szerint kötelessége, és mit vár az egész Haza mitőlünk, ugyan azért, mind ezen Nagy Méltóságú Fő Rendeknek nevében, a’ kiknek az Egyházi ’s Ország’ fő hivatalai, vagy fényes születések szerint ezen helyen ülni, és a’ Haza boldogsága eránt szóllani Jussok vagyon, és a’ kiknek mind a’ Fejedelem eránt való fedhetetlen hűségekről, mind a’ Haza eránt való különös szeretetekről én meg