Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)
1825-07-15 / 5. szám
MAGYAR KURÍR. Becs. Pénteken, Julius’ iS-difién, 1825* Pápa Státusai. A’ Bétsi Német ujságlevelekben valami Carbonari nyughatatlankodásokról, mellyek ezen papi Státusokban mostanság eléfordúltak, némelly felvilágosító jegyzések jöttek ki, mellyeket rí magyarra fordítva kiadni a’ Magyar Kurír is kötelességének esmét, így következik: — „ ,.A’ közönséges levelekben emberfogdosásról vala szó, mellyek nem régen Romában ’s ezen Egyházi Státusoknak más hellyein is előfordúltak. Ezen tselekedetre semmi valamelly politikai indító ok nem adott directe alkalmatosságot. Azért mondjuk directe, hogy semmi meghatározott öszszeeskűvésről nem volt szó, de egyébberánt tsakugyan még is magában értődő dolog az, hogy a’ Carbonariság a’ maga minden társasági állapottal ellenkező Charakterét, akár melly ábrázattal jelenjen meg, soha el nem tagadhatja. — „Az Országlószék már jó ideje hogy tudósittatva vala egy ilyen Carbonári Egyesület felől Pesaróban, a’ melly Pregrini-bianchi nevezet alatt állottfenn. Hanem Romában ugyan ezen Egyesület tsak valami rosz hírben lévő emberek között tsinálhatott néhány Proselytusokat. Az első próbának foganatja azon- iközben néki bátrította az Egyesületet, annyira , hogy végtére a’ felsőbb rangú emberek közzé is kiterjesztette hálóját, hanem itt tsak egy tapasztalatlan ifjú embert foghatott meg. —„Nem sok idő telt benne, hogy a® • Atyafiak (Brúderek) Öszszevesztek, ’s olly otsmány dolgokat követtek el, hogy az Országlószék magát közbe tenni kéntelenittetett. Egy eltsábitlatott Brúder látván, hogy melly feneketlen mélységű légyen az az örvény, melybe ő belé esett, magába szállott; megbánta tselekedetét, ’s kevés napok múlva meggyilkoltatott. Egy más Brúdert az a’ sors érte , hogy néki kellett volna valamelly Brúder-társát meggyilkolni, de ő noha a’ Szövetségi esküvés szerént ezen rettentő tselekedetre köteles is lett volna , kinyilatkoztatta, hogy ezen munkát nem telyesíti. Mi lett a’ következése? az, hogy nem soká ő került a’ gyilkosok’ kezére. — „Roszsz néven lehet-e egy Országlószéktől venni azt, hogy egy Lektával,melly a’ maga bolondságában a’ legátkozottabb képzelődéseknek legundokabb eszközök által lejendő végrehajtatásán törekedik, keményen bánik ? Sőt inkább nem jó tétel-e ez a’ társaságra ’s magokra az eltsábittatottakra nézve is, mint hogy őket az ő eltsábítójik ellen oltalom alá veszi, és mindazokra nézve is , kiket önn okosságok vagy jó gondolkodássok eléggé meg nem oltalmazhatnak attól, hogy áldozataikká ne legyenek ennek a’ homályban lappangó gonoszságnak? Igaz ugyan, hogy az az idő, midőn ezen büntetésre méltó Lektáknak tagjaik a’ megvakúlt és indúlatos Reformátoroktól mint az igasság’ és virtus’ martyrjai úgy magasztaltattak, még nem enyészett el egészen, azonban a’nép’ so)(