Magyar Kurir, 1826. január-június (40. évfolyam, 1-52. szám)
1826-06-30 / 52. szám
pon ismét megtaláltunk *s magunkhoz tsatóltunk vala , más nap*, reggel sehol nem látván , nem tudjuk hova lett. Ma reggel a’ negyedik prédáid vett vala üldözőbe, de ez nem érhetett be , mint hogy kedvező széltől segittetven, ide ezen kikötőhelybe beszaladtunk. Szüntelen ágyazott , de semmi kárt nem tehetett golyóbisai által. Végre minden iparkodásait haszontalanoknak lenni látván viszsza tért, mi pedig ennyi veszedelmek után most ezen kikötőhelyben nyugszunk. Ugyan ezen Observatörben jött ki egy Austriai kereskedőnek Nápoli-di-Romániában Máj. 20-dikán költ levele, melynek kivonásban ez a’foglalatja :—„ „Minekutánna Zánténál megállapottam ’s ott magamat kísérőinkkel öszsze tsatoltam , onnét a’ Vél a n te nevű gályának oltalmazása allatt, melynek Kapitány Bulatovits a’ Commendánsa, Apriso napján kievezettsínk. April. 4 dikén közel hozzánk az Archipelaguson egy Corinthusi Brigg tűnt szemünkbe, 's egyenesen az én hajómra evezvén, azt a’ többek közzűl kivezette, ’s véltem együtt Nápoli di-Malvásiába vezette. Ez egy elhagyatott kikötőhely. Ő itt engem’, a’ nélkül, hogy legkissebbet ügyelt volna arra, hogy papírosaim mitsoda rendben vagynak,s mit és hova szállittsak, hajómnak egész terhétöl megfosztott, a’ melly valami i3o,pop Piastereket érő Tunisi portékákból állott. Protestánsomnak nem lett egyéb sikere, hanem hogy kevésbé múlt, hogy életemet is el nem vesztettem miatta. Három napok múlva négy embereket adván mellém a’ prédáid, ide Nápoli di Romániába küldött, maga pedig Hydrába vette útját, megígérvén, hogy onnét maga is el fog jőni Naupliába, hogy a’ dolgot az ott lévő, Prédák’ megítélésére rendeltetve lévő ítélőszék’ elejibe terjeszsze, olly módon mindazáltal, hogy a’ kár, mellyet én ezen letartóztatás miatt vallottam, nékem mindenesetre meg fog fordittatni. Hanem írásban semmi bizonyossátételt nem kaphattam tőlle, még tsak arról se, melly által megesmerte volna , hogy hajóm’ terhét ő vette el. Én Ápr. 8-dikán érkeztem Nápoliba,’s azonnal mindent elpróbáltam a’ Görög Országlószéknél, de semmit se nyertem. Ezen Országlószéknek tellyességgel semmi hatalma nints, még tsak annyi sints , hogy a’ prédálót arra tudta volna kénszeríteni , hogy magát az itt lévő ítélőszéknek alája adja. Midőn látta , hogy én az ítélettételt nagyon sürgetem , olly végzést tett ezen Országlószék, hogy ő azon Pirátákat, kik engem’ kiprédáltak, nem esmeri a’ maga törvényes vagy meghatalmazott prédálójának lenni, melyre nézve nékem szabadságomban áll, őtet felkeresni, ’s addig üldözni, mint tengeri tolvajokat, a’meddig nékem tetszeni fog! Illy szép pénzel fizeté ki nékem a’ Görög Országlószék a’ hajómról elragadoztatott Tunisi portékákat. Az igasságot’s az azon épült okoskodást itt nem esmerik. Ide ágyak és erőszak kívántainak, hogy az ember igazságot kaphasson. Ezek nélkül itt senki se nyer semmit, így lévén az én dolgom is, nem vala egy Párám. Tellyes bizontalanságok köztt hánykodtak gondolatim, ’s végre, hogy több időt ne veszessek, arra határozom magam’, hogy Szyrába veszem evezésemet, ’s ott egész ügyemet jegyző könyvbe tétetem. Végre ezen szavak is a’ Triesti Observatörben jöttek ki egy Szyrábol Máj. 14-dikén indúlt tudósítás szerént: — „ ,,A’ Hydraiak, Spétziaiak, és Ipszaraiak, példátlan elvetemedéssel folytatják a’ tengeri ragadozást. Igy prédálók vették űzőbe az innét kíséret alatt utóbb elindult kereskedő tsoportot is. Egy Orosz Brigantin, a’ melly innét eleséggel rakodva evezett el Szamos felé, a’ Tine és Mikon*« között lévő tsatornán négy Görög prédál