Magyar Kurir, 1826. július-december (40. évfolyam, 1-52. szám)

1826-08-01 / 9. szám

N'­ 9. MAGYAR KURÍR. Indult Bécsből, Kedden, Augustus' \ -só jen, 1926./45. Orosz Birodalom. Az Ö s * s * e e s k ü r é s’ leírásá­nak Fol­y­tatása. — „Illy titkos revo­­lútziós hánykodások között megérkezett végezetre a’ Sándor Császár’ megha­­lálozásának híre mind az Északi, mind a' Déli Egyesületekhez. Ezen hír nagy, de éppen nem kedves érzékenységet ger­jesztett­ fel a’ tagok között. A’ Déli Egye­sület ezen történetre nézve semmi változ­tatást nem tett meghatározott plánumán. W­a­tkowsky Tódor így írt ekkor Kursk­­ból Pesteshez Petersburgba : „Ez egy o­ly történet vala, melynek a’ mi társaságunk, ha jó állásba lett volna, jó hasznát vehet­te volna. De­­ most késő, kiszalasztottuk markunkból a’ jó alkalmatosságot; már el kell várnunk, hogy mit fog az új Ország­­rószék tenni. Ha hibás lépéseket teszen, így a’ békételenkedők’ száma, következés­képpen a’ mi erőnk növekedni fog. Az el­lenkező esetben a’ boldogságot bizonyos mértékben fogja a’ szabadság is követni, é s ekkor mi is ennyivel könnyebben ket­­tőztethetjük iparkodásunkat az Országló­­széknek megbuktatására. „Ugyan ekkor meghatároztatott t. i. a’ Déli Egyesületnél, hogy 1826-ban (e sze­rént) Jan. 10-dikán , midőn az Oberst Pes­­t­e i’ Regementjének Tultsinban kellene len­­ni, a 2-dik ármáda’ Vezérét Wittgen­stein­t, egész Generálstábjával együtt le­tartóztatják 's ezen ármádánál közönséges lázzadást gerjesztenek , hanem az alatt Mayborada mindent kivallott, melynek az is egy következése lett, hogy Pest­el fogságra tétetett. Másképpen folytak a’ dol­gok az Északi Egyesületnél. Ott más re­­sultátuma lett a’ Császár halála’ hírének, a’ melly oda Sándor Császárnak a’ Koro­naörököst meghatározó Manifestumával ’s a’ Konstantin Nagy Herczeg’ hűségére va­ló megeskűvésröl szólló tudósítással Dec. g­dikén, azon egy szempillantatban érke­­zett­ meg Ja­kubowisch tsikorgatta mér­gében a’ fogait, hogy a’ halál megfosztot­ta a’ boszszúállásra való alkalmatosságtol. Az Egyesület’ tagjai általjában kinyilatkoz­tatták az ezen történet által okoztatott boszszankodássokat: „Az az alkalmatosság, így szokott Batenhoff a’ két Bestutschefek­­hez ,­­mellyel markunkból kiszalasztottunk, 56 esztendők alatt elé nem kerül több­ször. Ha a’ Státustanátsban eszes emberek találtattak volna, ma már új Monarkhának s új törvényeknek esküdött volna meg az Orosz Birodalom. Már most minden örök­re elveszett ránk nézve.‘‘ — Batenkoff azt vitatta az Egyesület’ gyűlésében, hogy az Orosz Birodalomnak Monarkhiának kell maradni, és hogy valamelly Hódoltatónak Uraságszomjúzását elkerülhesse , szükség meghatározni, hogy a’ Korona valamelyik Császárnénak vagy Nagyherczegnének is oda ajánltathatik. „Megértvén az Öszszeesküvés’ Igazga­tója hogy Konstantin Nagyjierczeg az Ural­kodásról lemondott volna, azonnal más plánumot tsináltak dolgaiknak további el­intézésére. Azt iparkodtak t. i. a’ katona­ságnak és népnek egy részével elhitetni , hogy Konstantin te­ly­ességgel nem mon­­e( frác­ió­t.

Next