Magyar Kurir, 1827. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)
1827-01-02 / 1. szám
hogy mi Szövetségi Kötésben vagyunk; ez minden Udvarok előtt ismeretes dolog; viselheti-e ezzel ellenkezőképpen magát az Anglus Udvar? avvagy teheti-e ezen Ház azt, hogy Királyunkat ezen dologban ne segítse ? Ezen ponton állunk mi most. Akarnám, hogy mindenek jól érttsék beszédemet, kiknek füleikbe fog menni. Déván még egy környűlállás , a’melyre nézve hasonlóképpen és különösen kikérem ezen Háznak figyelmét. Midőn én ezen Háztol és az Országtól Portugalliára nézve segedelmet kérek, e’ nem azt teszi, hogy Spanyol Ország ellen való hadakozásra meghívnám őket ; mert ámbár én Spanyol országnak tselekedetét nem jó szomszédhoz illő, sőt Isteni és Emberi Törvényekkel ellenkező tselekedetnek tartom, ez által csakugyan nem mondom azt, hogy a’Spanyol nemzetre nézve már semmi megbánás , semmi locus penitentiae, semmi jobbulási lehetőség , és semmi ahoz való reménség ne lehetne hátra , hogy tett lépéseit megjobbithassa. Ezt én nem mondom; de mondom azt, hogy nékünk kötellességünk Portugalliának segítségére sietnünk, akár ki legyen , a’ ki őtet megtámadta. „Tehát, ki a’ Megtámadó? Szörnyű sok fontos dolgokat kellene itt nékem az Európai Históriából felhordani. Minden tudja, hogy Portugálla’ Királya jónak találta Brasiliából, mint Plánta tartományból Fő országot tsinálni, és hogy ő Felségének a’Portugalliai Királynak viszsza-jövetele után Brasilia azon iparkodott, hogy a’ maga függetlenségét megerőssithesse, ’s gondolni lehetett, hogy a’ két koronák elválva maradnak. A’ Király a’ maga idősbb fiának adta vala által Brasiliát; de a’tenta , mellyel ezen általadási Akta leíratott vala, alig hogy megszáradott, ’s a’Királynak idő előtt történt halála, már a’két Koronát ismét egy főre téve , pedig a’mellyeknek elválva maradásokat Angliának, Portugalliának és Brasiliának politikájik kívánták volna. A’mondatott, hogy Angliának tanátslásábol történt volna , hogy mikor a’ Brasiliai Császár a’ Portugalliai Koronát a’ maga idősb leányának által adván Portugalliának Constitútziót is adott, ezt Angliának tanátslására tselekedte. De nem Anglia adta ezen tanátsot; mert nem tartozik az Angliai Ministérium’ kötelességei közzé , hogy magát valamelly más ország’ belső dolgaiba avassa. Éppen akkor Brasiliában volt ugyan az Anglus Biztos Stuárt Károly úr, ’s a’ Császár őtet kérte, hogy hozza el a’ Constitútziót Portugalliába, mint hogy éppen viszsza akart indúlni Európa felé. Stuart úr megtselekedte a’ Császár’ kívánságát ; elhozta a’ Constitútziót Lisbonába , de ez semmi gyalázatiása nem szolgálhat, azonban csakugyan megparantsolta néki Országlószékünk , hogy haladék nélkül jöjjön el onnét Londonba, nehogy különben arra a gyanúra adjon okot, hogy ezen Constitutzió talán Anglia által javalltatott, vagy Anglus Ágensek által sugaltatott volna. ,,A’ mi magát ezen Constitútiót illeti , nem gondolom, hogy tudom volna erről való vélekedésemet kimondani; ámbár nékem is van vélekedésem felőlié, de a’ mellyet mint Angus Minister, másként ki nem fejezhetek, tsak így: — „Áldja meg „az Isten ezen Constitutzionális szabadság’ kiterjesztetésére való törekedést; ’s „mutassa magát az a’ nemzet, melyre ezen „Constitutzió kiterjesztetett, ennek elfogadására éppen olly alkalmatosnak , mint „az Európai nemzetek között minden egyéb kötelességeinek megfelelni alkalmatos.“ ' ^ „Mi Portugalliába menünk, de ott lévén , semmi erőszakot el nem követünk ott, ’s egyszersmind arra is gondunk lészen , hogy más nemzetek se tegyenek ott semmi olyant,a’ mi az oda bevitetett Constitútziónak szabad folyamatját akadályoztathatná. Mi nem avatjuk magunkat ezen