Magyar Kurir, 1828. január-június (42. évfolyam, 1-51. szám)
1828-01-04 / 1. szám
Principis, et Populi consensione, illis, qui gratia Regum suffusit muneribus defunguntur , Concivium etiam fiducia sub fragatur Credet igitur, spero lubenter, Inclyta haec Deputatio, quod mihi hocce publicae fiduciae documentum, et in pretio supremo sit, et prosperi in gerendo munere successus vadimonium praebeat; nunc praesertim, cum illud fortunatum momentum adesse cerno, quo dilectam Patriam nostram omnis prosperitatis fastigium assequuturam, non tam spero quam positive scio. Paterno enim incomparabilis Regis nostri Cordi Hungarus gratus, Patria chara, avita Constitutio nostra Sacra , omniaque Consilia, probata sunt, quae ad veneranda Majorum Instituta, quibus Regis, et Regni Jura fulciuntur, integre conservanda diriguntur ; quis autem Nostrum absque summo in Nosmet ipsos piaculo vel a longe vereatur, talia ex parte Regnicolarum contingere posse, quae debito, sanctis Patriae Legibus obsequio minus consona, ea morentur, quae Augustissimus Pater Patriae pro Hungária, et Hun garis magno, indefessoque suo animo volvit. Felicem me! quod in iis, quae sacro summi Terrae Principis scopo constabiliendae Nostrae incolumitatis jam acta, et proximius agenda sunt, inalterabili tantum Domini, et Regis mei voluntati, ac firmissimae intentioni licuerit, liceatfpie subservire, dum post tanta novissima etiam in totam Gentem nostram Re liefnek, és foganatosan czélokat elérhetnek, ha a’Fejedelem és Nép, szerentsés egyetértésekkel, azok, kik Királyi kegyelmekkel fel-ruházva, Hivatalokat viselnek, Hazafi-társaik’ birodalmok [által is segíttetnek. Elhitetheti tehát magával , örömest reményiem, ezen Tekintetes Kiküldöttség, hogy ezen nyilvánságos bizodalmaknak tanúságát, mind legnagyobb betsben tartom, mind pedig hogy ez, a’ Hivatalomnak viselésében , szerentsés sikerének, kezességül szolgál; kiváltképpen most, midőn azt a’ szerentsés szempillantást jelen lenni látom, mellyben , hogy Édes Hazánk minden boldogságnak poltzára el fog jutni, nemtsak reményiem, hanem bizonyosan is tudom. Mert a’ mi hasonlíthatatlan Királyunk Alraiszívének a’ Magyar betses, Hazánk kedves, ősi Országalkotmányunk szent, és minden tanátskozások jóvá vagynak hagyattatva, mellyek, azon, Eleink tiszteletre méltó Intézeteik épségekben való fenntartására irányoztatnak, a’ mikre a’ Király és Országunk Igazai támaszkodnak. Ki volna pedig közülünk, a’ ki, ön magunk ellen annyira vétkezhetnék, hogy tsak távolról is tartana attól, hogy, az Ország lakosai részéről, történhetnének ollyanok, mellyek a’ Haza szent törvényei eránt tartozó engedelmességgel öszve nem férvén, azokat hátráltatnák, a’ miket a’ Haza felséges Attya, Magyar Országra ’s a’ Magyarokra nézve, fáradhatatlan nagy lelkében forgat. Boldog vagyok én, hogy azokban, mellyek már legfelségesebb Fejedelmünk szent tzélja szerént, a’ mi állandó szerentsénk megalapítására meghatároztattak, és legközelébb megfognak határoztatni, tsak egyedül az én Uram és Királyom megmásolhatatlan akaratjának és igyekezeteinek lehettem és lehetek szolgáltjára, midőn egész Nemzetünk eránt a’ Ki-