Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)
1830-01-29 / 9. szám
66 ne , a’ hol a’ Keleti Görög Országi tábornál« nagy része öszveseregelve feküdt, és a’főbb tisztek, mint: Grisiotis, Christoduro, Dyovunioti, Hadsi- Christo ’s a’ t. öszvegyülve valának. Mind a’ Tisztek, mind a’ katonák örvendezve fogadták az Elölülőt. (A’minapában ezek zúgolódni kezdettek ’soldjoknak kimaradásáért). Dec. 18-kán és 19-kén Oberster II hodios, mint rendkivülvaló Inspector, megmustrálta a’katonaságot ; 20-ikban elkezdődött a’ hátramaradott ’sóldnak ki fizetése. •— Maga az Elölülő Dec. 19 kén elutazott Porosba, és onnét Reginába. Míg Ribeaupierre Ur itt lészen, addig nem is fog innét elmenni Nápoliba. Neve Sámuel Ur, az Új Yorki és Bostoni Philhelleneknek (Görögök barátjainak) küldöttje serényen fáradozik Moreában a’ hoszszas hadakozás miatt elszegényedett és utolsó nyomorúságra jutott Görög famíliáknak felsegéllésében. Egy közelébbi levelének, mellyet haza Éjszak-Amerikába a’ Philhellen Társasághoz küldött, foglalatja rövid kivonatban itt következik: ,,A’ télnek végével feltettem magamban, hogy bizonyos számú szegény famíliáknak földet szerzek, mellyet míveljenek. E’ végre kiváltképpen alkalmatosnak láttam egy darab pusztát a’ Korinthusi Istmusban, mellyet azolta Washingtoniának elneveztem. Az Igazgatószék 5,000 Stremma (Hód ) földet kérésemre itten kiszakasztatott, és minden adótól 5 esztendőre, felszabadított. Ide én 26 famíliákat, kik Athénéből, Kolóból és Aivaliból futottak ki , letelepítettem. Elsőben a’ férfiak építettek magoknak kunyhókat, annakutánra elhozták feleségeiket is és gyermekeiket, és a’ földet, mellyet nékiek kimutattam, mívelni elkezdettek. Szereztem segítségekre 200 dologtalanúl idestova tévelygő embereket is, kik nékiek a’ háborúban elpusztittatott épületeknek töredékeiből rendes házakat építeni segítsenek, így készültek el a’ Házak és udvarok, tulajdon mesteremberek nélkül. Ajtókat, ablakokat és házi eszközöket nékem kellett tsináltatni számokra. Ikinek kinek naponként adatok fel Orda ( itsze) lisztet, aratásig. Kétszáz Sremm a föld bé van vetve kukoritzával és pamuttal; az aratásnak fele az övék lesz; fele a’ nékiek adott költsönnek visszatérítésére való.— A’ Háznépek, apraja nagyja, kinn dolgoznak a’ mezőben egyik a’ másikkal vetélkedve, így élnek ők megelégedve. — Ez meglévén, a’ nevelésre fordítottam fő gondomat. Állítottam egy Oskolát, és Tanítóúl szerzettem bele egy Görögöt a’ ki a’ Lancasteri tanításmódját valaha Angliában tanulta. Ennek most 55 Oskolássai vannak, kiket én néha néha meglátogatok, és örömmel tapasztalom ezeknek a’ gyermekeknek rendkívül éles elméjeket, kik még valaha őseleiknek méltó unokái lesznek. Most abban fáradozok, hogy egy nagyobb Oskolát állítsak; a’ Korinthusi Basának hajdani lakását újra felépittetem, és Oskolává teszem, hogy a’ szomszéd helységek is ide küldhessék fijaikat. — Ezen a’ helyen hajdanában egy falu állott. Többszöri utánnajárás után megleltem a’ falunak néhai lakosait is, de a’ kik közzül már,sak 14 Háznép volt még meg, a’ többiek elvesztek a’ háborúban. Ezek az Isthmusnak földalatti barlangjaiban nyomorogtak, rettenetes szegénységben. Ezeket is felvettem az én Gyarmatom lakosai közzé, és bár semmijek nem volt is, nem kértek egyebet mint segítséget Házaiknak, és Udvaraiknak újrafelállítására, és szántó vető eszközeiknek megszerzésére. Megígértem, hogy én adok néktek pénzt költsön 8 proCentre (itt a’ törvényes interes 10 proCentet leszed