Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)

1831-09-20 / 24. szám

kőzet mind két részről példa nélkűl va­ló bátorsággal ment. Az Orosz seregek hóti testeikkel törték meg a’ sántzokat és úgy mentek azokon keresztül. Szer­dán reggel, az az Sept. 7 kén, elkez­dődtek az alkudozások, de a’ mellyek is­mét félbeszakadván, a’ dolog újabb tűz­rel kelt ütközetre. Az napestre, a’Mo­­k­a to­vtól Povonskig húzott kettős erősségek az Oroszok kezébe estek, kik azután a’ Városnak egész Okopai sántzáig előre nyomúltak. Ekkor tehát a’ város feltételek alatt feladatott, de a’ mellyek­­röl még semmi bizonyost nem tudunk. Sept. 8-kán, delelő­t 11 órakor mentek az Orosz seregek legszebb rendei a’ vá­rosba, a’ hol azólta tsendesség van. A’ Lengyel seregnek megmaradt része, a’ volt Igazgatószéknek és Országgyűlés­nek tagjaival Prágán túl Mediin felé vo­nuik. Azt mondják, hogy K­rukoviec­­k­i, ki fia megátalkodott nem lett volna, sok vért megkémélhetett vala, ben ma­radt a’ Városban, mellynek Polgárjai az ütközetben semmi részt nem vettek. September 8 k án délelőtt 10 órakor már a’ tsászári orosz gárdának és nagyszámú artilleriának néhány ezeredjei a’ Varsón és a­ Visztula hídján keresztül Prágába mentek. Az Orosz főhadi szállásról Sept. 5 és 8-dik napjain (Burkus Státus Újság) Tsászári Orosz Föhadi vezér Gróf Pas­­k­i­e­v i­­­s, minekelőtte az ütközetre fel­készült és jól elrendelt seregének a’ Var­só ostromlása elkezdésére jelt adna, hogy semmit, a’ mit az emberiség parantsol el ne múlaszszon, a’ Lengyeleket, tisztes­séges feltételek alatt való magok feladá­sával, az alkudozás végett kiküldött Ge­neral Tannenber­g’által, utoljára még egyszer megkínálta. — Ez által azt ad­ta értésekre, hogy ő , szüntelen előtte tartván ő Felségének a’ Tsiszárnak bi­rodalmi javát munkálkodó Atyai szán­dékát, mindent elkövet, hogy Varsót az ostrom veszedelmeitől megkémélje, hogy a’ vérontásnak és az Országot pusztító háborúnak véget vessen. Mindezekre Ge­neral Prodzynski azt felelte, hogy ő és bajtársai a’ Lengyel Ország és Litvá­nia függetlenségéért fogtak fegyvert, én mindenkor készek a’ Varsó omladékai közzé temetkezni. Látván a’ Fővezér, ezen nagy lelkű és felemelkedett érzésű Férjfiúnak hazája ’s annak szabadsága eránt buzgó igyekezetét, valamint azt is, hogy ő, a’ feltett ajánlásban elhatá­rozó feleletet nem adhat, Varsóba leve­let küldött, és az arra adott nem ked­vező Felelet megértése után mozdúlt ki Sept. 5-dikén eddig Piaszyn és Na­dar­z­y­n nál lévő táborával, és ment még az nap estve arra a’ pontra , a’ honnan más nap reggel a’ Vóla nevű falu és a’ körülre lévő Erőségek ostromlásához hoz­zá fog kezdeni. Az előre meg tett ren­delés szerént a’ Gén. Pahlen hadának, legközelébb a’ Vóla előtt éjszakra fek­vő sántzokat és magát a’ falut; General Kreu­tznak pedig, a­ Vola és Plaho­­vice közt állított sántzbástyát kellett ostromolni. A’ Granatéros sereg, és a’ Tsászári gárda közt , mellyek közzül amaz a' Pahlen, e’pedig a’ Kreutz segítségére volt rendelve, ment a’ Gén. VVitt Commandója alatt lévő lovasság. A’ Vóla vívására 60 ágyú állíttatott ki, ugyanannyi a’ több ostrom alávetendő erősségeknek is. A’ sereg balszárnyánál egy jó tsapat lovassággal Gen. C­h­i­­­k o­f­f jobb szárnyánál pedig Brigadájával, Gén. Muravieff a’ Raszyni úton, Gén. Strandmann pedig 2 Bataillonnal, 4 Swadronnal és 6 ágyúval a’ Piasecznoi úton állott. Napfeljöttekor a’ Föhadi ve­zér Volochy nevű faluból, a’hova tet­te azelőtt való estve Főhadiszállását, meg­indulván , megmozdúltak a’ hadlábak és az pattantyúsok is, a’ kik felkészül­

Next