Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-09-20 / 24. szám
kőzet mind két részről példa nélkűl való bátorsággal ment. Az Orosz seregek hóti testeikkel törték meg a’ sántzokat és úgy mentek azokon keresztül. Szerdán reggel, az az Sept. 7 kén, elkezdődtek az alkudozások, de a’ mellyek ismét félbeszakadván, a’ dolog újabb tűzrel kelt ütközetre. Az napestre, a’Moka tovtól Povonskig húzott kettős erősségek az Oroszok kezébe estek, kik azután a’ Városnak egész Okopai sántzáig előre nyomúltak. Ekkor tehát a’ város feltételek alatt feladatott, de a’ mellyekröl még semmi bizonyost nem tudunk. Sept. 8-kán, delelőt 11 órakor mentek az Orosz seregek legszebb rendei a’ városba, a’ hol azólta tsendesség van. A’ Lengyel seregnek megmaradt része, a’ volt Igazgatószéknek és Országgyűlésnek tagjaival Prágán túl Mediin felé vonuik. Azt mondják, hogy Krukoviecki, ki fia megátalkodott nem lett volna, sok vért megkémélhetett vala, ben maradt a’ Városban, mellynek Polgárjai az ütközetben semmi részt nem vettek. September 8 k án délelőtt 10 órakor már a’ tsászári orosz gárdának és nagyszámú artilleriának néhány ezeredjei a’ Varsón és a Visztula hídján keresztül Prágába mentek. Az Orosz főhadi szállásról Sept. 5 és 8-dik napjain (Burkus Státus Újság) Tsászári Orosz Föhadi vezér Gróf Paskiev is, minekelőtte az ütközetre felkészült és jól elrendelt seregének a’ Varsó ostromlása elkezdésére jelt adna, hogy semmit, a’ mit az emberiség parantsol el ne múlaszszon, a’ Lengyeleket, tisztességes feltételek alatt való magok feladásával, az alkudozás végett kiküldött General Tannenberg’által, utoljára még egyszer megkínálta. — Ez által azt adta értésekre, hogy ő , szüntelen előtte tartván ő Felségének a’ Tsiszárnak birodalmi javát munkálkodó Atyai szándékát, mindent elkövet, hogy Varsót az ostrom veszedelmeitől megkémélje, hogy a’ vérontásnak és az Országot pusztító háborúnak véget vessen. Mindezekre General Prodzynski azt felelte, hogy ő és bajtársai a’ Lengyel Ország és Litvánia függetlenségéért fogtak fegyvert, én mindenkor készek a’ Varsó omladékai közzé temetkezni. Látván a’ Fővezér, ezen nagy lelkű és felemelkedett érzésű Férjfiúnak hazája ’s annak szabadsága eránt buzgó igyekezetét, valamint azt is, hogy ő, a’ feltett ajánlásban elhatározó feleletet nem adhat, Varsóba levelet küldött, és az arra adott nem kedvező Felelet megértése után mozdúlt ki Sept. 5-dikén eddig Piaszyn és Nadarzyn nál lévő táborával, és ment még az nap estve arra a’ pontra , a’ honnan más nap reggel a’ Vóla nevű falu és a’ körülre lévő Erőségek ostromlásához hozzá fog kezdeni. Az előre meg tett rendelés szerént a’ Gén. Pahlen hadának, legközelébb a’ Vóla előtt éjszakra fekvő sántzokat és magát a’ falut; General Kreutznak pedig, a Vola és Plahovice közt állított sántzbástyát kellett ostromolni. A’ Granatéros sereg, és a’ Tsászári gárda közt , mellyek közzül amaz a' Pahlen, e’pedig a’ Kreutz segítségére volt rendelve, ment a’ Gén. VVitt Commandója alatt lévő lovasság. A’ Vóla vívására 60 ágyú állíttatott ki, ugyanannyi a’ több ostrom alávetendő erősségeknek is. A’ sereg balszárnyánál egy jó tsapat lovassággal Gen. Chik off jobb szárnyánál pedig Brigadájával, Gén. Muravieff a’ Raszyni úton, Gén. Strandmann pedig 2 Bataillonnal, 4 Swadronnal és 6 ágyúval a’ Piasecznoi úton állott. Napfeljöttekor a’ Föhadi vezér Volochy nevű faluból, a’hova tette azelőtt való estve Főhadiszállását, megindulván , megmozdúltak a’ hadlábak és az pattantyúsok is, a’ kik felkészül