Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)

1831-10-18 / 32. szám

259 azok közt hajdani frantzia hadnagy Po­­niatowski és Gen. D­e­m­b­i­n­s­ki­nek egy Adjutánsa ’s 2 Generálisok érkez­tek , és ott tartanak Contumatziát. A’ Sziléziai lengyel határszélekről írják , hogy Lengyel Óhester Pi­etrows­­k­i­nak néhány ezer emberből álló tsa­­patja, melly a’ Kalisi ütközet után Wie­­lu­nál állott fel, a’ Rozycki Vezér­lése alatt lévő lengyel seregnek semmi­­vététele után Czenstocham­ felől Olsztyn felé vonult és ott táborozott egész Sept. 28-káig, a’ mikor meghallván az Orosz sereg feléje közelítésének hírét, a’ tá­bornak nagyobb része felkerekedett és eloszlott. Ma estve minden hadi rend nélkül több ment 1000 embernél Czen­stochaun keresztül, hol nagyobb részént a’ katonák fegyvereiket és lovaikat el­adták. A’ Lengyel határszélekről Oct. 2- kán (Burki­s Status Újság). A’ lengyel Bank, egy millió kész­pénzel tegnap érkezett Schilnóba. Ezt egy lengyel Ala­­rms Tregement kísérte , egész a’ burkus határ szélekig, a’ hol a* szállító szeke­reket burkus őriző katonák révén által, amaz ismét eltávozott. Varsóból Sept. 30-kán. A’ Varsó körül lévő erősségek le­rontásához teg­nap előtt hozzá kezdettek. Generalma­jor Kor­ff eddig vélt Varsói Commen­dans, a’ Podoliában lévő Orosz sereg Vezérévé rendelődvén , Varsóból eluta­zott. Helyette város Commendánsának Generalmajor Pend­erzewski ne­veztetett. Azoknak száma, kik a’ R­o­­zycki seregéből elfogattattak 3000 em­berre megyen. Nagy Britanni­af. A’ Felső háznak Sept. 29 ki Ülésé­ben is a’ Reform Bill felett voltak szóví­­tatások. Nevezetesen a’ Lord Kantzellá­riusnak az Edinburgiak kérőlevelére tett észrevételeire Lord­­Wh­a r­n c­­­i­fe, M­e­l­­ville és Carnarvon ezt mondván, „hogy az Anglus Újításnak a’ Scotziai­­val semmi összveköttetése nintsen , úgy hogy amannak viszszavetésével is szem­betűnő jobbítás fog emezen történni , és hogy arra Angliának sokkal kevesebb szüksége van Scotziánál,“ viszonozá a’ Lord k­antzellárius, a’ ki a’ Londoniak részéről ismét egy új kérő levelet adott által „abból hogy Anglia és Scolzia az előbbi Systema alatt is jó állapotban vol­tak, éppen nem következik, hogy tehát az újítás reájuk nézve átalán fogva ha­szontalan és szükségtelen volna. Mert p. o. ezen ország virágzó állapotáról senki sem kételkedett addig is, míg az Afrikai Rabszolgákkal való kereskedés el nem töröltetett; és még sem találkoz­nék már ma ollyan ember, a’ ki azt a* kereskedést, mellyet ma tolvajságnak nézünk, merné magasztalni. Szinte ol­lyan boldog volt a’ mi Országunk a’ Katholicusok Emancipatiója elött is mint most, ’s még is már ma azon régi Sys­­temán ejtett nagy változásnak tzélerá­­nyos és igazságos voltát egyszívvel lélek­kel minden megesmeri. Valójában a’fent tisztelt Uraktól elő hozott képtelen erős­ség mind azon jobbításoknak, mellye­­ket mi mostanában tzélba vettünk, aka­dályokra szolgálnak. Lord Mynford ámbár magát a’ Reform bili barátjának vallja, még is, a’ mint mondja, azon kinyilatkoztatások és fenyegetések mel­lett, mellyeket a’ nemes és tudós Lord­nak (Brougham) szájából éppen most hallott, készebb minden Újítást félre­­vetni, mint annak, mellyek az ánglus Reform-biliben ajánltattak, melléállani. Lord Holland szükségesnek tartja jól gondolóra venni azon következéseket, mellyeket a’ Reform-bilinek vaktában és megátalkodva való viszsza vetése fogna­k.

Next