Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-01-13 / 4. szám
—a 26 th nak nagyobb részént kivándorlottak, egy közönségessé tétetett Amnestia következésében , minden jószágaikat, mellyekről a’ Tulajdonosok vándorlása ideje alatt az igazgatószék gondoskodott, ismét viszsza adta és hogy azoknak idejek legyen földjük javítására és annak ollyan állapotba való tételére, mellyben az, a’ rajta fekvő adó fizetésre elegendő jövedelmet hoz, jószágok által vete- jétől számlálva két esztendeig, azoktól semmi adót nem fizetnek. Ezen jótéteményben részeltetnek minden kivándorlóit Birtokosok sőt ezeknek örököseik is ha két esztendő alatt viszszatérnek. Az említett Amnestia hirdetésére nagyobb részént viszsza mentek az Aivaliból kivándorlottak, úgyhogy az népességére és virágzására nézve már most az 1821 ki állapotában van. Ugyan az a’ Fejedelem sok helyeken, mellyek a’ közelebbi esztendőben történt viszszavonások miatt nyomorúságra jutottak, nemtsak az adó elengedésével , hanem készpénz, eleség, és a’munkához szakított PC rv.'MaloQCxlVL'CXVCl iSkönnyebbít. Frantzia Ország. Azon beszédnek, mellyel a’ Bourboni Hrg Testamentoma felett indított perben , az azt illető törvényszék előtt Dec. 23-kán Lavaux Úr a’ Feucheres ügye óltalmazója tartott, rövid foglalatja ez: A’ Bourboni Híg hirtelen meg hal. A’ váratlan eset kívánta, hogy utánna szoros vizsgálás rendeltessék, melly meglévén, kivilágosodik , hogy a tírg erős aims halált nem szenvedett. Hihetően az a’ szerentsétlenség halott az üreg Hegnek szivére, melly a Jutfj'más Revolutiókor famíliáját érte, és azeUról származott bánat vetett véget életéűek A' Híg halála, különösen udvarát, vagy az abban szolgáló személyeket merítette nagy szomorúságba. De a’ mit a’ testamentom felnyitása, mellyben rólok említés sem tevődött, pedig belőle nagy hasznot reménylettek, tsak hamar panaszszá és szemrehányásokká változtatott. A’ reménységekben megtsalatkoztak, a’ megbóldogúlt szeretetét annyira megnyert Feucherestöl várván, — képzelődések szerént — a’ Hígtöl rajtok elkövetett méltatlanság helyre hozását, azt kérik még, hogy nehézségeket terjeszsze a’ thronus elébe. Ezt Feucheres magára nem válalta, és ekkor kezd’ték el a’ Főbb rangúak a’ Feucheres rágalmazását, ekkor indította meg Rohán Hrg is a’ maga botránkoztató perét. — Ekkor az ügyvéd, hogy a’ Feucheres ellen való gyanút elhárítsa, sok ollyan leveleket hozott elő, mellyeket részszerént a’ Hrg, az ő körűlte lévők és mások küldöttek Feuchereshez részszerént Feucheres a’ Hrgnek,és a’ mellyekből ennek amahoz, és annak emehez való költsönös jó indulatjok és tiszteletek nyilvánvaló. Sőt maga Kőbán Hrg is, igy írt egyszer Fendhereshez: „Kedves Báróné! Ez előtt egy néhány nappal vettem Május 1-ső napján költ békés levelét, és imé azért való háládatosságomat, hogy rólam megemlékezett, sietek a’ Bárónénak kijelenteni. Kedves hír elöttem az, mellyet velem a’ felöl közöl, a’ ki eránt való ragaszkodásom nékem a’ Bárónéjéval tsak régibbségére nézve mérközhetik, — legyen a’ Báróné annak szüntelen hűséges ápolgatója, és ha gondolja, hogy én annak, a’ Báróné távollétében valami részben használhatok, írjon nekem csak egy sort, és én azonnal ott leszek. Ezen levélből, úgymond az ügyvéd, ki tetszik , hogy Feucheres, Bohán Híg előtt még akkor nem volt olyan utálatban mint most, és hogy Feucheres-