Magyar Kurir, 1832. január-június (46. évfolyam, 1-52. szám)

1832-01-13 / 4. szám

—­a 26 th­ nak nagyobb részént kivándorlottak, egy közönségessé tétetett Amnestia kö­vetkezésében , minden jószágaikat, mel­­lyekről a’ Tulajdonosok vándorlása ide­je alatt az igazgatószék gondoskodott, ismét viszsza adta és hogy azoknak ide­­jek legyen földjük javítására és annak ollyan állapotba való tételére, mellyben az, a’ rajta fekvő adó fizetésre elegen­dő jövedelmet hoz, jószágok által vete- jétől számlálva két esztendeig, azoktól semmi adót nem fizetnek. Ezen jótéte­ményben részeltetnek minden kivándor­lóit Birtokosok sőt ezeknek örököseik is ha két esztendő alatt viszszatérnek. Az említett Amnestia hirdetésére na­gyobb részént viszsza mentek az Aiva­­liból kivándorlottak, úgyhogy az népes­ségére és virágzására nézve már most az 1821 ki állapotában van. Ugyan az a’ Fejedelem sok helyeken, mellyek a’ közelebbi esztendőben történt viszsza­­vonások miatt nyomorúságra jutottak, n­emtsak az adó elengedésével , hanem készpénz, eleség, és a’munkához szak­ított PC rv.'MaloQCxl­VL'CXVCl iS­­kön­nyebbít. Frantzia Ország. Azon beszédnek, mellyel a’ Bour­­boni Hrg Testamentoma felett indított perben , az azt illető törvényszék előtt Dec. 23-kán Lavaux Úr a’ F­euche­res ügye óltalmazója tartott, rövid fog­lalatja ez: A’ Bourboni Híg hirtelen meg hal. A’ váratlan eset kívánta, hogy utánna szoros vizsgálás rendeltessék, melly meglévén, kivilágosodik , hogy a tírg erős aims h­alált nem szenvedett. Hihetően az a’ szerentsétlenség halott az üreg Hegnek szivére, melly a Ju­­tfj'más Revolutiók­or famíliáját érte, és az­­eU­r­ól származott bánat vetett véget éle­­téűek­ A' Híg halála, különösen udva­rát, vagy az abban szolgáló személye­ket merítette nagy szomorúságba. De a’ mit a’ testamentom felnyitása, melly­­ben rólok említés sem tevődött, pedig belőle nagy hasznot reménylettek, tsak hamar panaszszá és szemrehányásokká változtatott. A’ reménységekben meg­­tsalatkoztak, a’ megbóldogúlt szeretetét annyira megnyert Feucherestöl várván, — képzelődések szerént — a’ Hígtöl rajtok elkövetett méltatlanság helyre hozását, azt kérik még, hogy nehézségeket ter­­jeszsze a’ thronus elébe. Ezt Feucheres magára nem válalta, és ekkor kezd’ték el a’ Főbb rangúak a’ Feucheres rá­galmazását, ekkor indította meg R­­o­­hán Hrg is a’ maga botránkoztató pe­rét. — Ekkor az ügyvéd, hogy a’ Feu­cheres ellen való gyanút elhárítsa, sok ollyan leveleket hozott elő, mellyeket részszerént a’ Hrg, az ő körűlte lévők és mások küldöttek Feuchereshez rész­szerént Feucheres a’ Hrgnek,és a’ mel­­lyekből ennek amahoz, és annak eme­­h­ez való költsönös jó indulatjok és tisz­teletek nyilvánvaló. Sőt maga Kőbán Hrg is, igy írt egyszer Fendhereshez: „Kedves Báróné! Ez előtt egy néhány nappal vettem Május 1-ső napján költ békés levelét, és imé azért való hálá­­datosságomat, hogy rólam megemléke­zett, sietek a’ Bárónénak kijelenteni. Kedves hír elöttem az, mellyet velem a’ felöl közöl, a’ ki eránt való ragasz­kodásom nékem a’ Bárónéjéval tsak ré­­gibbségére nézve mérközhetik, — le­gyen a’ Báróné annak szüntelen hűsé­ges ápolgatója, és ha gondolja, hogy én annak, a’ Báróné távollétében vala­mi részben használhatok, írjon nekem csak egy sort, és én azonnal ott leszek. Ezen levélből,­­ úgymond az ügyvéd, ki tetszik , hogy Feucheres, Bohán Híg előtt még akkor nem volt o­lyan utá­­latban mint most, és hogy Feucheres-

Next