Magyar Kurir, 1832. július-december (46. évfolyam, 1-52. szám)
1832-10-09 / 29. szám
volna. Lehet fsudálni, ha ezen szép tulajdonság, nyájas leereszkedéssel párosodva, mindenkinek szívét megnyerte,— és kedvező bényomást hagya maga után ? Mihelyest elindulások ideje meg volt határozva, a’ főbíró, és Magistralualis személyek is oly roadba mentek, hogy a’ Nagy vendégek elmenetelek miatt szánakozásokat kijelentsék , és forró tiszteleteket, mellyel mind X-dik Károly, mind ennek famíliája eránt viseltetnek. Az Edinburghi lakosok is mindenképpen nyilvánvalóvá tették szíves hajlandóságokat, — a’ midőn egy emléklevelet készítettek, ’s avval egy számos kiküldöttséget Holyroodba küldöttek, melly mihelyest rendelt helyére elérkezett, Blacas Hertzegtől elfogadtatván, azonnal X- dik Károly eleibe vezettetett, hol Dr Browne, az említett levelet az Edinburghi lakosoknak nevekben ekképpen olvasta fel: „Sire! Mi alól írttak , úgy is , mint az Edinburghi lakosoknak nevekben, kiknek jó indúlatjok felől megvagyunk győződve, bátorkodunk Felségedhez közelíteni, és ezen alkalommal azon őszinte tiszteletet kijelenteni, mellyel Felséged, és egész Famíliája eránt viseltetünk, higy más részről azon való szánakodásunkat is, mellyet Felségednek nem sokára történendő elmenetele miatt érezünk, azáltal, hogy Felséged ollyatén környűlállások között, a’ mellyek a’ históriában példa nélkül valók, H o ly r o o d o t egy ideigvaló lakhelyévé választotta, az Edinburghi lakosokat nagyon lekötelezte, ’s mi érezzük, hogy ennek a’ meghűlöm büntetésnek annyival nagyobb betse van, mivel ezt egy Fejedelemnek köszönhetjük, kinek magános virtusai, felséges születését meghaladják, és a’ kiben ollyan tulajdonságok lakoznak , mellyek egy Koronának is fényt költsönöznek, — a’ ki végtére szerentsétlenségét megnyugvással, és nagy lélekkel tűri, úgy hogy erős állhatatossága által mindenkinek önnkényes kódolást parantsol, mellyben a’ Nagyok derült napjaikban , igen ritkán részesülnek. — Felségednek kimeríthetetlen jósága által, szegényeink, segedelemre találtak, és könnyebbűlést nyertek , még pedig ollyan időben, mellyben a’ halálos epeveszély állapotokat még szánakozásra méltóbbá lette.—Felségednek itt mulatása alatt , az igyekezet gyarapodott, és azon szeretetre méltó, és szelíd viselet által, mellyek Felségedet , ’s egész famíliáját díszesítik, mi is virtusra serkentetünk. Mindenütt, a’ merre Felséged, ’s a’ Királyi familia megyen, legforróbb kívánságunk, és szíves részvételünk fogja kísérni, ’s minden okunk van reménylem, hogy az ifjú Hertzegnek napjaira, ki már most is a’Szent Lajos ivadékához illő virtusokkal tündöklik, szebb jövendő fog derülni. ■— A’ szánakodásnak legnyíltabb érzéseivel búlsúzunk tehát el Felségedtől, és az egész Királyi Famíliától.“ Míg ezen bátsiíró levelet Browne Úr olvasta , a’ Király mélyen megilletödött, és könnyek ragyogtak szemeiben ; úgy látszott, hogy Angouleme Hertzeget is fájdalom fogta el. A’ Király kevés szünet után így felelt: „Uraim! Igen szívesen köszönöm jó kívánságokat, és az Edinburghi lakosok nevekben kijelentett érzéseiket. Azon jó indulatot, és lepleden erántam, ’s familiám eránt több ízben bebizonyított szívességet, soha, — soha se fogom elfelejteni. Legyenek bizonyosok az Urak a’ felöl, hogy ezen emléklevelet mindég megőrzöm , míg élei, és azt úgy fogom tekinteni, mint az Edinburghi lakosoktól nyert zálog