Magyar Kurir, 1833. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1833-03-26 / 25. szám

életéhez még van reménység. — A’hát­ra maradott naplópénz miatt ismét ze­nebonák történtek. — Nagy szomorú­ságunkra az Epekorság is beütött Opor­­tóba, melly mind bennt, mind pedig kívül a’ városon iszonyú nyomdokait hagyá maga után. — Ezen nyomorú­ság mellett örvendetes az, hogy a’ be­tegek és sebesek számokra annyi gyűj­­tetett öszve, hogy abból legalább levest és riskását kaphatnak naponként.­­ Az ellenség mindég előbb nyomúl ostrom­lószereivel, és az általa (az ellenség ál­tal) felállíttatott erősség miatt a’ hajók, és az ostromlottak között mindinkább meggátoltatott a’ közösülés; a’tudósítá­sokból azt lehet meríteni, hogy ha visz­­sza nem kapják rövid idő­­alatt a’ vá­rosiak a’ tengerpartal való közösülése­­ket, a’ Pedristák mint egy egérfogóba lesznek bezárva ; ugyan azon tudósítás szerént, a’ délfelöl fekvő Miguelisták nagyon jó lábon állanak, és a folyó­­nak mind a­ két partján szorgalmatosan dolgoznak ; ostromlószereik elegendők. A’ Timesnek e’ i. h. 12 kén írt lap­jai ekképpen szóllanak : A’ Dom Ped­­ro átlapolja felöl szomorú tudósítások érkeznek. — Ha az újságok megerősí­tik azon híreket, mellyek olly iszonyúan festik le Op­or­tó állapotját, úgy két­séget sem szenved, hogy Dom P­e­d­­r­o oda hagyta a’ várost, a’ Miguelis­ták pedig ugyan azt (a’ várost) elfog­lalták. Egy­­ Vila nova da G­a­iából jött hírnél fogva Dom Pedro oda­hagyván Oportót, a’ Douro kifo­lyásán fekvő San Joéo da Fozba költözött. — Némellyek­ azt is mond­ják, hogy Oportóban kitsafart sok pénzt vitt volna el magával. F­IANTZIA ORSZÁG. Mártz. 8 k án a’ rendkívül való hi­telezésről kezdettek tanátskozni, — de a’ Praesidens félbe szakasztotta a’ vita­tást bizonyos Pienouardnak levele által, a’ ki előadta, hogy ő valamelly hivatalos kötelességének végrehajtása al­kalmával történt párviadalra való kihí­vást, mint a’ Kamarának Titoknokja, magától viszszaútasított. Erre Lud­re mindjárt felelni akart, de al Praesidens közben szólván ezt mondta : A’ Kama­ra eránt viseltető tiszteletből , minden követ tartozik, magát a’ határozásnak alája vetni. A’hirtelen felhevűlések ter­mészetesek, de minden nyom nélkül kell maradniok. Törvényadókhoz nem illik , hatalomra , és kardra appellálni. A’ Kamarának nagyobb része a’ Prae­­sidenssel egy vélekedésben volt, ’s vég­re Ludre Urat is halgatásra bírták. A’ Deputátusok Kamarája Mártz. 10-kén tartott Ülésében Lafayette General, egy heves beszédében azon panaszolkodott, hogy Lel­evei Ur, ki az ő L­a gr­a­n­ge nevű jószágába ebéd­re meg vala híva, Politzia által, erővel Toursba hurtzoltatott. A’ belső Mi­niszter erre azt felelte, hogy a’ Kor­mány Le­le­vei Urat fontos okokból 50 vagy 60 mértföldnyire Paristól elakar­ta távoztatni , Lafayette Generál mindazáltal közbenjárására megenged­tetett nékie, hogy Lagrangéban marad­hat, de azon ígéret mellett, hogy ma­gát Parisban ne mutassa. —Lelevel Ur azonban paroláját meg nem tartot­ta, és azért tiltatott el az említett jó­szágból : ha a’ Kormány parantsolatjá­­nak végrehajtása alkalmával illetlensé­gek , mint Generál Ur elő adja , tör­téntek , arról ő (a’ Miniszter) nem te­het, ’s helyben nem hagyja, —a’ rend­szabás végrehajtásához a’ Kormánynak minden esetre jussa vala. Az Ülés vé­gén azon vetélkedtek , kit illetnek 1831- ben és 1832-ben Belgiumba rendelt Frantzia Expeditzió költségei? A’ kül­ső dolgokra ügyelő Miniszter diatjában

Next