Magyar Kurir, 1833. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1833-03-26 / 25. szám
életéhez még van reménység. — A’hátra maradott naplópénz miatt ismét zenebonák történtek. — Nagy szomorúságunkra az Epekorság is beütött Oportóba, melly mind bennt, mind pedig kívül a’ városon iszonyú nyomdokait hagyá maga után. — Ezen nyomorúság mellett örvendetes az, hogy a’ betegek és sebesek számokra annyi gyűjtetett öszve, hogy abból legalább levest és riskását kaphatnak naponként. Az ellenség mindég előbb nyomúl ostromlószereivel, és az általa (az ellenség által) felállíttatott erősség miatt a’ hajók, és az ostromlottak között mindinkább meggátoltatott a’ közösülés; a’tudósításokból azt lehet meríteni, hogy ha viszsza nem kapják rövid időalatt a’ városiak a’ tengerpartal való közösüléseket, a’ Pedristák mint egy egérfogóba lesznek bezárva ; ugyan azon tudósítás szerént, a’ délfelöl fekvő Miguelisták nagyon jó lábon állanak, és a folyónak mind a két partján szorgalmatosan dolgoznak ; ostromlószereik elegendők. A’ Timesnek e’ i. h. 12 kén írt lapjai ekképpen szóllanak : A’ Dom Pedro átlapolja felöl szomorú tudósítások érkeznek. — Ha az újságok megerősítik azon híreket, mellyek olly iszonyúan festik le Oportó állapotját, úgy kétséget sem szenved, hogy Dom Pedro oda hagyta a’ várost, a’ Miguelisták pedig ugyan azt (a’ várost) elfoglalták. Egy Vila nova da Gaiából jött hírnél fogva Dom Pedro odahagyván Oportót, a’ Douro kifolyásán fekvő San Joéo da Fozba költözött. — Némellyek azt is mondják, hogy Oportóban kitsafart sok pénzt vitt volna el magával. FIANTZIA ORSZÁG. Mártz. 8 k án a’ rendkívül való hitelezésről kezdettek tanátskozni, — de a’ Praesidens félbe szakasztotta a’ vitatást bizonyos Pienouardnak levele által, a’ ki előadta, hogy ő valamelly hivatalos kötelességének végrehajtása alkalmával történt párviadalra való kihívást, mint a’ Kamarának Titoknokja, magától viszszaútasított. Erre Ludre mindjárt felelni akart, de al Praesidens közben szólván ezt mondta : A’ Kamara eránt viseltető tiszteletből , minden követ tartozik, magát a’ határozásnak alája vetni. A’hirtelen felhevűlések természetesek, de minden nyom nélkül kell maradniok. Törvényadókhoz nem illik , hatalomra , és kardra appellálni. A’ Kamarának nagyobb része a’ Praesidenssel egy vélekedésben volt, ’s végre Ludre Urat is halgatásra bírták. A’ Deputátusok Kamarája Mártz. 10-kén tartott Ülésében Lafayette General, egy heves beszédében azon panaszolkodott, hogy Lelevei Ur, ki az ő La grange nevű jószágába ebédre meg vala híva, Politzia által, erővel Toursba hurtzoltatott. A’ belső Miniszter erre azt felelte, hogy a’ Kormány Lelevei Urat fontos okokból 50 vagy 60 mértföldnyire Paristól elakarta távoztatni , Lafayette Generál mindazáltal közbenjárására megengedtetett nékie, hogy Lagrangéban maradhat, de azon ígéret mellett, hogy magát Parisban ne mutassa. —Lelevel Ur azonban paroláját meg nem tartotta, és azért tiltatott el az említett jószágból : ha a’ Kormány parantsolatjának végrehajtása alkalmával illetlenségek , mint Generál Ur elő adja , történtek , arról ő (a’ Miniszter) nem tehet, ’s helyben nem hagyja, —a’ rendszabás végrehajtásához a’ Kormánynak minden esetre jussa vala. Az Ülés végén azon vetélkedtek , kit illetnek 1831- ben és 1832-ben Belgiumba rendelt Frantzia Expeditzió költségei? A’ külső dolgokra ügyelő Miniszter diatjában