Magyar Kurir, 1833. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1833-01-29 / 9. szám
BÉTSI MAGYAR KURÍR ÉS SOKFÉLE, TOLDALÉKUL. Indult: Kedden, Januárius, 29-dikén, 1855. HOLLANDIA. (Handelsblad.) Királyunknak , a’ Frantzia , és Angoly Hatalmasságok által tett Javallatra adott feleletje abból áll, hogy Ő Felsége, az 5 Hatalmasságokkal újabb alkudozásokra lépni nem vonakodik. Az egész felelet szelíd értelemben van írva , a’ miből mindenki állláthatja, mennyire törekszik a’ Hollandiai Király, áldozat mellett is véget szakasztani az ügynek. A’ Seldán való hajókázás már tsak igen tsekély tonna fizetés mellett engedtetik meg, úgy szinte a’ Maason,és Rajnán, a’ Mainzi Tarif vétetik sinór mértékűt. Sittard, és Maestrichten keresztül való menetelért nagyon tsekély ár szabatott. Belgium 1855. Jan. l-től kezdve tartozik lefizetni 8,400,000 forintot, úgymint a’ Status adóságból a’ reá esendő részt, feltartván, a’ feltartandókat. A’ feltétel szerint Hollandia, éppen úgy mint Belgium, neutralis Statusnak tartattassék , és ez utóbbi, seregét minél elébb békesség lábra állítani köteleztetik. (Amsterdami Handelsblad.) Egy időtől fogva, bizonyos háború vágy vett erőt földjeinknek lelkeken. Tsak kard, és puska jár a’ szájokban, ’s azt látszatnak hinni, hogy tsak a’ háború képes bennünket kiragadni kétséges helyheztetésünkböl. Ennek a’ felhábodásnak oka , részszerint az igazságtalanság érzésében fekszik, mellyet szenvedtünk, és még most is szenvedünk, részszerint, a’ küzdőink vitézségekbe vetett igazságos bizodalomban, ’s a’vezéreknek hadi jártasságokban. A’ mi a’ bizodalmát illeti, arra nézve mi is egyet értünk, és azt hiszszük, hogy küzdőinket, egy háború esetében borostyán koszorúzza. De hadi ditsösség , nem vezet jólléteire , hasonló az Afrikának égető napjához, melly süt, de a’’ földet nem teszi termékennyé. Nem lehet a’ Frantziáktól megtagadni a’ ditsösséget, mellyet Napoleon alatt szereztek, — és még is, — mi volt Napóleonnak Kormánya Frantzia Országban ? Nem egyébb fényes nyomorúságnál. Diadalmasak voltak az Angolyoknak, Frantzia Ország ellen viselt utolsó véres hadai, — ’s mit nyertek? Nyögnek a’ temérdek adósság terhe alatt, mind a’ mellett, hogy magának nagy részben kárpótlást szerzett. Bártsak el ne enyésznének emlékezetünkből, az 1814 ben az 1815 ben drágán vásárlott tapasztalások! Ne tápláljunk semmi kívánságokat, mellyeknek bételyesedések , még mélyebb örvénybe fognának rántani. Ne reményljünk semmi jót egy közönséges tűznek kirohanásától, mellynek lángjai tulajdonházaikba kapván,ezt velünk együtt porrá égetnék. Tsak utolsó szükség volna a’ közönséges háború. Nem akarunk beszélni a’ számtalan áldozatokról, és az ájúlás állapotjáról, mellybe juthatnánk , minekutánna magunkat megerőltettük, — nem is szóltunk a*’