Magyar Kurir, 1833. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1833-01-29 / 9. szám

BÉTSI MAGYAR KURÍR ÉS SOKFÉLE, TOLDALÉKUL. Indult: Kedden, Januárius, 29-dik­én, 1855. HOLLANDIA. (Handelsblad.) Királyunknak , a’ Frantzia , és Angoly Hatalmasságok ál­tal tett Javallatra adott feleletje abból áll, hogy Ő Felsége, az 5 Hatalmassá­gokkal újabb alkudozásokra lépni nem vonakodik. Az egész felelet szelíd ér­telemben van írva , a’ miből mindenki állláthatja, mennyire törekszik a’ Hol­landiai Király, áldozat mellett is vé­get szakasztani az ügynek. A’ Seldán való hajókázás már tsak igen tsekély tonna fizetés mellett enged­tetik meg, úgy szinte a’ Maason,és Rajnán, a’ Mainzi Tarif vétetik si­­nór mértékűt. Sittard, és Maes­­t­rich­ten keresztül való menetelért nagyon tsekély ár szabatott. Belgium 1855. Jan. l-től kezdve tartozik lefizet­ni 8,400,000 forintot, úgymint a’ Sta­tus adóságból a’ reá esendő részt, fel­tartván, a’ feltartandókat. A’ feltétel szerint Hollandia, éppen úgy mint Bel­gium, neutralis Statusnak tartattassék , és ez utóbbi, seregét minél elébb bé­kesség lábra állítani köteleztetik. (Amsterdami Handelsblad.) Egy időtől fogva, bizonyos háború vágy vett erőt földjeinknek lelkeken. Tsak kard, és puska jár a’ szájokban, ’s azt látszatnak hinni, hogy tsak a’ háború képes bennünket kiragadni kétséges helyheztetésünkböl. Ennek a’ felhábo­­dásnak oka , részszerint az igazságtalan­ság érzésében fekszik, mellyet szen­vedtünk, és még most is szenvedünk, részszerint, a’ küzdőink vitézségekbe vetett igazságos bizodalomban, ’s a’ve­zéreknek hadi jártasságokban. A’ mi a’ bizodalmát illeti, arra nézve mi is egyet értünk, és azt hiszszük, hogy küzdőin­ket, egy háború esetében borostyán koszorúzza. De hadi ditsösség , nem ve­zet jólléteire , hasonló az Afriká­nak égető napjához, melly süt, de a’’ földet nem teszi termékennyé. Nem le­het a’ Frantz­iák­tól megtagadni a’ ditsösséget, mellyet Napoleon alatt szereztek, — és még is, — mi volt Napóleonnak Kormánya Fr­a­n­tzi­a Országban ? Nem egyébb fényes nyo­morúságnál. Diadalmasak voltak az A­n­­golyoknak, Frantzia Ország el­len viselt utolsó véres hadai, — ’s mit nyertek? Nyögnek a’ temérdek adósság terhe alatt, mind a’ mellett, hogy ma­gának nagy részben kárpótlást szerzett­­. Bártsak el ne enyésznének emléke­zetünkből, az 1814 ben az 1815 ben drágán vásárlott tapasztalások! Ne táp­láljunk semmi kívánságokat, mellyek­­nek bételyesedések , még mélyebb ör­vénybe fognának rántani. Ne reményl­­jünk semmi jót egy közönséges tűznek kirohanásától, mellynek lángjai tulaj­donházaikba kapván,ezt velünk együtt porrá égetnék. Tsak utolsó szükség volna a’ közönséges háború. Nem aka­runk beszélni a’ számtalan áldozatok­ról, és az ájúlás állapotjáról, mellybe­ juthatnánk , minekutánna magunkat megerőltettük, — nem is szóltunk a*’

Next