Magyar Kurir, 1833. július-december (47. évfolyam, 1-53. szám)
1833-10-18 / 32. szám
lak, ’s a’ Kormány magának tartott minden egyházi hivatalokra való kinevezést. Egy törvény által az is megvitatott , hogy jövendőben senki se kenettessek fel Papnak. A’ rendes papok, mint szinte mind a’két renden lévő Egyháziak , kik magokat az tfj Reformhoz, mellynél fogva a Klastromok , az Ordinariatusok törvényhatóságok alá tartoznak, nem akarták szabni, úgy nem külömben a’ Clerusnak ez a’ része, melly az előbbi Kormány eránt, vonszó hajlandóságból kilépett, és eltávozott, makatsoknak, és árulóknak nyilatkoztattak ,’s ollyan büntetésre méltóknak ítéltettek, mint a’ millyet hasonló vétkesek fejeikre mondani szoktak, sőt még rendeses is tetetett, hogy minden klastrom , melly amaz árulókat keblebe fogadja, tömhessek ők és az Elöljárók is, kik őket Egyházokba béveszik, úgy tekintetödjenek , mintha ugyan azon vétekben részt vettek volna. Az Egyházi jószágok, némelly esetekben a’ Nemzet birtokába esnek , — sőt a’ mi még több ezen — valóban mérges, és a’ Cath. vallással meg nem egyeztethető merészlethez még az isjárait, hogy minden Püspökségek, és Érsekségek, mellyeket az előbbi Kormány kinevezése mellett Mi erősítettünk meg, üreseknek nyilatkoztattak : átaljában megparantsoltatott, hogy a’ kik illyen módon jutottak Egyházi hivatalhoz , erről mondjanak le, s ha talán megtiltott Egyházi foglalatosságaikat tovább is folytatni merészlenek, Rebelliseknek tekintödjenek, ’s mint ollyanok, büntetés alá vonattassanak. Továbbá, hogy semmi se hibázzék, a’ mi az Egyhiáz tekintete, ’s ezen Szent Szék sérthetetlen jussa ellen véghez vihetendö , az Apostoli Követségnek törvényhatóságát felfüggesztették, ’s világiaknak adták állal. Ki sem lehet mondani, milly nagy kárára vágynak mind ezek a’ Cath. Vallásnak, a’ mennyiben , mint Ti ezt jól értitek, illyen módon az Egyház legszentebb törvénnyel motskoltatnak meg , Isteni erejek láb alá tapodtatik, ’s a’ rend, és alkotvány, mellyet Maga az Isten költsönözött, felforgattatik. De a’ mi bennünket kiváltképpen keserít, az, hogy hasonló esetek, és tanátslások oda tzéloznak, melly szerint Sz. Péternek ímez tiszteletes székével, mellyet Jézus Krisztus a’ Catholica Egység középpontjának jegyezett ki, minden öszveköttetés megszűnjék, és a’ templomnak ezszerenti felbomlása után, utálatos Schisma által széllyelszaggattassék. Mert miként maradhat egy, a’ test, ha a’ tagok, fejétől elválasztatnak? ezt az egységet, miként lehet képzelni, ha, hogy a’ többit elmellözzem, a’ Püspökök, kik attól tétettek, a’ki minden árva Egyház számára a’ pásztort kimutatja, a’ mennyiben Isteni hatalomból ő egyedül bírja az Egyházi törvényhatóságot, — elmozdíttatnak ? Azt sem kell érintés nélkül hagyni, hogy ezen égrekiáltó bűnök annyival inkább bántottak bennünket, minél kevésbé vártunk volna ilyen bánást, miután Mi Portugália politikai ügyében, az illendő módot, és viseletét mindenkor szemünk előtt tartottuk ! Mert, mint jól tudjátok,szorgosan igyekeztünk mindent elkerülni, a’ mi Reánk, ’s elzen Szent Székre , gyűlölséget, vagy rágalmat vonhatott volna? Közönséges Apostoli hivatalunk,’s a’ legfőbb Pásztortól, az egész Keresztyén nyáj feletti felügyelés mellett, képtelenek valánk ugyan, a’ kötelességünkből származott szent jussal élni, hogy a’ vallás Egyházi javát eszközöljük , de mivel ebbeli jussunk, ’s hivatalunk Istentől vette eredetét, tehát azt, semmi idő viszonyok, vagy közügynek változásai, meg sem is tsonkíthatták. ’S miilyen nyomorultak volnánk Mi, ha világi böltsességnek színe alatt, a’ templom, vallás.