Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)
1834-01-03 / 1. szám
BETSI MAGYAR KURÍR. ÉS SOKFÉLE, TOLDALÉKUL. ‘Wr. Indult: Pénteken, Januárius’ 5-dikán, 1834. NÉMET ORSZÁG. Dresda Dec. 20-kán. Tegnap városunk rémilő jelenésnek volt nézöpiartza. Mintegy estvelt 7 órakor villámként repült a’ híre, hogy az ulszán, egy háznak fedelén valami hóld bolyongó (lunatica) mászkál. Seregenként lódult a’ nép mindenfelől a’ kijelölt ház felé, hol Jeniseh nevű kenyérsütőnek 5 emeletes házának tetején egy fejérszemélyt, külömbféle aszszonyi munkákkal felkészülve megpillantott. A’ ház fedél egy másikkal öszve nem ért, mivel 10 ölnyi magasságra emelkedett fel a’ többi felett, úgy, hogy a’ holdbolyongó , ezen egyetlen egy fedélre szoríttatott. Az öszvetódűló sokaság közti mély tsendesség uralkodott, nehogy a’ szerentsétlen alvót lármásokkal felrezzentsék , ’s szántszándékai hirtelen halálba taszítsák. Tsak hamar kitudódott, hogy a’ hóldbolyongó Janieh kenyérsütőnek tulajdon leánya légyen, egy 19 esztendős szén hajadon , kire elhunyt édes anyyáról nem tsekély érték maradott volt. Ez ollykor ollykor felállott a’ házfedelén, egyik székiről a’ másikra járkált, — egy ízben pedig a’ legvégső formára lépett, ott leült, ’s a’ haját egyengette. Nem sokára megjött a’Politzia igazgató is több politzia örökkel, — de úgy szóllván eszeket elvesztették , mert mivel a’ szerentsétlennek lerohanásától minden pillantatban tartottak, a’ szabadításról nem is gondoskodtak, így múlt el 4 kínos óra, a nélkül , hogy valamihez fogtak volna. A’ leány néha a’ legszélső téglára hágott , ’s derekát előrehajtotta az utszára , úgy hogy félelmében minden nézőnek megaludt a’ vére, azután megint felmászott a* házhéjjára, ’s leült, és beszélgetett, vagy danolt álmában. Híjában kínálta a’szomszéd postamester kotsiszínjében lévő szénáját és szalmáját, a’ mivel a* tsak 5 ablaknyi szélességű ház alját egész az első emeletig, annyi szívesen ajánlkozó segédkéz mellett , könnyű szerrel meg lehetett volna tölteni, azon felül, ha a’ szénára még ágyat is hordtak volna , valóban ha a’ megsebesítést nem, de a’ halálos esést bizonyosan el lehetett volna kerülni! Azonban a’ kemény szívű atya, ’s még inkább a’mostoha anya, kik mind ketten leányokat külömben is mostohán tartották, a’költségtől tartván, semmiben sem egyeztek, a’ jelen volt tisztviselők pedig, a’ mi megfoghatatlan, engedtek a’ balgatag Szülék tilalmoknak, ’s így a’ szabadításra nézve mindent elmulasztottak. Azután egy valaki azt tanátsolta , hogy hálót hozzanak, ’s azt rudakra aggassák , de ebben a’ Politzia igazgató nevű egyezett meg, mivel úgymond ebbe sok idő telik, körülbelül egy óra. Később nagy kendőket, és lepedőket tartottak a’ fedél alá, de azután evvel is felhagytak, holott a’ Politziának kötelességében állott volna, az embereket arra hajtani. Nehány kéményseprő fel'