Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)

1834-04-22 / 32. szám

251 deik Vallásokhoz szorossan ragaszkodó lakosokra nagy benyomást tesz , a’mint az excommunicalt személyek már ed­dig is tapasztalhatták. Hogy D. P­e­d­­ro maga részéről hasonlóval fizessen, Mártz. 19-ben egy Decretumot botsá­­tott ki, mellynek erejénél fogva Dom M­ignes mint bitangoló, a’koronától, Infanti méltóságától, és minden ehez kaptsolt jussoktól megfosztalik : a’ De­cretum végrehajtása a’ Miniszterekre vagyon bízva, a’ mi felette nevetséges, mert azt tsak karddal lehet végrehaj­tani, és így, valameddig Dom Mi­guel az Országnak tized részét bírja, a’ Decretum mindaddig tsak hótt betű marad. Még sok ollyan helyeken, mel­­lyeket Dom Pedro bír, a’ lakosok Dom Miguel részére nyilatkoztatják magokat. A’ minap érkezett Belga bér­katonák lakásonként szökdösnek, ’s a’ Kormány nem tudja, miképpen akadá­lyoztassa meg. A’ szökdösés a’ Scottok­­nál , és Izlandoknál is divatba jött,pe­dig ezek még eddig meglehetősen visel­ték magokat. Lord Russel elvégezte politikai pályafutását, hihetően Elöl­je­rónnak, és az Udvarnak nem nagy m­egelégedésekre. Következője Lord Howard de Walden a’ ki 20 esz­tendővel ez előtt a’ Brittus Követség mellett volt, és akkor Canning­or­nak a’ legszövevényesebb dolgokban segédje volt, sűrű levelezést folytat a’ Madridi Brittus Követséggel. Dom Mi­guel részéről mindennap­ megtá­madást várnak Saldanha ellen, a’ki a Vadász regementet Lisbonába és O­­porsóba küldött, mivel ez utóbbi város­ban a’ nép, és Municipalitás közti meg­­hasonlások történtek., TÖRÖK ORSZÁG. Konstantzinápolyból Ápr. 6-ról kelt tudósítások jelentik, hogy a’ Moldva és Oláh Országi Hospodároknak a’fé­nyes Porta által történt kinevezések vég­hez ment légyen. Mo­l­dva Ország N­os­­podárja Ilerszeg Stourdza Mihály lett, Oláh Országé pedig Hertzeg G­h­i­k­a Sándor. BELGIUM. A’ Bruseli lazz­ idás leírásának folytatása: — A’ Kótyavelye útján el­adandó jószágokhoz tartozott 4 gyö­nyörű paripa is, mellyeket az Ora­ni­iai Hertzeg drága pénzen vásárlóit a­ külföldön. Ezen lovakat Orangisták vették meg a’ Hertzeg számára, és azt akarták, hogy a’ megvevésben mind azok részesüljenek, kik hasonló poli­tikai véleményben vagynak. A’planum végre is hajtatott. A’4 lónak ára 20,000 frank volt. Egy aláírás nyittatott meg. Az Ország első Nemesseinek , úgy szin­te nagy kereskedőknek neveik, tsak ha­mar bétöltötték a’ lisztát. Erre az Uj Kormány barátjai felbőszültek. Nehány napolta felszóllítások osztogattatnak ki, mellyekben az aláírttaknak Törvény­szék ek­be való idéztetések kívántatik, — de miután ez semmit sem használt, a’nép maga vett magának elégtételt, ’s mint eléggé tudva van , sok előkelő Orangistákon —iszonyú elégtételt. Meg foghatatlan , hogy a’ Kormány a’ bor­zasztó jelenések meggátlásában igen munkátlan, hihetően tsak azért, hogy az Orangistákat jövendőre nézve hason­ló merészlettel elrettentse. Nem tsak Orangisták házai dúlat­­tak fel a’ dühös nép által. Sch­o v­a e r . Ur, kinek háza szinte öszverontatott, köz hírre teszi, hogy ő soha sem volt Orangista , hogy 2 fiai, Septemberben, a’ tsatamezőn viaskodtak, most pedig a’ Kormány szolgálatában vagynak : az igaz, ő egy Orangistai Clubbnak bér­lelte ki házát, de még akkor ezen tár­saság tzélja felöl semmit sem tudott , mikor pedig már az egyesség alá volt

Next