Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)

1834-05-23 / 41. szám

* 25') elesmerte volna is. Ha e’ szerint elke­rülhetetlen volt a’polgári háború , még is két Királynénak elesmérése által siet­tetik annak­ vége. A’ mi különösen Don­na Mariát illeti, hiszem ezt, még a’ Veil­ing­ton Cabinét, éppen úgy, mint Európának minden más Cabinet­­jei Királynénak elesmérte, de jure. Máj. 6-kán az ízlandi tizedbill foly­tatólag felvétetett. Legelébb is R­o­n a y­­n­e Ur kelt ki a’ bill ellen , azon pa­­naszolkodván egyszersmind, hogy alig jelentek meg 100 an ezen fontos kér­dés eldöntésére, holott a’ kevésbbé fon­tos nyugpénzt illető tárgy felett tsak­nem 600 an vetélkedtek. Azután azon roszsz bánás felöl szó volt, mellyel O’­­Gonneil, és S­h­­­e­­ Urakkal éreztet­lek ! (Stanley mosolyog) Nem sokat gon­dolok, folytasé a’ szónok beszédjét, a’ gyarmatok Státus Titoknok gúnymosoly­gásával: én hozzá vagyok szokva azon illetlenséghez , mellyel a’ tisztelt Úr már több ízben nyilatkoztatott e’ Ház eránt, ám­ nevessen, a’ mennyit akar,’»­ mint valamelly Amerikai kávéházban rakja­­fel lábát a’ székre, ’s asztalra — — (mindenfelől kiáltják: rendre!) A’ ren­des szónok: Ha a’ Házzal valaki illet­lenül bánik, az ollyan ellen mindjárt akkor kikelnek! Rónay­né: Elégen nyilatkoztatok már az érdemes Ur il­letlen viselete miatt kedvetlenségeket. Stanley: Én a’ Házat szántszándék­kal soha se sértettem meg. Hogy ne­vettem, az azért történt, mivel nevet­ségesnek találtam, hogy egy érdemes tag, úgy festi az írlandi népnek a’Par­lamentet, mint a’ melly nem gondol a’ nép érdekeivel. Ha az írlandi tagok, a’ jelenlévők kevés száma felett panaszos­­kodtak, nézzenek elébb körül, hányan vagynak jelen az O’G o n n­e­ll i­s­t­á­k közzül? (hangos kattaj; tudva van, hogy az Alsó Házban 5 O’Connell ül) Erre O’Connel­l Dániel (az apjok) felpattan, kiáltván: a’ tisztelt Státus ti­­toknok — szokása szerint igen igazság­talanul vádol ! (Rendre ! rendre !) A’ rendes szónok viszsza kívánta vétetni O'Connell kifejezéseit: O’Connell: Ha b­ár viszsza veszem is nem parla­­mentaris kifejezésemet, még is azon állítás mellett maradok­, hogy a­ tisztelt Státus Titok­­nok az igazsággal meg nem egyeztethető vádakat hozott elő. Ször­nyűség a' jelenlévőknek kevés számok, de még inkább szörnyűség a’ fiatal Stá­tus Titoknoknak szokatlan viselete, sza­ladgálása, mímelései, gúnykatzatja. Er­re R­o­n­a­y­n­e Ur foly­tata beszédjét a’ tizedbitire nézve, meg akarta mutat­ni, milly nagy aránytalanságban va­gyon a’ Protestáns népesség a’ Catho­­licushoz, mind e’ mellett Irlandiában az Anglicai Clerusnak, temérdek pénz fizetése mellett, azon felül még 700,000 hald szántó földje vagyon. Az Izlandi Püspöki jövedelmet maga a’ Kormány is 625,000 font sterling­re teszi. Adjuk en­ez még a’ tizedet, és kérdezzük,le­hetséges e’, hogy illyen Egyházat, fél­millióm Protestáns, 7 1/2 millióm Cat­holicus mellett, támogasson ? Manchester­ben Máj. 5 kén mint egy 6000 munkások gyűltek öszve, ’s azt végezték , hogy mindenki vállalhat közzülök munkát, a’ melly árron meg­­alkudhatik, a’ nélkül, hogy a’ mester­nek szóllója lenne belé. Noha az ezen alkalommal tartatott beszédek merő megtámadások az Aristokratzia, és Kor­mány ellen, mégis a’ közbéke nem ha­­boziltatott. Dublinből Máj. 7-röl írják : Li­me­ri­ek Grófságban , a’ Politzia, és pa­rasztság egymással ismét öszvekotród­­tak. A’ Croomi vásáron veszekedés közben , vér is folyt. A’ Politzia 4 za­bolátlant fogott el, és vetett tömlöc­­­re. A­ Lord hadnagy, a’ csendesség helye

Next