Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)
1834-02-14 / 13. szám
99 jenek, egy Auditornak, egy felesküdt tolmálsnak, és a’ Danzigban levő Amerikai Consularis Ágensnek jelenlétieken a’ felöl, vallyon jószántokból indulnak e’ Amerikába, —’s ebbeli nyilatkoztatás fejenként mindegyiktől aláíratlatott. Sokan, kik a’ hoszszit utazásid fértek, ez alkalommal viszszaléptek , mások ismét a’ kivándorlandókhoz állottak, ’s így történt, hogy miután Ő Felsége egy—egy Lengyelnek Amerikában 30—60 forintot, a’szerint a’ mint magokat útközben viselni fogják, kifizettetni parantsolt, a’ múlt esztendő Nov. 24 kén öröm kiáltások között határunkat idehagyták. De hát most — 2 hónap után, hol, és hogy találjuk az utazókat? az egyik hajó vélek Havrétan, a’ másik Harvichban kötött ki, ’s frantzia Újságok tele vágynál, átokkal, és szitokkal, mellyet a’ háládatlanok, Országunk , ’s jóltéve Fejedelmünk ellen szólnak! némellyek közzülök még azt kültötték, hogy számokra szántszándékkal kedvetlen idő, és roszsz hajó választatott, tsakhogy útközben szerentsétlenség érje őket, ’s a’ hajósokat. Erre tsak azt felelhetjük, hogy minden Kormánynak charactere a’ világ évkönyvében fel vagyon jegyezve , — ’s vallyon képes légyen e’ Kormányunk illyest véghez vinni , azt a’ Demagogusoknak , és a diokratáknak minden kiabálásai mellett sem fogja az igazságot szerető barát elhinni. Ha unalom, veszedelem, a’ tengeri utazáshoz való szokallanság, végre a’ Lengyeleket arra birták volna , hogy szándékokat megváltoztassák, azon nem tsudálkoznánk, — de az a’ mód, mellyel az ebbeli megváltozást végrehajtották,—valóban ravasz Egoismusnak bélyege, melly a’ Lengyeleknek minden tetteiben kitűnik. Okét tsak a’szempillantás köti le, nállok minden tsak buborék : erre nézve hasonlók a’ gyermekekhez , (hogy kedvetlenebb hasonlítást ne válaszszunk) kik tsek a’ jelenben élnek,’s a’jövendőről való gondot másra hagyják. Ha majd egyszer eszekre térnek, áldani fogják azon Kormányt, melly őket atyai kézzel ápolta. Azon vitatások, mellyek ügyökben a’ Deputatusok Kamarájokban létetnek, ’s a’ mit mi már régen megmondottunk, hihetően alkalmat nyújtanak nékiek,magokat, és viszonyaikat igazán méltatni. (Königsberg Újság.) A’ Danzigból kiindult, ’s legközelébb Harvich Angoly kikötőbe érkezett Lengyel kivándorlónak, szinte olly szépen viselik magokat Országunkra nézve , mint az Elisabeth hajón elindult utasok, hihetően titkos Lengyel Comiténak sugallásából. Harvichból egy kérőlevelet küldöttek a’ Frantzia Kormányhoz, ’S a’ mennyiben magoknak avval hízelkednek, hogy vagy Francziaországban maradhatnak , vagy legalább Algerba küldettetnek, 218 ban már előre lemondtak az Amerikai útról, ellenben 15 en előbbeni nyilatkozások mellett álhatatosan megmaradtak. Az Angoly, Burkus, és Frantzia követek jelentések következésében. Jan. 17-én a’ Kérőlevélre még semmi válasz sem érkezett. Talleyrand Hertzeg oda nyilatkoztatta magát, hogy Ő udvarától ezen tekintetben utasítást vár. Most tsak az volna kívánatos, hogy az Angola, vagy Frantzia Kormány gondoskodnék jövendő állapotokról, de kötve hiszszük, a’ mennyiben elébbeni nyilatkozás szerint mind a’ két Kormány megtagadta elfogadásokat, ’s az által a’ Burkus Kormányt kénszeríté, számokra az Éjszakamerikai szabad Státusokban menedéket keresni. SZARDÍNIA! KIRÁLYSÁG. Turin Febr. 5-kén. Ugyan azon napon, mellyen a’ Genfi Syndicus.