Magyar Lapok, 1936. október-december (5. évfolyam, 222-296. szám)

1936-10-01 / 222. szám

V. évf, 222. sz. — Csütörtök, 1936. október 1. Magyar Lapok A kereskedelmi és pénzügyi miniszterek ismét nyilatkoztak, hogy a román pénzérték megmarad A kiviteli viszonyokat is mihamarabb rendezik a külföldi értékcsökkenések elleni védekezés szempontjából Bucureşti. Saját tud. A kormány gazdasági bizottsága kedd este ülést tartott az ipar és kereskedelmi minisztériumban, amelynek befejeztével Pop Valér és Canescov hivatalos közlemény helyett rövid nyilatkozatot adtak az újságíróknak. Megköszönték a sajtónak, hogy a francia frank devalorizálásával kapcsolatban hazafiasan szolgálta a nemzet érdekeit, azátal, hogy támogatta a kormány monetáris politikáját és tudomására hozta a közvéleménynek, hogy a tejt nem befolyásolta és nem fogja befolyásolni a nemzetközi pénzügyi egyezmény. A kormány nagy odaadással és teljes figyelemmel tanulmányozza azokat a kihatásokat, amelyeket egyes idegen pénzek értékcsökkentése az új helyzet előtti időben keletkezett kötések miatt a külkereskedelemre gyakorolt. Ez a kérdés azonban egyidejűleg számos európai államot, és az egész világpiacot érdekli. Ennélfogva a kormány a kereskedelmi élet által megkívánt gyorsaság mellett arra fog törekedni, hogy intézkedései ne legyenek sem elhamarkodottak, sem egyedülállói, hanem egybehangzók azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a hasonlóképpen érdekelt országok foganatosítani fognak. A fővárosi sajtó igyekszik ezekből a közlésekből és más kiszivárgott értesülésekből megállapítani, mik a kormány szándékai s azt állítja, hogy a kormány és a Banca Naţionala meg fogják találni .-annak a kódját is, hogy a francia frank devalorizálása miatt károsult külkereskedelmi vállalatokat legalább részben kártalanítsák. A franciaországi gabonakereskedők követelik a régi kötések szerint a román gabona szállítását. Bucureşti. Saját tud. A Petróleum-nagyiparosok Szövetségének képviselői megjelentek tegnap az ipar és kereskedelmi minisztériumban és a Banca Nationalánál és intézkedéseket kértek aziránt, hogy a petróleumtermékekért aranydevizát kaphassanak a külföldről. Közbenjárást kértek illetékes fórumoknál arra is, hogy a Franciaországba irányuló petróleumkivitel értéke lejben fizettessék ki a petróleumtársaságoknak. A gabonaexportőrök is állandó tanácskozásban vannak. Az exportcégek már értesítéseket kaptak franciaországi érdekeltségeiktől, hogy a külföldi cégek követelni fogják a román cégektől szerződéses kötelezettségeik teljesítését. Természetesen ez csak akkor lesz lehetséges, ha a román kormány nem tiltja be a gabonakivitelt a devalorizált pénzű országokba. Ez a betiltás a gabonaexportőrök egyetlen reménysége most. Elégtétellel vették tudomásul Bucurestiben a magyar kormány intézkedését a Svájcba irányuló gabonakivitel letiltásáról. A fűrészáru exportőrök az eddigi megállapítások szerint nem fognak túlságosan nagy kárt szenvedni, mert Franciaországnak az utóbbi időben csak mintegy havi 5-6 ezer tonna volt a fűrészáruból a bevitele. A kikötővárosokban a kiviteli kereskedők abbahagyták a berakodásokat. A bankok is összeszaladtak. Bucureşti. Saját tud. Constantából, Brailából, Galaţiból érkezett jelentések szerint a külkereskedelmi cégek közt teljes a tájékozatlanság. Egyelőre beszüntettek minden berakodást a devalorizált pénzű országok felé. Egyúttal táviratilag kérték a kormányt és a Banca Nationalát, hogy a régi pénzértékben létesült kötések felszámolásához segítse hozzá őket. A bucuresti bankkörökben tegnap számos értekezlet volt, a frank dévaiorizálásának a román pénzintézetekre való hatásáról. Az eddigi információk alapján azt állapítot ták meg, hogy a pénzintézetek nem szenved* tek nagyobb károkat, mert nincsenek túl* nagy követeléseink a francia frankban. Ki* vételt képeznek azok a pénzintézetek, ame* lyek előlegeket adtak a Franciaországba történő kivitelekre. Toledói menekültek csapatosan térnek vissza elhagyott és feldúlt otthonaikba. — Halllottam, igaz, hallottam, jó dolgos fanérnép a Katica, a nyelve se pörög sokat, nem is rátartó, pedig a ládája fiában akad elég. Csak becsülje meg a Jóskátok, jó asszony lesz belüle. — Nagyon szeretik egymást — mondta Zsuzsi és pirulva nézett az országút porába. Apró forgószelek játszottak ott, mint a csintalan gyerekek. — Hm, hm — köhentekt Örzse néni — talán már neked is van valakid? — és sanda szemmel pislogatott feléje. Zsuzsi egész a haja tövéig pirult. — Dehogy van, dehogy van, hiszen nem járok én sehová. — De a városban sokan járnak, hamar meglátják az ilyen ugrifüles fehérnépet. Valami katona, valami mesterlegény. Zsuzsinak még a fülecimpája is olyan lett, mint a gránát, csak úgy szikrázott bele. — Nem vagyok én olyan, örzse néni... — Azt akarta mondani, hogy nem áll szóba senki ismeretlennel, katonával meg éppen nem. — Hát csak azért, mondom, mert a Katica lakodalmán ott lesz a mi Janunk is. Tiszteltetem az anyádat! — Azzal bebotorkált az abdai majorba vivő útra. A szegény leány éppen csak egy ..Isten áldját,“ nyöszörgött és felzaklatott szívvel ment tovább a Rábca partján. — Valami katona, valami mesterlegény... Mesterlegény, mesterlegény ... Honnan sejti a vén örzse néni, hogy ... Hiszen csak néha áll szóba azzal a szőke, félősszemű legénnyel, amikor a gazdája ruhája iránt érdeklődik. Igaz, hogy sokszor kell érdeklődni. De ha az mindennap azt mondja: jöjjön holnap, majd holnap. Mesterembereknél ez már így szokás. Egészen tüzes volt Zsuzsi, mire megérkezett Börcsre. Az anyja sírdogálva fogadta. Az örömtől sírt. Nem a leányának örült, hanem a nagy szerencsének: a Jóska szerencséjének. Katica gazda leánya, az apjának négy jármos ökre van. És a Jóska. Az igaz, hogy szemrevaló legény, jó dolgos, templomjáró, korcsmakerülő, mégis jókedvű. Már benne van a tisztesség a fajtájában, az apja akkuráte ilyen volt. Ne halt volna meg, ne hagyott volna árvaságra hat gyereket, most már az is négy ökörrel szántana. Az a négy ökör! Valóságos falusi báróság. Az öregasszony annyit emlegette az ökröket, hogy Zsuzsi szíve egészen belesajdult. Az örzse néni Janijának csak két dolgos keze van: tréfás jókedve, kipedzett fekete kis bajusza ... Legfeljebb egy girhes lovat ad neki az apja ... Igaz, hogy azzal fuvarozásba kezdhetne. A szabólegénynek sincs egyebe, mint a félők kék szeme, szőke feje, becsületes beszéde, a nagy ollója, a nyakába akasztott férce, a gombosi űr. Talán gépe sincs ... Zsuzsinak lekonyult a szája, elfelejtette átadni örzse néni tiszteletét. Még utóbb gondol valamit az anyja, pedig neki mindegy, Janie, szabólegénye, egyikkel se törődik. Amint egy kisé összegereblyézte a haját, el is ment szomszédolni. Másnap megvolt a lakodalom. Olyan, mint amilyenek a lakodalmak szoktak lenni. Nász* nagyok, vőfélyek, tréfás rigmusok, komoly fik* ciók, sok étel, sok bor, rántott csirke, kulcsos kalács... A vőlegény és a menyasszony külön* külön üldögéltek egy-egy sarokban. A világért nem nevetett volna egyik se. Ez már olyan fa* lusi etikett! (Az akasztófára való Jani majdnem megnevetette őket, mikor a menyasszony lá* nyárjára egy lakatformára ügyeskedett kalá* csot csempészett. Zsuzsi csak úgy lábalta ár* tatlan, kimosogatott kezeit, akkorát vihogott, pedig nem is tudta, min nevet.) A tiszttartó-kisasszony is megbecsülte a la*kodalmas házat. Evett egy békacombnyi rántott húst s ivott egy hörpintés bort a háziak egészségére. A táncot vele nyitotta meg a vőlegény ... Zsuzsi mindig Janival ugrált, pedig az anyja kézzel-lábbal integetett feléje, amiből mindenki láthatta, hogy jobban szeretné, ha a hatökrös Szabó Imrével kedveskednék. Úgy hajnaltájban oszlott szét a vendégség. A kis cseléd megígérte, hogy ha félholtan is, de nyolcra már otthon lesz. Jani megleste a falu alatt és hozzászegődött. Kísérte, kísérte, de nem igen szólt semmit. A pacsirta vígan ugrált előttük, a reggeli szél belefújt az arcukba, a Rábca-parti pocsogók felől a paláncmadár kiabált rájuk, a fejük felett meg előre. 3