Magyar Lapok, 1938. április-június (7. évfolyam, 73-140. szám)
1938-04-01 / 73. szám
VII. évf., 73. szám.Péntek, 1938 április 1. Magyar Lapok Bruszt István: Beszámoló a Lipcsei Vásárról (Negyedik és befejező közlemény.) Drezdából Berlinbe siettem, hogy közelebbit tudhassak meg az osztrák eseményekről. Berlin örömmámorban úszott, mert ekkor már bevonultak Bécsbe a német csapatok. Az utcán hatalmas hangszórók számoltak be az eseményekről. Figyeltem a hallgatók arckifejezéseit. Nem egynek szemében örömkönnyek jelentek meg, bár látszott rajtuk, hogy uralkodni akarnak érzelmeik felett. Másnap az „Unter den Linden“ gyönyörű útvonalon, a katonai parádé alatt, Hitler proklamációjával kapcsolatban, már szabad folyást engedett érzelmeinek a tömeg, azonban most is a tökéletes fegyelmezettség, öntudatosság jellemzi őket és úgy áll az egész tömeg Hitler mögött, mint egy ember. Egyik helyen az utcán csoportosuló rádióhallgató tömeg közé vegyül egy fekete egyenruhát viselő fasiszta, kis növésű olasz is és igen mulatságos volt, amint egy szép nagy szál német ak olasz vállára tette a kezét, mondván: „Ka merad, was sagst dazu?" NAPONTA NÉGY-ÖT RENDKÍVÜLI KIADÁS EGY-EGY LAPBÓL Másik eset: lementem vásárolni egy kereskedésbe, a nagy üzletben azonban egyetlen egy lelket sem találtam. Hogy a figyelmet felhívjam magamra, hangosan köszöntem. Erre sem jelentkezett senki sem. Rájöttem, hogyha az üzletajtót kinyitják, megszólal egy csengő. Állandóan nyitogattam az ajtót és szólaltattam a csengőt. Semmi mozgás. Már-már eltávoztam, amikor maga a tulajdonos jött elő nagy bocsánatkérések közepette és megmagyarázta, hogy a szomszéd szobában az egész üzleti személyzettel a bécsi rádió leadásait hallgatja és ezért nem hallotta jöttömet. Annyira lekötötte a rádió hallgatása, hogy minden egyébről megfeledkezett. A 6.800.000 példányszám körül megjelenő berlini lapok ez alkalommal nagy üzleteket csináltak. Négy-öt rendkívüli kiadást adtak egy-egy nap, amelyeket úgyszólván azonnal szétkapkodott a friss hírekre állandóan éhes tömeg. A németeket mindig az alaposság jellemezte és ez most is meglátszott minden cselekedetükben. A jelszó náluk inkább az, hogy: keveset fecsegj, többet cselekedjél. Egy alkalommal, a hónap első vasárnapján, Potsdamban tartózkodván, felkerestem egy jobb vendéglőt, hogy elköltsem ebédemet. Gondoltam magamban, hogy vasárnap lévén, ünnepi ebédet engedek meg magamnak. Nem kis meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy „Eintopf“. Látták arckifejezésemen, hogy bizonyos meglepetést árulok el és siettek megmagyarázni, mint idegennek, hogy mi is az az „Eintopf.“ Hát bizony ez a rendszer nem más, mint az, hogy a hónap minden első vasárnapján, annak ellenére, hogy vasárnap van, egyetlen ember sem fogyaszt Németországban többet, mint „egy tállételt, az így megspórolt összeget azonban mindenki hiány nélkül beszolgáltatja nemzeti célokra. Ezt a németek mind megtartják és másokkal is megtartatják, így tehát az én tervem, hogy ünnepi ebédet fogok elfogyasztani, nem sikerült, azonban azzal a megállapítással fogtam hozzá „egy túltételem elfogyasztásához, hogy talán nálunk is meg lehetne oldani ezen az alapon egyet-mást, példának okáért a szegénykérdést. GÉPKOCSIT ÉS RÁDIÓT A NÉPNEK! HOGYAN NEVELIK A HITLER IFJÚSÁGOT Németország, — amelynek vezető politikusai oly gyakran szólnak rádió útján a néphez — egészen olcsó, úgynevezett „Volksradio“-t dobott nagy tömegben a piacra, kizárólag belföldiek számára és ezzel el is érték, hogy ma már minden magánházban, magánüzemben, úgyszólván annak minden termében ott van a rádió, amelynek hangjai mellett vidáman végzik a munkát. Hogy mennyire súlyt helyeznek a rádióra, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy rendelettel például Breslauban 24 óra alatt a város egész területén egymástól nem nagyon távol egyforma nagy, ízlésesen épített oszlopok nőttek ki, rádióhangszóróval és órával felszerelve. Most „Volksautót“ akarnak gyártani, mert azt akarják, hogyNémetország minden lakójának gépkocsija legyen. Egy ilyen négy hengeres és négy üléses gépkocsi ára a mi pénzünkben körülbelül 40—50.000 lejt tenne ki újonnan. Azonban ez is csak belföldiek részére készülne. Nem hagyhatom említés nélkül a „Jugendherberg“-ekről kapott információmat sem. Ezek nagyobbára a Hitlerjugend által az ország különböző helyein, egymástól egy napi gyaloglással megközelíthető, tehát körülbelül 30 kilométernyi távolságban felépített és az egészségügy minden követelményének megfelelően felszerelt kisebb-nagyobb épületek. Ilyen Jugendherberg ma 2000 van Németország területén. A „Hitlerjungend“-et célszerűen nevelik Németországban. Amellett, hogy szakképzett vezéreik által úgy szellemi, mint testi kiképzést nyernek, az ilyen ifjúsági otthonoknak állandó látogatásával megismerik hazájuk földjét s e megismerés által még jobban táplálják a hazjuk iránti nagy szeretetet. „Du sollst die Schönheit deiner Heimat Gehen" az egyik jelszavuk: „Du sollst dir bewusst werden deiner VerNem volna teljes a beszámolóm, ha nem tennék még említést az „Entartete Kunst“ kiállításáról is. Érdekes és jellemző, hogy az elfajzott „művészet“ eme minden igazi művészetet megcsúfsoló gyűjteményt nap mint nap az érdeklődők hatalmas tömege nézi végig s a látogatók kora reggeltől késő estig hosszú és sűrű ötös sorokban sorakoznak fel, hogy bejuthassanak ebbe a párját ritkító múzeumba. A kiállítás célja: elrettentő példa az igazi, az alkotó művészet számára. Mert amit itt látni, az minden, csak nem művészet. Torz rajzok és festmények, szobrok és domborművek, melyek legtöbb esetben magát a kereszténységet akarták kigúnyolni egy-egy Krisztus- vagy Mária-képen, vagy szoborba faragva. Undor és borzadály tölti el az embert, az emberiség és kereszténység ellen elkövetett eme brutális merénylet miatt. . . . Hazaérkezve utamról, egyik ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy nem éheztem-e Németországban. „Azért teszem fel ezt a kérdést — mondotta —, mert olvasom egyes lapokban, hogy lehetetlenül rossz és drága az élelmezés s hogy Németországban általában éheznek az emberek." Hát erre nem tudok mást válaszolni, mint azt, hogy mindez rosszhiszemű, hazug beállítás. Ne gondolja senki, hogy mindenütt vendégként pachtung an die Zukunft" mondja a másik. Hogy halvány fogalmuk legyen az ilyen vándorlásokról, megemlítem, hogy 1937 évben 8 millió éjszakai szállást nyújtottak ezek az otthonok az ifjaknak. Egy éjjeli szállásért 20. életévig 20 Pfenniget (tehát 8 lejt), a 20—30 évesek 30 Pfenniget és 25. évtől feljebb 50 Pfenniget fizetnek. Az étkezést legtöbb esetben az ifjak saját maguk készítik el és ha némelykor nem is sikerül az ebédjük a legjobban, mégis jobban ízlik nekik, mint a mások által készített legfinomabb menü... A vándorlás azonban nemcsak szigorúan Németország területére szorítkozik. Ma a helyzet már az, hogy az egyes nemzetek kölcsönösen meghívják egymás fiait, azonban itt is az az elv érvényesül, hogy mindössze a lakást veszik igénybe, a többi ellátásáról saját maguk gondoskodnak. ' ■!. ifjúságnak ilyen irányban történő nevelése Németország kezdeményezése. Követték őket főképen az angolok, dánok, olaszok és mások is. A cserkészek régi alakulatait Németországban ma már nem lehet megtalálni, mert ezek az ifjúsági otthonok és egyesületek magukba olvasztották azokat. A Hitlerifjúságnak központi vezetősége Berlinben van, innen kapják az irányítást és nevelést, szerepeltem, elláttak minden földi jóval s így nem láthattam a tényleges helyzetet. Volt alkalmam, mert kerestem az alkalmat, hogy minden tekintetben tájékozódjam. És tapasztalataim alapján közölhetem, hogy Németországban ma mindenki, így a legegyszerűbb munkás is úgy él, hogy semmit sem von meg magától és miérti is vonna meg valamit, amikor a kereseti lehetőségei kielégítőek. Egy polgári étkezdében 80 Pfennigért háromfogásos menüt lehet kapni, beleértve egy pohár Grenzquell-Pileenit i6. Elsőrendű étteremben a menü 1.50 M., azonban kifőzdékben még 50 Pfennigért is lehet ízletes kézfogásos ebédet kapni. A ruházati cikkek, különösen a lábbelifélék, feltűnően olcsók, amellett minőségben felette elsőrangúak. Munkanélküliségről ma már alig lehet beszélni Németországban. Németország minden külső támogatás nélkül megmutatta, hogy nincsen rászorulva a külföldre és leleményességével mindig tudott magán segíteni, ha a szükség így kívánta. Amellett harsog attól az életvidámságtól, amely a német népet jellemzi. Sok megaláztatásban volt ugyan része, de természetes életösztöne nem hagyta magát leigázni. „Deutschland kann nur durch Deutschland gross und stark werden.“ „Németország csakis Németország által lehet nagy és erős." Ezt vallják ma is a németek. Rosszhiszemű, hazug beállítások a németországi kenyértelenségről Munkásvédelem és családvédelem Nem volna teljes ez a beszámoló, ha a munkásvédelemről és a családvédelemről nem tennék legalább néhány sorban említést. Beszéltem egy lipcsei zongorakészítő munkással, aki — miután a rádió az utóbbi időben meglehetősen kiszorította a különböző hangszereket, főként pedig a zongorát — csak fél napot dolgozhat. Az elmaradt félnapért az állam kárpótolja, amennyiben megfelelő segélyben részesíti. A családvédelem abban nyilvánul meg, hogy minden harmadik gyermektől kezdve, a további gyermekek után, a család úgynevezett családi pótlékot kap. Nyolcgyermekes családnál az összes gyermekeket az állam nevelteti, a szülők felügyelete alatt. Egy ilyen apának gyermekeivel kapcsolatban anyagi gondjai nincsenek. Egyszerűbb embernél ezt a segélyezést nem pénzben, hanem levásárolható bonok alakjában folyósítják. Ezzel elejét akarja venni az állam, hogy az apa másra költse az összeget, mint amire szánták. * Befejezésül most köszönetemet küldöm azoknak, akik németországi tanulmányutammal kapcsolatban segítségemre voltak; hálás köszönetem Vess igazgatónak, Belgrád és L. Schuster ezredes oradeai német konzulnak, nemkülönben a Lipcsei Vásár vezetőségének, dr Queck-nek, a drezdai kereskedelmi és iparkamara külkereskedelmi osztálya vezetőjének és Wohlfartnak, a drezdai iparkamara elnökének. Fenti képünk annak a népkocsicsyárnak modelljét mutatja be, mely hivatva lesz az olcsó „nácantót“ előállítan. 5