Magyar Lapok, 1940. április-június (9. évfolyam, 71-138. szám)

1940-04-02 / 71. szám

IX. évf., 71­ szám. — Kedd, 19­10. április 2-MAGYAR LAPOK CHURCHILL angol tengerészetü­gyi miniszter rádióbeszédet mondott Folytatni fogják a háborút, de nem akarják kiterjeszteni a hadszínteret. Anglia nem akar Oroszországgal háborúba keveredni Londonból jelentik (Timpul). Churchill, az angol admiralitás első lordja szombaton este rádióbeszédet mondott­— Azt hiszem, — mondotta a többi között, — hogy el kell készülnünk a harc elmérgese­désére és mi, természetesen, nem vagyunk haj­landók meghátrálni. Nem titkoljuk, hogy a reánk váró kísérletek és nehézségek messze túl­haladják azokat, amelyeket eddig szenvedtünk- Lehetett volna szó egy nagyon rövid háborúról. Talán nem is tört volna ki a háború, ha a sem­leges államok, amelyek osztják nézeteinket az alapvető kérdésekben, egységesen felléptek vol­na. Mi azonban nem bíztunk ebben és követ­kezésképpen nem érezzük gyöngítve magunkat ennek folytán. Churchill ezután azt hangoztatta, hogy folytatni fogják ezt a háborút, bárhova is ve­zessen­, de nem óhajtják kiszélesíteni a háború színterét. Hangoztatta ezután, hogy Angliának nem célja háborúba keveredni a szovjet­unió­val. Oroszországnak nem kell belekeverednie ebbe a háborúba, ha csak ő maga nem kezde­ményez ilyen lépést imperialista célokból kifo­lyólag. A továbbiakban Churchill megállapította, hogy a jelen pillanatban a nyugati arcvonalon minden, csendes és a mai napig nem történt semmi komolyabb dolog a levegőben, vagy a tengeren, de több mint egymillió német ka­tona áll fel­sorakozva, szerinte, készen arra, hogy néhány órával a rendelet kézhezkapása után rátörjenek Luxemburg, Belgium és Hol­landia határára- Német visszhang Berlinből jelentik. Német politikai körök­ben megállapítják, hogy Churchill szombati rádióbeszéde nem tartalmaz új dolgokat. A Hit­­ler-ellenes angol álláspont közismert, de tudni kell azt is, hogy az az egy ember, akire Chur­chill beszédének egyik részében célzott, az egész 80 milliós német birodalmat jelenti és attól el­választhatatlan. Chamberlain beje­lentést tesz a Né­metország elleni ostromzár újabb szigorításáról Londonból jelentik (Radio Bucureşti). Az alsóház húsvét utáni ülésén Chamberlain be­jelenti a szövetségesek blokádjának megszigorí­tását. Ez a terv közelről érinti Németország va­lamennyi szomszédját és ezzel áll összefüggés­ben a délkelet-európai államokban működő an­gol követek londoni tanácskozása is. A haza­hívott követek ma, hétfőn tanácskoznak először teljes számban. A délkeleteurópai államoknak Németország helyett más piacot ajánlanak, megfelelő árak biztosítása mellett­ A Daily Mail azt írja, hogy racionalizálni fogják a Németor­szággal szomszédos államok bevitelét, nehogy a fennmaradó feleslegeiket Németországnak ad­hassák el. Első lépés az lesz, hogy kiszámítják, mennyi ezeknek az államoknak tényleges be­hozatali szükséglete- Nagy légiharc 25 német és 36 francia repülőgép között Berlinből jelentik. A Német Távirati Iroda jelentése szerint vasárnap a francia arcvonal fö­lött több nagy légi harcra került sor Német ha­tárvédelmi repülőgépek legújabb típusú francia vadásrepülőgépekkel találkoztak különböző he­lyeken. A harcban 25 Messerschmidt repülőgép vett részt 36 Marán gép­ek­en. A német vadász­repülőgépek nagy győzelmet arattak, 7 francia repülőgépet lelőttek. A németek egy gépet sem vesztettek. A jelentés ezután részletesen felsorolja az egyes helyeket, ahol a légi csaták lefolytak. Londonból jelentik. A Stefani jelentése szerint német repülőgépek az Északi-tengeren támadást­­ intéztek francia hadihajók ellen. A jelentés sze­­­­rint a ledobott bombák nem találtak célba. A né­­­­met repülőgépeket a francia partok felől érkezett repülőraj távozásra kényszerítette. A párizsi norvég követség cáfolja, hogy a norvég vizeken német had­műveletek történtek volna Párizsból jelentik. Norvégia párizsi követ­sége közleményt adott ki, mely ezeket mondja: " Egyes francia lapok olyan híreket kö­­­­zölek, hogy a német tengeri haderő a norvég­­ vizeket tengeri bázisul használja fel. Illetékes­­ norvég helyen a párizsi norvég követséget fel­­­­hatalmazták annak közlésére, hogy ezek a hí­­­­rek nem felelnek meg a valóságnak Az angol miniszterelnök március 9-iki beszédében azt mondotta, hogy a múlt év decemberében nor­vég vizeken történt hajóelsülyesztések óta nem történt hasonló esemény. Ehhez meg kell je­gyezni, hogy az angol miniszterelnök által em­lített esetekben sem sikerült megállapítani, hogy tengeralattjáró ténykedéséről volt-e szó. a sárga, a zöld színek sajátságosan emelkednek, ki a sötétszürke és barna alapból. Ez az egyéni önállóság vezette végül arra Ru­benst, hogy ő maga teremtsen hazájában iskolát — az energia, az életerő, realizmus iskoláját. A flamand nép lelkének minden mélysége megnyilvánul Rubens művészetében, diadalmasan felfokozódva a színek ragyogó orchesterében. Még híres másolatain is mindenkor keresztültör saját robbanó egyénisége. Bármerre indul, mindig újra és újra önmagához ér vissza. Elindul Tizianhoz, megpihen Veronesenél, mégis mindig visszatér ön­magához, Rubenshez.* Lóháton vágtat az antwerpeni festő Svájcon és Franciaországon keresztül Olaszország felé. Első megállóhelye Velence, dicsőséges dogok, bronzhajú dogaressák aranyos városa. Itt azonban, szándéka ellenére i­s csak rövid ideig marad,­­ megismer­kedik a mantuai herceg egyik előkelő tisztjével, ki sokat mesél neki a Gonzagák fényes udvaráról. Mantua, melyet Izabella d’Este neve egymaga tett halhatatlanná, ezidőben fényes művészeti központ volt, ahová úgy zarándokoltak az ihletet kereső művészek, mint ma Drezdába, hogy megcsodátlhas­­sák Bellini, Palma Vecchio, Correggio, Caravaggio műveit. A Gonzagák városa valóban ragyogó korszakot élt Vincenzo herceg idejében. Érdekes ember volt ez a fejedelem-m­aecenás s dilettáns egy személyben. Huszonnyolc éves csak, de annyi hiúság, ambíció és nagyravágyás fűti, ami elegendő lenne egyszerre több európai kényúrnak is. Egyre nagyobbá, tekin­télyesebbé akarja fejleszteni Mantnát, akár fényes harci tettek, akár nagyszabású művészi teljesítmé­nyek révén. Spanyol volt és Gonzaga, a született zsarnok szeszélyessége és a szépért való ösztönös lelkesedése mindenáron feltűnésre sarkalják. Meg­szabadítja Tassot fogságából és udvari költőjévé nevezi ki; fényes kórust alapít és Monteverdi lesz a karmestere. A fény, az elegancia központja ekkor a mantuai udvar; mi sem természetesebb tehát, hogy a herceg boldogan ragadja meg az alkalmat, hogy Rubenst lekösse magához. A flamand mester hamarosan megkedveltette magát, m­ama bizonyos sarok­ vivte tényleg, Albert herceg dicséretein kí­vül i­s jó ajánlólevélnek bizonyult. Tapintata, simu­­lékony, hajlékony modora csak barátokat szerez neki,­­ az asszonyokkal pedig mindig nagyon tu­dott bánni Fűben«. Sokáig kizárólag kópiákat fest. Híres olasz fes­tők hatalmas vásznait másolja nagy lelkesedéssel és erre nemsokára még több alkalma nyílik Vin­cenzo harcba indul a törökök ellen és ezalatt el­küldi kedvelt festőjét Rómába, azzal a megbízással, hogy másolja le a mantuai hercegi palota szám­ára a leghíresebb római festők műveit. Rómában látjuk tehát viszont Rubenst. A szent városban lendülnek először igazán ma­gasra Rubens képességei, mióta olasz föld lakója, Montalto kardinális vezeti be a legmagasabb kö­rökbe és mint mindenütt, ahol eddig megfordult, most is feléje fordul az általános figyelem. A fő­­rangúak szórakozásai azonban nem befolyásolják szorgalmát. Az antwerpeni helytartó, Albert her­ceg, ki egyéb crméin kívűl a római Santa Croce di Gerusalemme-templom bíbornokának rangját is vi­selte, most hatalmas feladattal bízza meg Rubenst, s óriási tryptichont kell megoldania e római templom szent Helénáról elnevezett kápolnájában. Ez az első nagyobbszabású munka, mely Rubens ró­mai éveihez fűződik. Gonzaga azonban nem sokáig marad távol trónjától. Váratlanul visszatér Mantuába és innen hívja haza sürgősen Rubenst. Most azonban nem a festő az, akire szüksége van. Nagy politikai célok, lángoló tervek keresztülvitelében kell a kipróbált udvaronc segítsége. Diplomata és piktor, politikus és művészeti szakértő egy személyben: ilyen em­berre van szüksége Vincenzonak. Harmadik Fülöp spanyol király jóindulatát akarja megszerezni és pedig bármi áron. Hogy barátságát megnyerje,­­ parádés ajándékot küld neki Madridba, jeles kép­gyűjteményt, drága paripákat, értékes fegyvereket. Ki lenne inkább hivatott ezek átadására, mint Ru­bens? Szóval elkövetkezik az az idő, amikor az antwerpeni festő új szerepben mutatkozik be Euró­pának: diplomáciai küldetéssel utazik Madridba. Misszióját nagyszerűen teljesíti. Mindenki el van tőle ragadtatva; Fülöp kegyesen fogadja és nagyúri figyelmekkel halmozza el. Gonzaga ajándé­kai politikai szempontból sem tévesztették el ha­tásukat, művészi szempontból pedig még inkább hozzájárultak Rubens növekedő népszerűségéhez,­­ különösen azért, hogy oly tökéllyel javította ki az úton megsérült festményeket. Madridban mint arcképfestő éri el legújabb si­kereit; főleg Lerma herceg, a spanyol udvar egyik leghatalmasabb főura halmozza el Rubenst elragad­tatásának minden jelével. Néhány hónapi madridi tartózkodás után, egy ugyanannyi eredményt, mint dicsőséget hozó politikai küldetés emlékével gazda­gabban, a festő újra visszatért urához, Vincenzo­­hoz. Ekkor alkotja legértékesebb mantuai festmé­nyeit a mantuai Trinitá-templom számára. Hatal­mas trilógiát komponál. Az első: A Gonzagák imád­ják a Szentháromságot, mely most a mantuai Pinakotheea dísze. A második: Krisztus kereszte­lője, az antwerpeni képtárban látható és a harma­dik — a Transfiguaratio­ — az Átváltozás, jelen­leg a nancy-i múzeum egyik kincse. Aki azonban csak egyszer is láthatta Rómát, mindig visszavágyik oda. Aki egyszer már bedobta pénzdaraját a Fontana di Trevi kristályosan csil­logó vizébe, mindig visszatér Rómába, az álmok városába. (Folytatása következik.) s

Next