Magyar Lettre Internationale 1994. ősz (14. szám)

Tartalom

O LU LU 'LU LU ■—I Kedves olvasóink, barátaink. Az öt év előtti szocializmust omlasztó történelmi fordulat után, napjainkban mintha újabb - bizonyára nem ennyire jelentős - fordulatoknak lehetnénk tanúi. Úgy tűnik,­­ hogy legalább itt Kelet-Európában­­ a jobbra kilendült inga most visszalendül bal­ra. De neo­fasiszta mozgalmak nyugtalanító megerősödését is észlelhetjük Európa-szerte. A volt Szovjetunió országaiban, Szer­biában kommunista pártok nacionalista köntöst öltöttek, és így próbálják véráldozatok árán is fenntartani vagy visszaállítani a maguk diktatórikus rendjét. Más kérdés, hogy a jobb és bal fogalmainak van-e még értelmük. A választóvonal ma a nyu­gati, amerikai-európai modernizáció, a nyitott társadalmi modell elfogadása és elutasítása között húzódik. A Lettre lapok mindig is e modernizációt, a politikai és szellelmi nyitottságot képviselték, ezért örömmel tölt el bennünket, hogy a magyar parlamenti választások után olyan kormány alakult, amely ezen eszmék, törekvések hívének vallja magát.. Nagyon nem mindegy számunkra, merre tart a gazdasági és politikai nagyhatalommá váló Németország, amely egyszerre példa és veszélyforrás számunkra. Aki átélte, az zsigereiben is őrzi a múlt emlékét, és joggal támadnak kétségei nemcsak az öklüket rázó bőrfejűek láttán, hanem a német szellem embereinek olyan megnyilvánulásai kapcsán is, mint Heiner Müller és Botho Strauss nézetei, amelyekkel lapunkban Eörsi István polemizál. Az új jelenségek fényében kérdezik maguktól német írók, Jurek Becker, Libuse Moniková, Karl Schlägel és Richard Wagner, hogy mit is jelent ma németnek lenni. A hozzánk nagyon is közel került közel-keleti térségben zsidók és arabok, ha nem is egyformán, de azzal a kérdéssel szembe­sülnek, hogy a nyugati modernizáció útjára lépjenek-e, s ezzel a megbékélést választják, vagy pedig az ősidők türelmetlen vallási fanatizmusától fűtve tovább folytatják gyilkos viszályukat. De az is kérdés - ezt firtatja az amerikai David Rieff, a világ­polgárrá vált Antonin Liehm és Heller Ágnes, vajon a mo­dernizáció vállalása nem jelent-e valamiféle, az amerikai élet­forma és kultúra példáját követő uniformizálódást. A történelmi változások a színházakat némileg másként szembesítik a honnan hová kérdésével, hiszen itt a múlt megha­ladása egy nagy művészi korszak lezáródását jelenti. Eugène Ionesco halálával e nagy művészi korszak egyik utolsó mohi­kánja távozik. Első eset lapunk történetében, hogy el kell búcsúznunk egy szeretett barátunktól, pótolhatatlan munkatársunktól, kuratóri­umunk egyik tagjától, Fehér Ferenctől. Számtalan tervvel, nagy munkakedvvel tért haza, szellemi ereje teljében érte a tragikus vég. Élet- és szerzőtársát, a világhírű filozófust, Heller Ágnest kértük fel, hogy töltse be kuratóriumunkban megüresedett helyét Alapító laptársunk, a francia Lettre pénzügyi nehézségek miatt szüneteltetni kénytelen a megjelenését. Hogy minket nem fenye­get ilyen veszély, az részben annak köszönhető, hogy míg a Nyu­gat látszólag megengedheti magának, hogy elveszítse érdeklő­dését Kelet-Európa iránt, mi européer közép- és kelet-európaiak nem engedhetjük meg magunknak ezt a fajta provincializmust. Számunkra létkérdés a világra nyitott kultúra, előfeltétele a nyitott társadalomnak, amelynek egyik hazai előmozdítója, szá­mos kiváló kulturális folyóirat, köztük lapunk, nagyvonalú támo­gatója, a magyarországi Soros Alapítvány - tíz éves. Az ünnep­lésben Soros Györgynek a magyar alapítvány hőskoráról szóló megemlékezésével szeretnénk részt venni. Legújabb számunkból ezeken túlmenően Albert Camus poszthumusz könyvének és Philip Roth új regényének részletét ajánljuk olvasóink figyelmébe, valamint Eugène Ionesco feljegyzéseit ifjúságról és öregségről. MAGYAR LETTRE INTERNATIONALE TARTALOM ESTERHÁZY Péter: Ha minden jól megy ! NÉMET EGYSÉG - NÉMET KÉTSÉG Jurek BECKER: Apá­m, a németek meg én 2 KERTÉSZ Imre: A látható és láthatatlan Weimar 6 Karl SCHLÖGEL: Középen - közép nélkül 7 Richard WAGNER: Kisebbségek felségterületei 10 Libuse MONÍKOVÁ: Csehek és németek 12 H. MÜLLER - F. RADDATZ: Örökre Hollywoodban 18 EÖRSI István: Müller és Strauss 22 DOKUMENTUM SOROS György: Tíz éves a magyar alapítvány 26 AZ OLAJFÁK ALATT Albert CAMUS: Homályos önmagának 28 Sami NAIR: A mediterrán viszály 30 POPPER Péter: Öt arany egér 36 Ámosz ELON: Pillantás Jordániára 38 Philip ROTH: Pipik a színre lép 42 VÁRANDÓS SZÍNHÁZ Jan KOTT: Ionesco, avagy a várandós halál 53 Eugène IONESCO: Napló - részletek 57 Eugène IONESCO: Az öregség kegyetlen valósága 58 TÁBORI György: Ez a nagy életút 59 MIHÁLYI Gábor: Mikor jó a színház? 62 KOMMENTÁROK ÉS VITÁK David RIEFF: Globális kultúra? 67 HELLER Ágnes: Új­abb gondolatok a biopolitikáról 70 A. J. LIEHM: Kultu­rális kivétel és nemzeti identitás 75 KUKORELLY Endre: Vajon hogy egy sport csak, tényleg, a futball 76 TUDÓSÍTÁSOK Sergio BENVENUTO: Halál amerikai módra 78 Marina WARNER: A Szűzanya meg Marilyn 80 Jevgenyij POPOV: Lumpenek 82 VERSEK Jehuda AMICHÁJ (41), Gunnar HARDING (17), Marie Luise KASCHNITZ (11), Marin SORESCU (ól), TÉREY János (66), Jona WOLACH (41) KÉPEINK SZÍJ Kamilla képeit (2, 3, 4, 5, 8, 9, 14, 25) bemutatja ANDRÁSI Gábor, ROSKÓ Gábor (6, 10, 18) SZERÉNYI Gábor (73) Mimmo PALADINO (29, 30, 32, 38) Robert WILSON (54, 60) MALEVICS (63, 64) és ZEÉV (43, 44, 46, 48, 51) rajzai. CÍMLAP LENGYEL András terve (LUGOSI Lugo László fotója) Az őszi zenei fesztivál keretében a Magyar Lettre Internationale a francia, olasz, lengyel, osztrák és a Goethe Intézettel közösen vitát rendez Az opera jövője címmel. Időpont: 1994. október 7. 17 óra. Helyszín: Merlin Színház, Budapest, Gerlóczy u. 4. LU Q£ LU CQ LU O LU Q CN CN 2 t '5Noo ON LU X­O

Next