Magyar Lettre Internationale 1999. tavasz (32. szám)
EMLÉKEZÉS A RÉGI SZÉP IDŐKRE - Rosenberg, Göran: Ezredforduló
A minap néhány embert valamilyen társadalmi tendencia jövőjéről hallottam nyilatkozni. A rádióban beszélgettek, nem figyeltem oda eléggé, és a dolgok újabban egyszerűen kiesnek a fejemből, úgyhogy már nem tudom, lehetett szó a film vagy az irodalom vagy a képzőművészet vagy a divat vagy a szappanoperák vagy a számítógépes játékok vagy az internetes vásárlás jövőjéről akár, csak arra emlékszem, mégpedig világosan, hogy valaki, talán a moderátor, azt mondta: mit várhatunk ettől vagy attól a dologtól - ha belépünk a harmadik évezredbe? A harmadik évezredbe, ezt mondta. Olyasmiről, amiről normális esetben bölcsebb volna nem formálni véleményt, legfeljebb egy-két hónapra előre. És amiről csak egy dolgot tudhatunk bizonyosan: hogy meg fog változni. Megpróbálom elképzelni az elmúlt évezred embereit - ehhez persze a keresztény időszámítást kellett követniük, ami nem volt magától értetődő Európának ebben az akkor is félreeső szögletében - amint az eljövendő évezreden gondolkodnak. De úgy találom, hogy az ilyen kérdések felvetése (az egyéni életsors alakulásától megkülönböztetett) történelmi változásokkal kapcsolatos elvárások eszméje akkor még fel sem merülhetett. És ha felmerült volna, tudjuk, mennyire melléfogtak volna ezek a kérdések. A válaszokról nem is szólva. Én a magam részéről ritkán tervezek dolgokat előre egy évnél távolabbra - és azt is csak úgy, hogy keresztbe tett ujjakkal lekopogom, és beillesztek egy sor ‘feltéve ha’ és ‘hacsak nem’-et az állításba. Az élet manapság túl bonyolult és túl törékeny ahhoz, hogy hosszútávra lehessen tervezni előre. Még a szokásos emberi életszakaszok hagyományos útjelzői is hamar felborultak, megváltoztak, talajtalanná váltak. Gyerekkor, kamaszkor, anyaság, apaság, szex, család, munka, karrier, de még a halál is mind megváltoztatják értelmüket, szerepüket és jelentőségüket. Ha valaki 1980-ban született, mint a legkisebb lányom, nem várja ugyanazt a stabilitást és előreláthatóságot az élettől, mint aki 1880-ban jött a világra. Több választással, kockázattal, lehetőséggel, több mobilitással nézhet szembe, de kevesebb a koherencia, bizalom, biztonság, bizonyosság a társadalomban, amelyben él, és az életben, amely vár rá. Nem mondom, hogy a lányomnak rosszabb vagy jobb, mint valakinek, aki száz évvel korábban született. Az ilyesfajta összehasonlításnak szerintem nincs értelme. Nem értékelhetjük, nem ítélhetjük meg más korok más embereinek életét a jóra és rosszra vonatkozó saját mércénk alapján. Legfeljebb megpróbálhatjuk megérteni, mi módon különböznek egymástól a mai tényleges életek, mi módon különbözik egymástól egy évszázad eleje és vége. És talán világosabban végezhetjük ezt el, ha visszaemlékszünk arra, hogy mi nem volt meg száz évvel ezelőtt. Vagy talán többet mond, hogy ki nem volt meg. Még nem volt meg Picasso, sem Proust, sem Joyce, sem Stravinsky, sem Kan dinsky, sem Schönberg, sem a Bauhaus, sem ROSENBERG, Göran „Zsidó dilemmák" Magyar tettre Internationale, 31. SZOROKIN, Vlagyimir „Az ezredvég felé" Magyar tettre Internationale, 12. PRIGOV, Dmitrij / PETRI György „Az én időmben” Magyar tettre Internationale, 30.