Magyar Lettre Internationale 2001. nyár (41. szám)
MIŁOSZ - Miłosz, Czesław - Brodszkij, Joszif: A boldogtalanság nemes érzése
CZESLAW MILOSZ — JOSZIF BRODSZKII a boldogtalanság nemes érzése BRODSZKIJ: Lehet, hogy úgy tűnik majd, hogy összevissza teszem fel a kérdéseket, de azt hiszem, van bennük valami rend, ami a végén majd kiderül, úgyhogy ne csodálkozzon a kérdések sorrendjén. MILOSZ: Rendben van. Abszurd irodalom és abszurd tapasztalat Úgyhogy kezdjük logikailag a végén. Mit gondol az abszurd irodalomról, különösen Beckettről? Az abszurd jelenségéről és az abszurd filozófiájáról? Az abszurd szerepéről, az abszurd iránti természetes érzékről, vagy inkább tapasztalatról a modern tudatban? Mit gondol az összefüggésről az abszurd iránti érzék és a nihilizmus között? Ha abszurd művekkel kerülök szembe, kissé furcsán érzem magam: nagyon erősen érzem az abszurditást, azt is mondhatnám, hogy van egy elemi érzékem a nihilizmus iránt, de hogy belemerüljek, azt valahogy méltóságon alulinak találom. Rossz modor, ugye? Feltehetem a következő kérdést? Emlékszik, ugye, hogy többé-kevésbé a negyvenes, ötvenes évek és a hatvanas évek egy része volt az abszurd irodalom diadala, Ionesco, Beckett stb. És egy időre, elég hosszú időre nem lehet részt venni az irodalmi folyamatban, nem lehet verset írni, nem lehet prózát írni figyelmen kívül hagyva az abszurd irodalmat. Mégis jutottunk valamire - Ön legalábbis. Igen, igen. A budapesti írótalálkozón Robbe-Grillet azt mondta, a mai irodalom - ő a franciákról beszélt - befejezett tényekből, a romokból kiindulva kell hogy továbblépjen. Hm. Ez hegeliánus szemlélet. Német szemlélet mindenesetre. Ha minden csupa rom, ez persze szintén elvezet az abszurd irodalomhoz. Én ezt hallva nagyon negatívan reagáltam, azt mondtam, rendben van, romok, de a romokat már Nietzsche és Dosztojevszkij is látta a 19. században. Nem is beszélve Claude Lorraine-ról és más művészekről... Nem, itt a spirituális értelemben vett romokról van szó... Úgyhogy ez eléggé az a helyzet, amit Friedrich Nietzsche jósolt meg, aki az európai nihilizmusról beszélt mint jövőről, és hozzátettem azt a véleményemet, hogy mi, Európának a felénk eső részében, akik olyan szörnyű tapasztalatokon, történelmi tapasztalatokon mentünk keresztül, ragaszkodunk a jó és a rossz, igaz és hamis közti különbség bizonyos alapvető kategóriáihoz, és az olyan dolgokhoz, amelyeket csak empirikusan lehet megismerni. Más szóval a jó és a rossz fogalmai használhatóak az abszurditás megtapasztalása ellenére vagy után is. Az abszurd nem oltja ki őket. Nem. Mert ahogy mondtam, az abszurditás érzése vagy a nihilizmus ott van számos tapasztalatunk mögött, ugyanakkor megvan bizonyos alapvető értékek, alapvető emberi értékek érzékelése. Európa felénk eső részének irodalma ebben az értelemben különbözik Nyugat-Európáétól. Rendben van, erre még visszatérünk... Egy dolgot még hozzá kell tennem, hogy szerintem a nyugati világ, Nyugat-Európa irodalma - ha például a költészetet vesszük - ugyanolyan átalakulásokon ment át, mint a gondolkodás általában a tudományos és technikai forradalom hatására. Főként bizonyos alapok megkérdőjelezése, a bázis kétségbe vonása, ami nihilista következményekhez vezetett. Közben Európa felénk eső részében az irodalom, különösen Lengyelországról beszélek, de ez más országokra is vonatkozik, más ritmust követett, egyszerűen nem volt ideje a nihilisztikus vizsgálódásra, mint a nyugati irodalomnak, a nyugati költészetnek, mert állandóan - ott volt a kollektivitás a horizonton - kötelezettségek voltak a közösséggel szemben. Úgyhogy alapvető episztemológiai kérdéseket nem tettek fel, és egy bizonyos megkésettség ebben a vonatkozásban előnyünkre válik a jelenben, mivel a költészetünk, az irodalmunk több tiszteletet képes tanúsítani a tárgy iránt, mint nyugati megfelelője. Úgy látom az Ön eljárás- és írásmódját, hogy az abszurdot felvette hogy úgy mondjam a palettájára, és adott esetben használja is mint újabb írói eszközt, de nem ez az utolsó szó Önnél a stílus, vagy stiláris eljárás terén. Egyet tud ezzel érteni? Igen. Remek. Erre akartam kilyukadni. És alapjában szemben állok Beckettel, például. Az orosz irodalom hatása Mi volt az orosz irodalom szerepe a világszemléletének, világnézetének formálásában, alakulásában? (Részben tudom a választ, de Öntől szeretném hallani, mert egy orosz folyóirat számára készül ez az interjú.) Ez a kérdés első fele. A másik, és talán még fontosabb, az irodalmi ízlésének a fejlődésében játszott szerepére vonatkozik. Meg kell mondanom, hogy stilárisan, ahogy talán tudja, soha nem tanultam meg oroszul, mert az első világháború idején gyerekként már beszéltem oroszul. Úgyhogy ez megmaradt, és aztán magamtól megtanultam olvasni is. De mindig nagyon vonzódtam például a költészethez, az orosz költészethez, és veszélyt is éreztem ebben ritmikailag az erős hangsúlyozású és a gyengén hangsúlyos nyelv (mint a lengyel) közti versengés miatt. Úgyhogy meg kell mondanom, hogy ez a mondjuk jambikus hagyomány teljesen idegen tőlem. Ugyanakkor az orosz (regény) irodalom filozófiai szempontból volt rám hatással. Éppen ez az, ami érdekel. Nevezetesen ki? Nevezetesen nyilván Dosztojevszkij... Igen, persze nagyon sokat megértettem Dosztojevszkijt olvasva, tanítva, és az orosz intelligencia történetének tanulmányozásából. Szóval sokat tanultam ebből. Beleértve a 20. századi filozófusokat, orosz filozófusokat... Mint Lev Sesztov? Igen. Sesztov. Emlékszik, mit mondott Sesztov egyszer Dosztojevszkijről? - ez az, ami engem érdekel. Azt mondta Dosztojevszkijről, hogy minden szándékát és célját tekintve a jó, a keresztény értékek stb. legjobb védelmezőjének tartják, de ha jobban megnézzük, ha elolvassuk - ezt mondja Sesztov -, az a különös érzésünk támad, hogy a gonosznak talán sose volt jobb ügyvédje. Mert Dosztojevszkij inkább klasszikus vonalon haladt, klasszikus módon. Vagy másképpen szólva a fair eljárás elve szerint. Azaz mielőtt előállt volna a jó melletti érvekkel, azt akarta, hogy az ellenfél, a gonosz merítse ki az összes érveit. Ezt persze tudom, értem Dosztojevszkij minden dialektikáját, de amikor elkezdtem foglalkozni Dosztojevszkijjel, meglepett, hogy mennyire tud hazudni önmagának. Fantasztikus! Milyen értelemben hiszi, hogy hazudott önmagának? Az a sok ellentmondás, tudja. Vannak tanúvallomások Dosztojevszkijről Tomszkból, mert ott voltak lengyel rabtársai is. És ott már megvolt ez az imperialisztikus beállítottsága. Az emberiség szeretete és ugyanakkor Oroszország imperialista küldetésének szeretete, és hát a lengyel felkelésekkel szembeni attitűdje. Nem tudom, emlékszik-e, hogy Sztavrogin kitüntette magát, tudja, miben... Persze, persze. De ha már itt tartunk, mit gondol általánosságban az orosz messianisztikus beállítottságról a világgal szemben, nem csak pont Lengyelországgal szemben, hiszen az csak egy példa, mert a legközelebbi, könnyű messianisztikusnak lenni a szomszédunkkal szemben - de mit gondol általában erről az orosz messianisztikus felfogásról, hogy Oroszország az Istent hordozó nemzet, és bizonyos értelemben valahogy több isteni igazság hordozója, mint a nyugati racionalisták? Igen, nyilván ismeri Dosztojevszkij elgondolását a szuronyok élén, az orosz szuronyok élén vitt Orosz Krisztusról. Ennek a messianizmusnak megvan persze a lengyel változata is, és én ezeket veszélyes dolgoknak tartom, orosz és lengyel változatban egyaránt. A másik kérdés Dosztojevszkijjel kapcsolatban, amit Ahmatova mon-MILOSZ, Czeslaw Az Issa völgye Magvető, 1994 Múzsáim palotája Versek Európa, 1987 Szülőhazám, Európa Kalligram - Vigília, 1993 A rabul ejtett értelem Európa, 1992 A hatalom Századvég - 2000, 1993 Az Utro országa Európa, 2001 „Lilliciania Nagyhercegség" Magyar Lettre Internationale, 31. BRODSZKIJ, Joszif Versek Európa, 1988 „Hadizsákmány" Magyar Lettre Internationale, 19. Új élet Jelenkor, 1997 Gyűjtőknek való Európa, 1998 MICHNIK, Adam "Találkozás Brodszkijjal” Mag/ar Lettre Internationale, 18. "A lengyel KULTÚRA nagy öregje" Mag/ar Lettre Internationale, 24. KARPINSKI, Wojciech "Más szemmel" Magyar Lettre Internationale, 20. MILOSZ 90