Magyar Lettre Internationale 2001. nyár (41. szám)

MIŁOSZ - Miłosz, Czesław - Brodszkij, Joszif: A boldogtalanság nemes érzése

CZESLAW MILOSZ — JOSZIF BRODSZKII a boldogtalanság nemes érzése BRODSZKIJ: Lehet, hogy úgy tűnik majd, hogy összevissza teszem fel a kérdéseket, de azt hiszem, van ben­nük valami rend, ami a végén majd kiderül, úgyhogy ne csodálkozzon a kérdések sorrendjén. MILOSZ: Rendben van. Abszurd irodalom és abszurd tapasztalat Úgyhogy kezdjük logikailag a végén. Mit gondol az abszurd irodalomról, különösen Beckettről? Az abszurd jelenségéről és az abszurd filozófiá­járól? Az abszurd szerepéről, az ab­szurd iránti természetes érzékről, vagy inkább tapasztalatról a mo­dern tudatban? Mit gondol az össze­függésről az abszurd iránti érzék és a nihilizmus között? Ha abszurd művekkel kerülök szembe, kissé furcsán érzem magam: nagyon erősen érzem az abszurditást, azt is mondhatnám, hogy van egy ele­mi érzékem a nihilizmus iránt, de hogy belemerüljek, azt valahogy mél­tóságon alulinak találom. Rossz modor, ugye? Feltehetem a következő kérdést? Emlékszik, ugye, hogy többé-kevésbé a negyvenes, öt­venes évek és a hatvanas évek egy része volt az abszurd irodalom dia­dala, Ionesco, Beckett stb. És egy időre, elég hosszú időre nem lehet részt venni az irodalmi folyamat­ban, nem lehet verset írni, nem le­het prózát írni figyelmen kívül hagyva az abszurd irodalmat. Még­is jutottunk valamire - Ön leg­alábbis. Igen, igen. A budapesti írótalálko­zón Robbe-Grillet azt mondta, a mai irodalom - ő a franciákról beszélt - befejezett tényekből, a romokból kiin­dulva kell hogy továbblépjen. Hm. Ez hegeliánus szemlélet. Né­met szemlélet mindenesetre. Ha minden csupa rom, ez persze szintén elvezet az abszurd irodalom­hoz. Én ezt hallva nagyon negatívan re­agáltam, azt mondtam, rendben van, romok, de a romokat már Nietzsche és Dosztojevszkij is látta a 19. században. Nem is beszélve Claude Lor­­raine-ról és más művészekről... Nem, itt a spirituális értelemben vett romokról van szó... Úgyhogy ez eléggé az a helyzet, amit Friedrich Nietzsche jósolt meg, aki az európai nihilizmusról beszélt mint jövőről, és hozzátettem azt a véleményemet, hogy mi, Európának a felénk eső ré­szében, akik olyan szörnyű tapasztala­tokon, történelmi tapasztalatokon mentünk keresztül, ragaszkodunk a jó és a rossz, igaz és hamis közti különb­ség bizonyos alapvető kategóriáihoz, és az olyan dolgokhoz, amelyeket csak empirikusan lehet megismerni. Más szóval a jó és a rossz fogal­mai használhatóak az abszurditás megtapasztalása ellenére vagy után is. Az abszurd nem oltja ki őket. Nem. Mert ahogy mondtam, az abszurditás érzése vagy a nihilizmus ott van számos tapasztalatunk mö­gött, ugyanakkor megvan bizonyos alapvető értékek, alapvető emberi ér­tékek érzékelése. Európa felénk eső részének irodalma ebben az értelem­ben különbözik Nyugat-Európáétól. Rendben van, erre még visszaté­rünk... Egy dolgot még hozzá kell ten­nem, hogy szerintem a nyugati világ, Nyugat-Európa irodalma - ha például a költészetet vesszük - ugyanolyan átalakulásokon ment át, mint a gon­dolkodás általában a tudományos és technikai forradalom hatására. Fő­ként bizonyos alapok megkérdőjele­zése, a bázis kétségbe vonása, ami ni­hilista következményekhez vezetett. Közben Európa felénk eső részében az irodalom, különösen Lengyelor­szágról beszélek, de ez más országok­ra is vonatkozik, más ritmust köve­tett, egyszerűen nem volt ideje a nihi­­lisztikus vizsgálódásra, mint a nyugati irodalomnak, a nyugati költészetnek, mert állandóan - ott volt a kollektivi­tás a horizonton - kötelezettségek voltak a közösséggel szemben. Úgy­hogy alapvető episztemológiai kérdé­seket nem tettek fel, és egy bizonyos megkésettség ebben a vonatkozás­ban előnyünkre válik a jelenben, mi­vel a költészetünk, az irodalmunk több tiszteletet képes tanúsítani a tárgy iránt, mint nyugati megfelelője. Úgy látom az Ön eljárás- és írás­módját, hogy az abszurdot felvette hogy úgy mondjam a palettájára, és adott esetben használja is mint újabb írói eszközt, de nem ez az utol­só szó Önnél a stílus, vagy stiláris el­járás terén. Egyet tud ezzel érteni? Igen. Remek. Erre akartam kilyukadni. És alapjában szemben állok Be­­ckettel, például. Az orosz irodalom hatása Mi volt az orosz irodalom szerepe a világszemléletének, világnézetének formálásában, alakulásában? (Rész­ben tudom a választ, de Öntől szeret­ném hallani, mert egy orosz folyóirat számára készül ez az interjú.) Ez a kérdés első fele. A másik, és talán még fontosabb, az irodalmi ízlésé­nek a fejlődésében játszott szerepére vonatkozik. Meg kell mondanom, hogy stilári­­san, ahogy talán tudja, soha nem ta­nultam meg oroszul, mert az első vi­lágháború idején gyerekként már be­széltem oroszul. Úgyhogy ez megma­radt, és aztán magamtól megtanultam olvasni is. De mindig nagyon vonzód­tam például a költészethez, az orosz költészethez, és veszélyt is éreztem ebben ritmikailag az erős hangsúlyo­­zású és a gyengén hangsúlyos nyelv (mint a lengyel) közti versengés mi­att. Úgyhogy meg kell mondanom, hogy ez a mondjuk jambikus hagyo­mány teljesen idegen tőlem. Ugyanak­kor az orosz (regény) irodalom filozó­fiai szempontból volt rám hatással. Éppen ez az, ami érdekel. Neve­zetesen ki? Nevezetesen nyilván Dosztojevszkij... Igen, persze nagyon sokat megér­tettem Dosztojevszkijt olvasva, tanít­va, és az orosz intelligencia történeté­nek tanulmányozásából. Szóval sokat tanultam ebből. Beleértve a 20. száza­di filozófusokat, orosz filozófusokat... Mint Lev Sesztov? Igen. Sesztov. Emlékszik, mit mondott Sesztov egyszer Dosztojevszkijről? - ez az, ami engem érdekel. Azt mondta Dosztojevszkijről, hogy minden szándékát és célját tekintve a jó, a keresztény értékek stb. legjobb védel­mezőjének tartják, de ha jobban megnézzük, ha elolvassuk - ezt mondja Sesztov -, az a különös érzé­sünk támad, hogy a gonosznak ta­lán sose volt jobb ügyvédje. Mert Dosztojevszkij inkább klasszikus vo­nalon haladt, klasszikus módon. Vagy másképpen szólva a fair eljá­rás elve szerint. Azaz mielőtt előállt volna a jó melletti érvekkel, azt akarta, hogy az ellenfél, a gonosz merítse ki az összes érveit. Ezt persze tudom, értem Doszto­jevszkij minden dialektikáját, de ami­kor elkezdtem foglalkozni Doszto­jevszkijjel, meglepett, hogy mennyire tud hazudni önmagának. Fantasztikus! Milyen értelemben hiszi, hogy hazudott önmagának? Az­ a sok ellentmondás, tudja. Van­nak tanúvallomások Dosztojevszkijről Tomszkból, mert ott voltak lengyel rabtársai is. És ott már megvolt ez az imperialisztikus beállítottsága. Az em­beriség szeretete és ugyanakkor Oroszország imperialista küldetésé­nek szeretete, és hát a lengyel felkelé­sekkel szembeni attitűdje. Nem tu­dom, emlékszik-e, hogy Sztavrogin ki­tüntette magát, tudja, miben... Persze, persze. De ha már itt tar­tunk, mit gondol általánosságban az orosz messianisztikus beállítottság­ról a világgal szemben, nem csak pont Lengyelországgal szemben, hi­szen az csak egy példa, mert a legkö­zelebbi, könnyű messianisztikusnak lenni a szomszédunkkal szemben - de mit gondol általában erről az orosz messianisztikus felfogásról, hogy Oroszország az Istent hordozó nemzet, és bizonyos értelemben vala­hogy több isteni igazság hordozója, mint a nyugati racionalisták? Igen, nyilván ismeri Dosztojevszkij elgondolását a szuronyok élén, az orosz szuronyok élén vitt Orosz Krisz­tusról. Ennek a messianizmusnak meg­van persze a lengyel változata is, és én ezeket veszélyes dolgoknak tartom, orosz és lengyel változatban egyaránt. A másik kérdés Dosztojevszkijjel kapcsolatban, amit Ahmatova mon-MILOSZ, Czeslaw Az Issa völgye Magvető, 1994 Múzsáim palotája Versek Európa, 1987 Szülőhazám, Európa Kalligram - Vigília, 1993 A rabul ejtett értelem Európa, 1992 A hatalom Századvég - 2000, 1993 Az Utro országa Európa, 2001 „Lilliciania Nagyher­cegség" Magyar Lettre Internationale, 31. BRODSZKIJ, Joszif Versek Európa, 1988 „Hadizsákmány" Magyar Lettre Internationale, 19. Új élet Jelenkor, 1997 Gyűjtőknek való Európa, 1998 MICHNIK, Adam "Találkozás Brodszkijjal” Mag/ar Lettre Internationale, 18. "A lengyel KULTÚRA nagy öregje" Mag/ar Lettre Internationale, 24. KARPINSKI, Wojciech "Más szemmel" Magyar Lettre Internationale, 20.­ ­ MILOSZ 90

Next