Magyar Lettre Internationale 2004. tavasz (52. szám)

NÉMETH GÁBOR - Németh Gábor - Budai Kata: Egyszerűbb lettem, érzelmesebb" (Egy szigligeti beszélgetés)

KONCZ ZSUZSA FELVÉTELE NÉMETH GÁBOR /BUDAI KATA ■* „Egyszerűbb lettem, érzelmesebb.. BUDAI KATA: A legújabb könyvedben, az Elnéz­hető látképben impozánsan felsorolva áll az élet­rajzodnál, hogy hol mindenhol dolgoztál. Ha az ember megnézi, ezek mindig csapatok, műhely­munkák, jó közösségek, ugyanakkor meg te egy nagyon finom, elegáns, különálló jelenség vagy. Ez a különállás, egyedüllét és distinkció, ugyan­akkor ez a mindig közösségben levés, azt gon­doltam, ezt az ellentmondást vetem fel elsőként. Találtam egy nagyon jó kifejezést az egyik kriti­kában, a szövegedről írták, nem rólad: dignitás. NÉMETH GÁBOR: Hát, az ember törekszik rá. Nyilván nagyon messzire vezetne, ha most bele­mennénk, hogy ami kívülről méltóság, az, sajnos, belülről gőg. Azért vagyok együtt másokkal, mert együtt lenni egyedül egy fokkal kevésbé rossz, mint egyedül lenni egyedül. És szerencsém volt, mert viszonylag sokszor megadatott az életemben, hogy mégiscsak ebben a komfortosabb magány­ban legyek. A pálya szélén BK: De ezek gründolások is voltak: akár az Örley-körnél vagy a 84-es kijáratnál te teremtet­tél magad köré csapatokat, akikkel aztán együtt dolgoztál. NG: A Szent István parkba jártam focizni, és az egy ilyen viszonylag kemény szitu. Ha nincsen labdád. Egyszer volt labdám, öt percig, Hollandi­ából kaptam, nagy piros műanyag labda volt. Nagy király voltam, mondanom se kell, mert senkinek Újlipótvárosban olyan labdája nem volt. Persze kirúgták a sínre, és úgy szétvitte a 15-ös villamos, hogy semmi, de egyáltalán, egy rohadt fecni sem maradt belőle. Csak egy fénykép, mert előző nap lefényképeztek vele. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor megúsztam a választás kínját, tehát nem kellett arra várnom, hogy hányadiknak hangzik el a nevem. Ezt nem kívánom senkinek, aki nem tud nagyon jól focizni, ezt a várakozást. Én úgy kerül­tem ezekbe a helyzetekbe általában, hogy egy ponton valaki, akinél ott volt a labda, azt mondta, hogy te is gyere ide. Az a pozíció, amit az előbb felidéztél, ami tegnap is belekeveredett a felolva­sott szövegbe, és mostanában foglalkoztat is, talán jobban, mint máskor, az az én számomra archeti­­pikus. Az, hogy valaminek a szélén érzem magam, akkor is, amikor utólag kiderül, hogy többen azt gondolták, hogy a közepében állok. BK: Ezek mindenesetre nagyon komoly és bátor dolgok voltak, az Örley-körben, a 84-es kijárat­ban, az Ipari formában résztvenni, a Magyar Naplót nem is említem. Úgy volt, hogy te leszel a főszerkesztő. Ez több volt, mint hogy szóltak, akiknél a labda volt, hogy gyere oda. NG: Igyekeztem olyan helyekre keveredni, ahol elviselhetőbb volt, ami körülvette az embert, különösen mondjuk húsz évvel ezelőtt. Visszaté­rő érzés, hogy szükség van egy helyre, ami zár­tabb vagy intimebb vagy melegebb, mint az egész nagy tér, amiben mozogsz. Szóval én akkor sem éreztem ezeket ilyen hű de nagy dolgoknak, csak az általam hőn áhított és világ életemben nagyon vágyott normalitás kísérleteinek. Azt meg, hogy ezekben az országokban a normalitás abnormá­lis, megszokja az ember előbb-utóbb. Valahogy így alakultak ezek a helyzetek. BK: Ez azért érdekes, hogy a normalitás szót használod, mert én is azt írtam fel magamnak, hogy én benned egy dacos normalitást látok. NG: Az a fajta normalitás, amire az ember törek­szik, az olyan, mintha egy hihetetlenül vékony jégen járna. Bármelyik pillanatban, akár ma este is, szilánkokra repedhet, és elsüllyedhetünk valamennyien. Igyekszik az ember valami minimális rendet csinálni maga körül, de nekem ez, az esetleges látszat ellenére, egyáltalán nem sikerül. A törek­vés megvan bennem, ezt valószínűleg belém nevelték, sajnos. Ezt láttam. A méltóság szót hasz­náltad. Nem tudom, mennyire alkalmas kifejezés erre. Kétségtelenül valamiféle tartást érzékeltem a közelemben. Az ember magáról lehetőleg ne állít­sa azt, hogy tartása van, mindenesetre azért igye­keztem mintának tekinteni. BK: A nagypapád ebben benne van? NG: Abszolút. Az egyik ilyen tartásos, az a nagypa­pám volt, akiről bizonyos pillanatokban azt gon­doltam, hogy soha nem fog meghalni. Egy egye­nes hátú vöröskatonáról beszélek, aki ezzel az egyenes hátával járta végig az életét. A halála nap­ján is járni indult, a szokásos napi több órás sétá­jára, amikor halálra gázolták. A tartása volt az oka annak is szerintem, hogy nem halt meg azonnal, hanem eltartott ez pár napig. Kifejezetten tartásos figura volt, aki ebből programot ugyan nem csi­nált, mert programot egyáltalán semmiből se csi­nált, mégis végtelenül önazonos ember volt. Nem volt filozófiája, de dignitása, vagy mije, az meg volt neki. Az egészen biztosan fontos volt, látni ezt az embert járni. Sokat jártam mellette, szerencsére. BK: A dacos normalitáshoz nem akarsz hozzá­fűzni semmit? NG: Én nem érzem úgy, hogy ez dac volna. Van, amikor a szememre vetik, volt, hogy azt érzékel­tem, bizonyos közegben ez mintha furcsa vagy különös lenne, de engem ez olyan nagyon nem foglalkoztat. Nyilván azért, mert abban az értelem­ben, ahogy beszélünk erről, én belülről egyáltalán nem tartom magam normálisnak. A saját magam­ról tapasztaltak nem azt erősítik meg, hogy nor­mális vagyok, hanem azt, hogy igyekszem fékezni vagy moderálni magam. Ez az igazság. Nem pedig az, hogy ez olyan könnyű történet volna, az még kevésbé, hogy megcélozható életprogram volna. Elnézhető látkép­eK: Most kiadtad ezt a nagyon szép Elnézhető látkép kötetet. Ebben a kötetben három korábbi munkád van. Egy 1992-es kritikában olvastam, hogy te zsebkönyveket írsz. A terjedelem adta lehetőség, hogy három nagyon vékony kötet kiad egy jófogásút, nem hiszem, hogy ez lehe­tett volna az indok, hogy egybegyújtsd és kiadd NÉMETH Gábor Angyal és bábu Pannon, 1990 A semmi könyvéből Holnap, 1992 eleven hal JAK - Pesti Szalon, 1994 A húron tó Filum, 1998 Elnézhető látkép Hanga, 2002 (Szilasi Lászlóval) Kész regény Filum, 2000 „hátétépévévévé német hő" Pomp­éji, 1997, 2-3. .írás" Magyar Lettre Internationale, 1 „Quod erat" Magyar Lettre Internationale, 27 „Egy végső helyet készítettem el" Magyar Lettre Internationale, 29 „Hídlábjegyzék" Magyar Lettre Internationale, 32 „Nemes iszap - labancozás" Magyar Lettre Internationale, 34 „Térgyen állva megyek hozzád - digózás” Magyar Lettre Internationale, 36 „Nyakig a vízben" „Performance 1988" Magyar Lettre Internationale, 38 „Spanyolnak néznek" Magyar Lettre Internationale, 41­ ­ NÉMETH GÁBOR

Next