Magyar Lettre Internationale 2004. nyár (53. szám)

Kosztolányi Dezső Európa Európa, hozzád, feléd, tefeléd száll szózatom a század vak zűrzavarában s míg mások az éjbe kongatva temetnek, harsány dithgrambbal én tereád víg jó reggelt köszöntök. Ó, ősi világrész, te régi, te rücskös, te szent, te magasztos, lelkek nevelője, illatokat és ízt szűrő, csodatévő, nagyhomloku, könyves, vén Európa. Ha mostoha is vagy, viaskodom érted és verlek a számmal és csókkal igézlek és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg. Ki téphet el innen, ki téphet el engem a te kebeledről? Nem voltam-e mindig hű, tiszta fad­tán? Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel lámpám sugaránál tanulva a leckéd, vigyázva, csodálva száznyelvű beszéded, hogy minden igéje szívembe lopódzott? Már értik azóta az én gügyögésem, bármerre vetődtem, sokszáz rokonom van, bármerre szakadjak, testvérem ezer van. Nem láttam-e Kölnben a német anyókát esőbe csoszogni, Párizsban a tündér francia leányok könnyű székelését, Londonban a lordok hajának ezüstjét, s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben családi szobákba lármás olaszokkal? Nem fájt-e velőmig, a szlávok, a sápadt szlávok unalma, a bánat aranyszín fáradt ragyogása? Mind édes­enyémek a népek e földön, kitágul a szívem, beleférnek együtt. Fogadjatok engem ti is szívetekbe s ti távoli népek kürtösei, költők, pereljetek értünk otthon a mivelünk perlőkkel, anyánkért s mi tiértetek majd itthon perelünk, hogy élhessen anyátok. Kiáltsatok együtt, Európa bátor szellemei, költők, hogy gyáva vadállat bújik el a vackán és vaksi vakondok fúr alagútat. Daloljatok együtt, fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek, hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk, ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből és légi szavakból, kezdjetek elölről építeni, költők, légvár katonái. (1930) AA­L NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG

Next