Magyar Lettre Internationale 2008. nyár (69. szám)
ZÁVADA - Závada Pállal Jánossy Lajos és Németh Gábor beszélget: Talpig regényben (litera nagyvizit)
ZÁVADA PÁLLAL NÉMETH GÁBOR ÉS JÁNOSSY LAJOS BESZÉLGET Talpig regényben Beszélgetés és komótos séta Závada Pállal a frissen megjelent Idegen testünk című regényéről és „regényében", végigkísérve a szereplőket a könyv helyszínein: utcákon, tereken, patikák és halas boltok előtt a Vámház térig, kitérve az írás előmunkálataira és módszertanára, a gyűjtőmunkára és a szerkezetre, és betérve az író dolgozószobájába, egy szegedi albérletbe és a Holmi szerkesztőségébe. ■ Ahogy jöttünk a környéken, az jutott eszünkbe, hogy mintha máshol laknál, mint ahova költöztél. Egyszerre sétálunk a mostani Ráday utcában, másrészt a regényedben. ZÁVADA PÁL ■ Akkor az utca mai képéhez képest ennek az 1940-es regénynek a tere a harmadik helyszín. A második pedig az 1998-as, még kopott Ráday utca, ahová én nem is törekedtem. Nem akartam ide költözni, a Dorottya utca sarkán volt egy nem túl nagy lakásom, de nekem megfelelt - a fiammal laktam benne. Ha kihajoltam az ablakon, a Lánchidat lehetett látni. Aztán csak megértettem, hogy annak az áráért rendes lakást is kapok, ahol majd egy egész családdal élhetek. Kétségkívül sok minden változott akkoriban - még a régi helyen írtam a Jadviga párnáját, és például Deák Kriszta is ott keresett meg, hogy filmet szeretne belőle csinálni. Ez ’97 nyarán volt, viszont a forgatókönyvet már itt beszéltük meg, itt írtuk. És ebben a lakásban lett rögtön egy vendégszoba, ahova Darvasi Laci átjött velem - majd aztán lett egy egész család is. ■ Talán a Párizs, Texas nevű lokalitás volt erre az első fecske, ami betört a hetvenes évek Dél- Pesti Vendéglátóipari Vállalatának megmaradt birodalmába. ■ Azt sem szerettem - nálam rossz tónusban indítottak. Amikor először bementem, bort kértem, és azt kérdezték, vöröset vagy fehéret, majd előhúztak a pult alól egy nejlon műanyag flakont. A Ráday utcai kocsmák közül sajnos egyikben sem vagyok otthon - pedig többségük korrekt, és már bort is tartanak. De emlékeztek ii még a Gresham borozóra és mellette Sulyok Miklós Mérleg éttermére? Volt ott egy Géza úr nevű pincér - éppen ma láttam őt, az Alföldi étterem előtt sepregette a teraszt. Vissza kell nyúlni tíz évre, hogy az ember egy igazi pincérrel találkozzon - illő tisztelettel köszöntöttük újra egymást. Géza úrnak akkor fogalma nem volt persze, hogy kik vagyunk. Nem ezért emlékszik rám, hanem szakmából. Hogy volt egy pofa, aki hűséges vendég volt. ■ A Nagycsarnokhoz azonban, tudjuk a regényből is, biztosan erős szálak fűznek. Sétáljunk arra egy kicsit az Erkel utcán! ■ Ebben a házban (mutatja) kinéztem egy lehetséges regényhelyszínt magamnak, mondjuk itt laktak a fiúk, amikor a Lónyay utcai gimnáziumba jártak, az egyiknek a nagybátyjánál volt itt egy szobája, a másik pedig Pesterzsébetről lógott nála folyton. ■ Ezek a konkrétumok, amelyekről mint tényekről beszélsz a fikció hangján, mennyire tapadnak a figurákhoz? Segítségükkel megpróbálom a lehető leghihetőbbé tenni alakjaimat. Pesterzsébetre is elmentem - ott volt egy rokonság, akiknek tényleg volt faáru-üzemük, meg is tudtam pontosan, hogy hol. Innen kezdtem fölépíteni ezt a bizonyos Flamm családot. Mászkáltam arrafelé, és találtam nekik egy villát, amit ők majd a regényben szépen föl fognak maguknak építeni. Jól jött nekem, hogy abba a létező villába fiktív figurákat képzelhessek. Persze akkor már megnézem, hogyan jártak abban az időben a villamosok, és hogyan a HÉV - ez még a századelő. Aztán halad az ember tovább, kitalálja, hogyan kerülnek össze a Flammok a Weiner család tagjaival itt, a Lónyay utcai református gimnáziumban. Utóbbiak, ugye, kikeresztelkedett félzsidó család, az öreg Ignác földbérlő Felsőgallán, vagyis Tatabánya vidékén. Ez a zsidó birtokbérlő beleszeret egy református pesti nőbe, aki pedig Ady-rajongó, és egyszer csak kevésnek tartja, hogy szült három gyereket, és egy vidéki kúriában él, ezért be fog szökdösni a Galilei-körbe. És a barátnője lesz a Máté Olga nevű (valóságos) fotóművésznő, akinek (tényleg) a Veres Pálné utcában volt híres műterme. De mindezek csupán hőseim előtörténetéhez szolgáló adalékok. Valódi helyszínek és fiktív figurák ■ Ilyenkor a figurák szemével keresed a helyszíneket, vagy a helyszínek írják tovább a figurákat? ■ Oda-vissza. Külön izgalmat nyújt, hogy körbebéklyózom magam, és ezen belül próbálok lépegetni. Ahol most sétálunk, ebben az Erkel utcai házban volt egy üzlet, ahol a domborműveken is látható, hogy halat és rákot árultak, a stukkókon még mindig szépen lehet látni a tengeri csikókat - hőseim kisgimnazistaként szerettek itt bámészkodni. Amikor pedig kihajolnak a gimnázium ablakán, megpillantják Weiner Jakab mamáját, az Ady-rajongó Laurát a túloldalon, és hihetetlen izgalomba jönnek. Mondjuk ott, a patikánál megy, azon a sarkon. A szereplők szociokulturális hátterét az ember összeolvassa - hogyan nevelik ebben az időben a gyerekeiket az ilyen és ilyen társadalmi helyzetű figurák, hova utaztatják őket, stb. Néha egy-egy motívum csírájából indulok ki, azt növesztem bele egy létező társadalmi időbe és térbe. Karriereket rakok össze - szereplőim szüleinek, nagyszüleinek az életét is -, talán szakmai ártalom is ez, a szociográfusságom öröksége. Ugyanakkor bizonytalan is vagyok - eleget tudok-e, mire lesz szükség a forrásokból, mennyit és hogyan használjak, mutassak belőlük? Mi az, amire egyáltalán nincs szükség? ■ Volt olyan tapasztalatod írás közben, hogy az a fajta ismereti mező, amelyben a figuráid mozognak, letiltja a képzeletedet? Hogy mozdultál volna egy bizonyos irányba, de a tudásod megakadályozta? B Ennyire kiélezve nem. Inkább csak ajánlásokat szoktam elfogadni a társadalomtörténeti ismeretektől, a tiltást szeretem magam intézni. Az a jó, és ez elő szokott fordulni, ha a képzelet kicsit eltéríti, megbillenti a szociológiailag determinált alakokat, ez olyan lehetőség, amely elég jól kamatoztatható. Ezek tehát a hagyományos források. A másik ZÁVADA WALUSKA GÁBOR FELVÉTELE ZÁVADA Pál Kulákor és Szépirodalmi Széphalom, 1999 Mielőtt elsötétül Jelenkor, 1996 Jadviga párnája Magvető, 1997 Milota Magvető, 2000 A fényképész utókora Magvető, 2004 Idegen testünk Magvető, 2008.07.17. „Milota előadása az embermozgatásról" Magyar Lettre Internationale, 44 „Mézes-mákos. Szextett a Milotáról" Magyar Lettre Internationale, 46