Magyar Lettre Internationale 2011-2012. tél (83. szám)

MIŁOSZ - Miłosz, Czesław - Frolow, Silwia: Nem végleges diagnózis (beszélgetés oroszokról, lengyelekről, litvánokról)

2­ ­011/1» «és____________________________ (Ryszard Przybylskivel) Az Antikrisztus halála (Lengyel esszék Dosztojevszkijről) Napkút, 2004 „Lilliciania nagyhercegség" Magyar Lettre Internationale, 31 (Joszif Brodszkijjal) „Ars poetica előtt. Beszélgetés 1989-ből" Magyar Lettre Internationale, 41 Mítosz-különszám Nagyvilág, 2011.9-10 Hát nem különös? Egész másképp közelíti meg a problémát két szomszédos nemzet irodalmai. Foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Amikor elő­adásokat tartottam Dosztojevszkijről, kerestem az okokat, miért nyűgözi le ennyire az orosz irodal­mat a Gonosz. Láttam bizonyos, nagyon régi kap­csolatokat az eretnekségekkel, amelyek egészen a pravoszlávia kezdeteiig nyúlnak vissza, gondolok itt a bogumilok bolgár eretnekségére vagy a mani­­cheusokra, akik gonosznak tartották a világot, az anyagot. Feltételezésem szerint ez valahogy beszi­vároghatott a korai pravoszláviába. A Gonosz irán­ti rajongás nagy erőssége az orosz irodalomnak, ez tette lehetővé a realista leírást, ez mentette meg a valóság megszépítésétől. Lengyelországban másképp volt, ez a katoli­cizmus óriási hatásának tudható be. Ne feledjük, hogy a két legnagyobb keresztény ünnepnek, a ka­rácsonynak és a húsvétnak minden országban más jelentése van. Lengyelországban a karácsony a legnagyobb ünnep. A Kisded születését, a vilá­got megváltó ártatlan Kisded eljövetelét ünnepük. Oroszországban a húsvét, vagyis az Ember feltá­madása a legnagyobb ünnep: fölkel sírjából, és új életbe tér vissza. Ez egész más kulcsot ad a dolgok megközelítéséhez, a világszemlélethez. A lengyel irodalom kicsit gyermeteg, azt próbálja bizonyíta­ni, hogy a világ alapjában véve jó... Stanislaw Cat-Mackiewicz ki nem állhatta se a cári, se a bolsevik Oroszországot, ugyanakkor imádta az orosz irodalmat, azt állította, hogy az a legkiválóbb a világon. Ebben sok lengyel egyet­ért vele. Nem pontosan a Gonosz problematiká­ja lenne e rajongás oka, amely hiányzik a hazai irodalomból? Azt hiszem, itt különböző okok játszhatnak sze­repet. Először is, Oroszország a 19. században létre­hozta a nagyregényt. A 19. század egész Európában a regény százada volt, de Oroszországnak sikerült nagyregényt teremtenie, Lengyelországnak pedig nem. A mi irodalmunk főként versekből, drámákból, valamint emlékiratokból, naplókból, esszékből áll. Nyilván ez is hatással lehetett arra, hogy a lengye­lek miként közelítik meg az orosz irodalmat. Mac­­kiewicz igazságosan értékelt. Ha már itt tartunk, el kell dicsekednem azzal, hogy személy szerint én is közel kerültem az orosz irodalomhoz, amikor Dosz­tojevszkijről tartottam előadásokat Amerikában. Az orosz írók közül csak vele foglalkoztam az előadása­imon, őszintén szólva csak Dosztojevszkij érdekelt. Ha számolunk azzal, hogy Dosztojevszkij mi­lyen viszonyban állt a lengyel nemzettel, mivel magyarázza, hogy ekkora az érdeklődés iránta? Marek Hrasko annyira szerette az Ördögök író­ját, hog­’ az már legendává vált. Andrzej Wajda és Krystian Lupa legkiválóbb színházi adaptá­ciói is Dosztojevszkij műveiből készültek. A lengyelek érzései elég ambivalensek, ez még az orosz nyelvre is vonatkozik. A lengyelek alapjá­ban véve szeretik ezt a nyelvet. Én is nagyon fogé­kony vagyok az orosz nyelv iránt. Furcsán éreztem magam Amerikában, mondhatni, viccesnek talál­tam azt, hogy lengyel katolikus létemre Doszto­jevszkijről tartok előadásokat angolul, és magya­rázom mindezeket a komplikációkat, a szinte té­bolyodon lengyelellenességét. Elég elolvasni A Ka­ramazov testvéreket Dosztojevszkijnek volt néhány lengyel bajtársa az omszki kényszermunkatelepen, akiket a negy­venes években száműztek keresztény-kommunis­ta összeesküvésben való részvétel miatt. Doszto­jevszkijtől és a lengyelektől is maradtak ránk be­számolók. Ők nem tudták mire vélni, hogy lehet ennyire imperialista egy orosz forradalmár. Dosz­tojevszkij valamelyest szimpatizált velük, mert ér­telmiségiek voltak, lehetett velük franciául beszél­getni. A többi rab paraszti sorból került ki, igazi banditák voltak. Dosztojevszkij pont azután tért a nacionalizmus hitére, hogy beszélgetett ezekkel a lengyelekkel. Az egyszerű parasztok, akik fej­szével gyilkoltak, azt mondták, bűnösök vagyunk, méltán szenvedünk. A lengyelek ártatlannak tar­tották magukat, politikai foglyok voltak, és nem is­merték el a cári hatalmat. Az ártatlanságuk kerget­te őrületbe Dosztojevszkijt. Nagyon érdekes törté­net, két ellentétes felfogás ütközik benne. ■ A lengyelek a saját ügyük mártírjainak érez­ték magukat? ■ Igen. Dosztojevszkij is úgy érezte, hogy ő is a saját ügy mártírja? ■ Aligha... Véletlennek, tévedésnek tartotta a száműzetését. Hogy reagáltak Dosztojevszkijre az amerikai diákok? Képesek voltak fölfogni, miket gondol? ■ Attól függ minden, hogyan adják elő. Elte­kintettem a pszichológiai vagy pszichoanalitikus elemzéstől. Mindenekelőtt az orosz történelmet próbáltam tanítani Dosztojevszkijen keresztül. Ve­gyük az Örödögöket, abban benne van a 19. szá­zadi orosz értelmiséget mozgató eszmék egész története. Az idős Verhovenszkij és Sztavrogin alakja; a műben az is benne van, milyen viszony­ban áll Oroszország Lengyelországgal. Sztavrogint lefokozzák a hadseregben valamilyen vétség miatt, aztán 1863-ban harcol a lengyel felkelők ellen, és visszakapja tiszti rangját hősies viselkedéséért, „za uszmirenyije polszkogo mjatyezsa”, a lengyel lázadás leveréséért. * Igen mély benyomást tett rám az a jelenet a Családias Európában, amelynek szemtanúja volt. 1945 januárjában egy német fogoly­­ nyu­gati ember az orosz katonák között, akik, mint írja, „törvényes örökösei voltak azoknak a ja­vaknak, melyekből Dosztojevszkij és Tolsztoj is merített”. Egyikük unottan fölkelti a padról a foglyot, aztán kimegy vele, pár perc múlva pedig jön vissza, maga mögött húzva a német katona fehér bundáját. Ebben a jelenetben rémisztő az ítéletvégrehajtó elképesztő nyugalma, sőt ártat­lansága, miközben a részéről „nem következet­lenség, ha rögtön ezután följelenti vagy megöli a barátját”, mert nem a gonosz, hanem a világ, ahol élnie adatott. Szóval pontosan így néz ki a Gonosz orosz változata? ■ Ma is magam előtt látom a német fiatalem­ber arcát, emlékszem, milyen jóindulatúan bán­tak vele, pedig tudták, hogy mindjárt kivégzik. A frontvonalon történt, nem tudták, mit kezdjenek a némettel. Nyugaton is előfordult, hogy meggyil­kolták a foglyokat, de ott, azt kell mondanom, a katonákban nem volt együttérzés. Előtte nyilván telepumpálták magukat haraggal vagy gyűlölettel. Bennük viszont megvolt az a bizonyosság, hogy a világ gonosz, tehát nem minket terhel a felelősség. Van ez a gyakran idézett kijelentés A Karama­zov testvérekben: „szenvedés van, bűnösök nin­csenek". ■ Hát ez az. ■ Azt írja: „A gnosztikusok, a manicheusok és az albigensek voltak a kedvenceim. Ők legalább nem próbálták Isten általános akaratával iga­zolni a kegyetlenséget.” A gnózis iránti érdek­lődése határozott tiltakozás volt az ártatlanok szenvedése ellen? Ez olyan alapkérdés, amellyel hasztalan próbál megbirkózni a katolicizmus. Próbál kezdeni vele valamit, állandóan a Bibliára hivatkozik, mondván, hogy az Úristen jónak teremtette a világot, az álla­tokat és az embert. A katolikusok állandóan Isten jóságát emlegetik, de nem lehet ilyen könnyen na­pirendre térni a gonosz és a szenvedés problémája fölött abban a században, amelyet átéltem. Ewa Bienkowska író és sors című könyvében vázolja Gustaw Herling-Grudzinski portréját, és NÉMETH ILONA: BEKE TER, 2011 Magyar LInkernation 3 .

Next