Magyar Lettre Internationale 2011-2012. tél (83. szám)
MIŁOSZ - Miłosz, Czesław - Frolow, Silwia: Nem végleges diagnózis (beszélgetés oroszokról, lengyelekről, litvánokról)
2 011/1» «és____________________________ (Ryszard Przybylskivel) Az Antikrisztus halála (Lengyel esszék Dosztojevszkijről) Napkút, 2004 „Lilliciania nagyhercegség" Magyar Lettre Internationale, 31 (Joszif Brodszkijjal) „Ars poetica előtt. Beszélgetés 1989-ből" Magyar Lettre Internationale, 41 Mítosz-különszám Nagyvilág, 2011.9-10 Hát nem különös? Egész másképp közelíti meg a problémát két szomszédos nemzet irodalmai. Foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Amikor előadásokat tartottam Dosztojevszkijről, kerestem az okokat, miért nyűgözi le ennyire az orosz irodalmat a Gonosz. Láttam bizonyos, nagyon régi kapcsolatokat az eretnekségekkel, amelyek egészen a pravoszlávia kezdeteiig nyúlnak vissza, gondolok itt a bogumilok bolgár eretnekségére vagy a manicheusokra, akik gonosznak tartották a világot, az anyagot. Feltételezésem szerint ez valahogy beszivároghatott a korai pravoszláviába. A Gonosz iránti rajongás nagy erőssége az orosz irodalomnak, ez tette lehetővé a realista leírást, ez mentette meg a valóság megszépítésétől. Lengyelországban másképp volt, ez a katolicizmus óriási hatásának tudható be. Ne feledjük, hogy a két legnagyobb keresztény ünnepnek, a karácsonynak és a húsvétnak minden országban más jelentése van. Lengyelországban a karácsony a legnagyobb ünnep. A Kisded születését, a világot megváltó ártatlan Kisded eljövetelét ünnepük. Oroszországban a húsvét, vagyis az Ember feltámadása a legnagyobb ünnep: fölkel sírjából, és új életbe tér vissza. Ez egész más kulcsot ad a dolgok megközelítéséhez, a világszemlélethez. A lengyel irodalom kicsit gyermeteg, azt próbálja bizonyítani, hogy a világ alapjában véve jó... Stanislaw Cat-Mackiewicz ki nem állhatta se a cári, se a bolsevik Oroszországot, ugyanakkor imádta az orosz irodalmat, azt állította, hogy az a legkiválóbb a világon. Ebben sok lengyel egyetért vele. Nem pontosan a Gonosz problematikája lenne e rajongás oka, amely hiányzik a hazai irodalomból? Azt hiszem, itt különböző okok játszhatnak szerepet. Először is, Oroszország a 19. században létrehozta a nagyregényt. A 19. század egész Európában a regény százada volt, de Oroszországnak sikerült nagyregényt teremtenie, Lengyelországnak pedig nem. A mi irodalmunk főként versekből, drámákból, valamint emlékiratokból, naplókból, esszékből áll. Nyilván ez is hatással lehetett arra, hogy a lengyelek miként közelítik meg az orosz irodalmat. Mackiewicz igazságosan értékelt. Ha már itt tartunk, el kell dicsekednem azzal, hogy személy szerint én is közel kerültem az orosz irodalomhoz, amikor Dosztojevszkijről tartottam előadásokat Amerikában. Az orosz írók közül csak vele foglalkoztam az előadásaimon, őszintén szólva csak Dosztojevszkij érdekelt. Ha számolunk azzal, hogy Dosztojevszkij milyen viszonyban állt a lengyel nemzettel, mivel magyarázza, hogy ekkora az érdeklődés iránta? Marek Hrasko annyira szerette az Ördögök íróját, hog’ az már legendává vált. Andrzej Wajda és Krystian Lupa legkiválóbb színházi adaptációi is Dosztojevszkij műveiből készültek. A lengyelek érzései elég ambivalensek, ez még az orosz nyelvre is vonatkozik. A lengyelek alapjában véve szeretik ezt a nyelvet. Én is nagyon fogékony vagyok az orosz nyelv iránt. Furcsán éreztem magam Amerikában, mondhatni, viccesnek találtam azt, hogy lengyel katolikus létemre Dosztojevszkijről tartok előadásokat angolul, és magyarázom mindezeket a komplikációkat, a szinte tébolyodon lengyelellenességét. Elég elolvasni A Karamazov testvéreket Dosztojevszkijnek volt néhány lengyel bajtársa az omszki kényszermunkatelepen, akiket a negyvenes években száműztek keresztény-kommunista összeesküvésben való részvétel miatt. Dosztojevszkijtől és a lengyelektől is maradtak ránk beszámolók. Ők nem tudták mire vélni, hogy lehet ennyire imperialista egy orosz forradalmár. Dosztojevszkij valamelyest szimpatizált velük, mert értelmiségiek voltak, lehetett velük franciául beszélgetni. A többi rab paraszti sorból került ki, igazi banditák voltak. Dosztojevszkij pont azután tért a nacionalizmus hitére, hogy beszélgetett ezekkel a lengyelekkel. Az egyszerű parasztok, akik fejszével gyilkoltak, azt mondták, bűnösök vagyunk, méltán szenvedünk. A lengyelek ártatlannak tartották magukat, politikai foglyok voltak, és nem ismerték el a cári hatalmat. Az ártatlanságuk kergette őrületbe Dosztojevszkijt. Nagyon érdekes történet, két ellentétes felfogás ütközik benne. ■ A lengyelek a saját ügyük mártírjainak érezték magukat? ■ Igen. Dosztojevszkij is úgy érezte, hogy ő is a saját ügy mártírja? ■ Aligha... Véletlennek, tévedésnek tartotta a száműzetését. Hogy reagáltak Dosztojevszkijre az amerikai diákok? Képesek voltak fölfogni, miket gondol? ■ Attól függ minden, hogyan adják elő. Eltekintettem a pszichológiai vagy pszichoanalitikus elemzéstől. Mindenekelőtt az orosz történelmet próbáltam tanítani Dosztojevszkijen keresztül. Vegyük az Örödögöket, abban benne van a 19. századi orosz értelmiséget mozgató eszmék egész története. Az idős Verhovenszkij és Sztavrogin alakja; a műben az is benne van, milyen viszonyban áll Oroszország Lengyelországgal. Sztavrogint lefokozzák a hadseregben valamilyen vétség miatt, aztán 1863-ban harcol a lengyel felkelők ellen, és visszakapja tiszti rangját hősies viselkedéséért, „za uszmirenyije polszkogo mjatyezsa”, a lengyel lázadás leveréséért. * Igen mély benyomást tett rám az a jelenet a Családias Európában, amelynek szemtanúja volt. 1945 januárjában egy német fogoly nyugati ember az orosz katonák között, akik, mint írja, „törvényes örökösei voltak azoknak a javaknak, melyekből Dosztojevszkij és Tolsztoj is merített”. Egyikük unottan fölkelti a padról a foglyot, aztán kimegy vele, pár perc múlva pedig jön vissza, maga mögött húzva a német katona fehér bundáját. Ebben a jelenetben rémisztő az ítéletvégrehajtó elképesztő nyugalma, sőt ártatlansága, miközben a részéről „nem következetlenség, ha rögtön ezután följelenti vagy megöli a barátját”, mert nem a gonosz, hanem a világ, ahol élnie adatott. Szóval pontosan így néz ki a Gonosz orosz változata? ■ Ma is magam előtt látom a német fiatalember arcát, emlékszem, milyen jóindulatúan bántak vele, pedig tudták, hogy mindjárt kivégzik. A frontvonalon történt, nem tudták, mit kezdjenek a némettel. Nyugaton is előfordult, hogy meggyilkolták a foglyokat, de ott, azt kell mondanom, a katonákban nem volt együttérzés. Előtte nyilván telepumpálták magukat haraggal vagy gyűlölettel. Bennük viszont megvolt az a bizonyosság, hogy a világ gonosz, tehát nem minket terhel a felelősség. Van ez a gyakran idézett kijelentés A Karamazov testvérekben: „szenvedés van, bűnösök nincsenek". ■ Hát ez az. ■ Azt írja: „A gnosztikusok, a manicheusok és az albigensek voltak a kedvenceim. Ők legalább nem próbálták Isten általános akaratával igazolni a kegyetlenséget.” A gnózis iránti érdeklődése határozott tiltakozás volt az ártatlanok szenvedése ellen? Ez olyan alapkérdés, amellyel hasztalan próbál megbirkózni a katolicizmus. Próbál kezdeni vele valamit, állandóan a Bibliára hivatkozik, mondván, hogy az Úristen jónak teremtette a világot, az állatokat és az embert. A katolikusok állandóan Isten jóságát emlegetik, de nem lehet ilyen könnyen napirendre térni a gonosz és a szenvedés problémája fölött abban a században, amelyet átéltem. Ewa Bienkowska író és sors című könyvében vázolja Gustaw Herling-Grudzinski portréját, és NÉMETH ILONA: BEKE TER, 2011 Magyar LInkernation 3 .