Magyar Lettre Internationale 2015. tavasz (96. szám)
FRANZEN - Jonathan Franzennel Stephen J. Burn beszélgetett: A regényírás mesterségéről
JONATHAN FRANZENNEL STEPHEN J. BURN BESZÉLGETETT A regényírás mesterségéről Jonathan Franzen regényei magukon viselik a középnyugati neveltetésének jegyeit, könyvei az ott folyó nyugodt életeket ábrázolják, és azt, hogy hogyan szenvednek hajótörést a külvilággal való érintkezés során. Négy hosszú regénynyel egy szokatlanul népszerű írói pályán, Franzen most sokat utazik az országban, az év nagyrészét New Yorkban tölti, a forgalmas 125. utcára néző dolgozószobájában, valamennyi időt pedig Santa Cruz egyik lombos zöldövezetében. Itt találkoztam vele néhány nappal a legújabb regénye, a Szabadság megjelenése előtt. Jonathan Franzen 1959-ben született, az Illinois állambeli Western Springs-ben, és St. Louis egyik elővárosában nőtt fel. Három gyerek közül a legkisebbként olyan házban nevelkedett, amelynek gyakorlatias szülei alakították ki a légkörét - édesapja mérnök, édesanyja lakberendező volt -, nem tartották sokra a művészeteket, praktikusabb dolgokkal való foglalkozásra biztatták a gyerekeiket. A tudományok iránti lelkesedés hatotta át Franzen első írásait. Franzen úgy jellemzi első könyvét, az 1988-as The Twenty-Seventh City (A huszonhetedik város) című regényt, mint olyan scifit, ami csupa ii és semmi sem - egy konceptualista átfogó regény, amelyben befolyásos és politikailag nagyratörő indiaiak egy csoportja Bombay volt rendőrbiztosának vezetésével beszivárog egy jellegtelen középnyugati város közigazgatásába, és terrorizálja a város lakóit. A regény St. Louisban játszódik, de Franzen a könyv nagy részét akkor írta, amikor a Harvard egyetem földtani tanszékén dolgozott kutatóasszisztensként, és a földmozgásokról gyűjtött adatokat. Ez a tapasztalat járult hozzá második regénye, az 1992-es Erős rengés megírásához, ami bensőséges leírása egy Massechusetts-beli családnak, akinek érzelmi életét és egzisztenciáját tönkreteszi egy váratlan földrengéssorozat Boston térségében. Pályája közepén, 2001-ben megjelent remekműve, a Javítások, nagyívű regény egy ízekre szedett középnyugati, amerikai családról, elnyerte a National Book Awardot, és bevezette Franzent az olvasók széles körébe, amire már régóta vágyott - szélesebb körben vált népszerűvé, mint bárki más abból az irodalmi, regényírói nemzedékből, amelyhez tartozik. Legújabb könyvét, a Szabadságot már nevezték „az évszázad regényének”, és a szerzője volt az elmúlt tíz évben az első író, akinek az arcképe megjelent a Time magazin címoldalán. STEPHEN J. BURN ■ Be kellett érnie íróként? FRANZEN Miután A huszonhetedik várost félreértették, és az Erős rengés nem találta meg az olvasóit, azt gondoltam, hogy a baj nem az íróval van, hanem a megátalkodott világgal. Abban az időben azonban, amikor már a Szabadságon dolgoztam, beláttam, hogy lehetett némi igazság azoknak a könyveimnek a korabeli kritikáiban, hogy az első könyv tényleg túl defenzív és érthetetlenül dühös könyv volt, a második politikussága és thrillerszerű cselekményszövése (és megintcsak megmagyarázhatatlan dühössége) meg néha tényleg túlontúl szembeszökő volt. Az író élete csupa revízió, és be kellett látnom, hogy éppen a saját korábbi könyveim szorulnak a leginkább revideálásra. A kitartó regényíró egyik legfőbb problémája, hogy nincs elegendő anyaga. Mi mind különböző módokon oldjuk meg ezt a probémát; vannak, akik átfogó kutatásokat végeznek a 19. századi Peruról. Az az irodalom, ami engem érdekel, amit én akarok előállítani, arra irányul, hogy vegyük le a fedőt felületesen élt életeinkről, és nyúljunk bele az alatta fortyogó forró anyagba. A javítások után azon kaptam magam, hogy azon morfondírozok, mi is volna ez az én forró anyagom. Középnyugati gyerekkorom, a szüleim, a házasságuk, a saját házasságom - ezekből már írtam két könyvet, de fiatalabb voltam, bátortalanabb és gyakorlatlanabb, amikor azokat írtam. Szóval a Szabadsággal az volt az egyik célkitűzésem a sok közül, hogy felülvizsgáljam a régi anyagot, többet hozzak ki belőle, jobb munkát végezzek. Belenyúlni a felszín alatt forrongó anyagba ■ Jobbat hogyan? ■ Úgy értem a jobbat, hogy egy regény írása mennyire szól önvizsgálatról, önformálásról. Mostanában sokkal több időt töltök azzal, hogy rájöjjek, mi tart vissza a munkától, hogyan tudok olyan emberré válni, aki képes tenni a dolgát, azzal, hogy megvizsgáljam a szégyenkezést és a félelmet, a kitárulkozás miatti szégyenkezést, a félelmet a nevetségessé válástól vagy az elítéléstől, attól, hogy fájdalmat okozhatok vagy árthatok. Az ilyesfajta önvizsgálat teljesen hiányzott a Huszonhetedik város, és majdnem tejesen az Erős rengés esetében. A Javításoknál vált először fontossá. A Szabadság esetében meg éppen ez lett a lényeg - olyannyira, hogy maguknak az oldalaknak a megírása már majdnem olyan volt, mint a jutalomfalat az igazi munka elvégzése után. K Kilenc év szünet volt a két regény között. ■ A Javítások nagy árnyékot vet. A hozzá kialakított módszereket - a hipereleven karaktereket, az egymáshoz kapcsolódó novellákból felépülő szerkezetet, a vezérmotívumokat és kiterjesztett metaforákat - úgy éreztem, már annyira kihasználtam, amennyire csak lehetett. De ez nem tartott vissza attól, hogy megpróbáljak éveken keresztül a javításokhoz hasonló jellegű könyvet írni, és közben azt képzeljem, hogy egyszerűen a szerkezet megváltoztatásával, vagy azzal, hogy egyes szám első személyben írok, megspórolhatom azt a munkát, hogy másfajta íróvá váljak. Az ember mindig a könnyebb megoldáshoz nyúl, mielőtt ezzel kudarcot vallva felvállalja a nehezebbet. Nem voltunk híján a tartalomnak az elmúlt évtized közepén. Az ország a legnagyobb szarban volt, nemzetközi botránykővé váltunk, és azok a materialisztikus mesternarratívák, amelyeken a javításokban gúnyolódtam, csak még mesteribbé váltak. Nekem meg még mindig ott volt a saját mélyen önéletrajzi anyagom, amit olyan jól maszkírozott formában használtam fel az első két regényemben. Végül beláttam, hogy az egyetlen út előre, ha visszafordulok, és újra elkezdek foglalkozni korábbi életem néhány nagyon is megoldatlan mozzanatával. És éppen ez lett aztán a vállalkozás lényege: találni olyan figurákat, akik eléggé különböznek tőlem ahhoz, hogy elbírják az én FRANZEN, Jonathan Erős rengés (Bart István ford.) Európa, 2013 Javítások (Bart István ford.) Európa, 2012 Szabadság (Bart István ford.) Európa, 2013 Diszkomfortzóna Európa, 2015